Önsegítés házilag? A mára hatalmas népszerűségnek örvendő módszer, a naplózás az önmegismerés és ezáltal a magunkon való segítés egyik legegyszerűbb formája – ez mérhető is. Milyen hatással van az írás aktusa az emberre?
Hogyan írjunk? A környezetet fontos úgy alakítanunk, hogy az nyugodt legyen. Javasolt a legalább napi húsz perc írás. S fontos még, hogy írjunk kézzel, papírra: már ahogy az írást ősidők óta műveli az ember. Az élmény, amit megosztunk magunkkal, legyen jó vagy fájdalmasan nehéz (hiszen írásunkból visszatükröződnek majd lényünk újabb és újabb rétegei). Hagyatkozzunk az érzelmeinkre, és ne csupán a tények kapjanak helyet a papíron. A napló az ember szubjektív valóságának írásos lenyomata – elkobozhatatlan és igaz. S írjunk őszintén, mert csak az őszinte szó segít!
(© Darren Thompson)
Gyógyító írás
Dr. James Pennebaker amerikai szociálpszichológus a gyógyító írás atyja. Ő szinte egész életét annak áldozta, hogy az írás hatásait kutassa. Állítása szerint az önkifejezés hiánya rontja az egészségi állapotot, ezzel ellentétben történeteink leírása növeli immunrendszerünk hatékonyságát. Kutatása korán beigazolódott, hogy az író emberek kevesebbszer járnak orvoshoz. Ez a kísérlet segített a gyógyító írás vagy naplózás módszertanának kidolgozásában is. Esterházy Péter, a nagy magyar író írta: „Minden naplóhoz kell valami szempont. Ha ez nincsen, akkor nincsen mondat se, csak odavetett jegyzetek, amikről két hónap múlva már nem is lehet érteni, hogy micsodák.”
Naplókönyvek
József Attila, a magyar irodalom egyik kiemelkedő alakja nemcsak költeményeivel vált ismertté, de megrázó lelki problémáinak vulgáris és őszinte leiratával is. Ez utóbbi Szabad ötletek jegyzéke címmel jelent meg. Kiadása máig vitatott kérdés, hiszen egy konkrét embernek azon részét tárja elénk, mely a legtöbb esetben a nyilvánosság számára zárva marad. József Attila szkizofréniára utaló jelekkel került a pszichiátriára... Gyömrői Edit kliense volt, aki az írást ajánlotta neki terápiás céllal.
A kettőjük közötti kapcsolat a költőnek egészen mást jelentett: a költő vonzalmat érzett a nő iránt, s miután érzelmei nem találtak viszonzásra, többször írt megalázóan kezelőorvosáról. Amilyen formában megíródott ez a betegséget feltáró mű, sokan vitatják, vajon költeménynek szánta-e.
„én nem vágok többé sanyaru képet, vagy adnak enni, vagy sem,
vagy szeretnek, vagy sem,
én egyedül nem tudom fölforgatni a világot,
a Gyömrői dögöljön meg,
Edit”
1936. május. vasárnap d.u. 1/2 6-kor
Rossz időkben írunk naplót?
„A naplók ... nem csupán átengedik magukon a bennük ábrázolt eseményeket, hanem részt vesznek az eseményekre adott válaszok kigondolásában” – írja Z. Varga Zoltán a Napló és naplóvezetés című tanulmányában. S talán ez a magyarázat, hogy a naplóirodalom nagy százalékban a háború, betegség és gyászfolyamatok köré épül. A naplót vezető emberek megoldást kerestek a fájdalmukra, az élethelyzetükre – és segítséget az eseménysorozatok feldolgozásához. Közben próbáltak megőrizni valamit önmagukból, ami még maradt…
Polcz Alaine élete átívelt a 20. század legborzasztóbb eseményein, többek közt a második világháborún. Ő volt a gyász kutatásának első hazai úttörője, valamint a magyar hospice- mozgalom létrehozója. És ő írta az Asszony a fronton című naplóregényt, amely beemelte őt az irodalmárok körébe. A könyv korhű leirata a nők helyzetének a második világháború idején. Megható őszinteséggel fogalmaz az átélt borzalmakról, az erőszakról (Alaine-t orosz katonák megerőszakolták, s emiatt később gyermeke sem születhetett). A könyv kötelező olvasmány minden nő számára.
„Feküdtem az elkülönítő szobában, jól tudtam, miért. Benyitott egy parasztasszony: Azt akarom mondani magának, hogy kérje, helyezzék el innen, mert akit ebbe a szobába tesznek, az mind meghal. Ezt akkor mulatságosnak találtam, és azt mondtam: Nem azért halnak meg az emberek, mert ebbe a szobába teszik őket, hanem azokat teszik ide, akik meghalnak. Erre kitágult a szeme, rémülten nézett rám, és köszönés nélkül kihátrált.”
A gyógyíthatatlan megbetegedések témája írói körökben talán még inkább korunk lenyomata, mintsem egy előző századé. A Hasnyálmirigynapló különböző szempontokból borzongató, egyben izgalmas olvasmány. Esterházy Péter Mirigyke, Hasnyálka, édesem, kisasszony, Hasmika, Hasnya muci neveken becézgeti a rákbetegségét, és ad betekintést a betegsége lefolyásának lelki részébe.
Reggeli írás, hálanapló és társai
Manapság ahogy nő az írás népszerűsége, úgy különböző alágazatai is megjelennek. Ilyenek például: a reggeli feljegyzések, az automatikus írás, a hálanapló, az el nem küldött levél, gondolatindító kérdések vagy a sikernapló... Ám mind közül a traumaírás a legismertebb. Napjainkban az is megkérdőjeleződik, van-e bármilyen írás, amely nem kötődik valamilyen módon gyermekéveink valamely nehéz pillanatához, törést okozó eseményéhez.
Péterfy- Novák Éva, a kortárs női irodalom egyik kiemelkedő alakja Egyasszony című művével a gyermeket vesztett nők bástyája lett, akik végre bátorságot kaptak történetük felvállalásához. Éva gyermeke, Zsuzsi orvosi műhiba következtében vált fogyatékossá, majd hétéves korában életét vesztette. Éva nemcsak a helyzet kilátástalanságával, de erőszakos férjével is küzdött... A naplóregény nagy sikert aratott, az írónő azóta is kurzusokat, tanfolyamokat vezet, elősegítve saját történeteinkhez való kapcsolódásunkat.
(© Darren Thompson)
Az írás a siker kulcsa
Rengeteg politikus, művész és celebritás mesélt már arról, hogy a napi rutinja részét képezi az naplóírás. A végeredmény: letisztultabb gondolkodásmód, jobb általános közérzet, a belső értékek felfedezése. Utóbbi különös szerepet játszik a sikerben. A szó elszáll, az írás megmarad – mondják sokan. Vajon más lenne az életünk, ha minden kósza gondolatunkat leírnánk? Ha az elmerengésben repkedő vágyak papírra vetett célokká lényegülnének... A végén pedig még életünk legfontosabb beszélgetésfoszlányait is visszaolvashatnánk. Vagy: Egy pillanatra képzeljük el, hogy a magunkkal való megállapodásnak is van írásos lenyomata...
Egy szó, mint száz, az írás által személyiségfejlődésünk lineárissá válik. S ezt – a naplónkat olvasva – szépen le tudjuk követni. Az írás gyógyszer, ami ugyan nem jó mindenre, de számos felhasználása létezik.
Van érzéstelenítő szerepe: ha kiírom magamból a fájdalmat, elmúlik. Képes fertőtleníteni, és olykor megrészegít a szó ereje.
És van, hogy méregtelenít: elveszi minden könnyünk. Nincs tabletta, ami a hatásához mérhető lenne. Ez pedig, kérem, nem holmi üres beszéd, hanem bizonyított tény.
„Szeretem az embereket. Mindenkit. Úgy szeretem őket, mint a bélyeggyűjtő gyűjteményének darabjait. Számomra minden történet, minden esemény, minden beszélgetésfoszlány: nyersanyag” – írta az amerikai írónő, Sylvia Plath a naplójában.
