Kedves Új Nő! Azért fordulok önökhöz, mert lapjuk olyan kérdésekről is bát­ran mer írni, amelyekről ritkán beszélünk. Én tulajdonképpen nem is tanácsot kérek, hanem választ a levelemre: annak a megerősítését, hogy helyesen gondolkodom.

Az a helyzet ugyanis, hogy összekülönböztünk a férjemmel. Barátaink időnként áthívnak bennünket egy kis traccspartira. Közben a tévét is bekapcsolják, amelyben a legtöbbször valami szexadó megy.

nem-akarok-ujitani-az-agyban-hogyan-ertessem-meg-a-ferjemmel-kezdo.jpg

Igazság szerint én nem na­gyon figyelek oda, mert unom a halmozott gusztustalanságo­kat. Nincs új a nap alatt, mindegyik ugyanúgy végződik! Férjem azonban kigúvadt szemmel bámulja a képernyőt. Az utóbbi időben pedig egyre unszol, hogy próbáljuk ki a filmekben látott erotikus figurákat. Egyre mohóbb és követelődzőbb, és én nem szívesen mondok nemet, mert olyan szépen kér. Csak éppen se testem, se lelkem nem kívánja ezeket az „újmódi” együttléteket. Nem tudom, mit tegyek. Az is fölmerül bennem: mondhat-e egyál­talán a mai nő nemet a férjének?

Attól félek, a vissza­utasítás azt eredményezheti, hogy a férjem majd oda megy, ahol, akinél még ezt is megtalálja. Hiszen a sok erotikus film hatására olyan megnyilvánulások is teljesen normálissá váltak, amelyeket nagy­anyáink kora esetleg károsnak minősített volna. Tudom, hogy Béla tulajdonképpen kiszolgáltatja magát, amikor beavat a leg­titkosabb vágyaiba. Az egyértelmű, netán fölháborodott vissza­utasítás pedig könnyen sértődéssel jár. Szóval, az okos nő kész a kompromisszumokra! Talán arra nem, de valami hasonlóra most már hajlandó lennék. Tudom, hogy az én dolgom kita­pasztalni, megérezni, melyik az a pillanat, mikor ezt a tudtára adhatnám. De vajon helyesen cselekszem-e?

N. N.

elofizetes_uj_no_0.png

Köszönöm a bizalmat, amivel megtisztelt. Talán találkozott már a szexcsakrával, amely felelős a szexualitásunkért. Ne becsüljük le ezt a csakrát, mert ahhoz, hogy egészségesek legyünk, szükségünk van a szexcsakra energiáira. Szükségünk van a szerelmetes együttlétekre azzal, akit szeretünk, akit kívánunk, aki életünk része. 

A szerelmeskedés által hatalmas életenergiák szabadulnak fel bennünk – az eggyé válás pillanatában pedig tengernyi boldogságenergia áraszt el. Sajnos, a mai korban a szerelmeskedés – én nem sexnek nevezném – sokszor mást jelent. Igaza van abban, hogy már a csapból is a szex folyik, és sok esetben gátlástalanságba, sokszor perverzióba hajlik. Sokan nem tudják, mert soha nem tapasztalták meg, mekkora életenergiákat tud megmozgatni egy élvezetes szeretkezés (amit mind a két fél egyformán élvez).

A berögzött sztereotípiák miatt a nők körében elterjedt: „Csak a férjemnek legyen jó. Nekem mindegy, kibírom.” Ez helytelen. Igenis nekünk, nőknek is kijár a szerelmeskedéssel kapott nagy boldogságenergia. Ehhez kellő nyitottságra van szükség. Ezért lenne fontos, hogy olyasvalakivel legyünk együtt, akiben száz százalékig megbízunk, akit tiszta szívünkből szeretünk – azért is, mert örömet ad.

Abban a pillanatban, ahogy aktus közben valami megbicsaklik – elveszhet ez az igazán felemelő érzés. Nem nyilvánul meg a lélek, csak a test (ösztönszinten), és az aktus tényleg csak szexről fog szólni. Az a jó, mikor férfi és nő az élvezetben is egyenrangú partnerek, mert csak így tudnak a tabuk és gátlások lehullani. Az a jó, ha az „adok-kapok” itt is arányosan jut érvényre.

Erről a témáról sokan és sokfajta könyvet írtak már, de az igazság az, hogy a szerelmeskedés az ember életének olyan momentuma, hogy abba vehemensen beleszólni vagy arról karakán tanácsokat osztani szinte lehetetlen. Mindenkinek magának kell eldöntenie, hol az a határ, amikor még jólesik neki, és mi az, ami már nem fér bele, amit nem szeretne. És joga van nemet mondani, ha valami olyasmit kérnek tőle, ami vele összeegyeztethetetlen. Hisz ha olyat tesz meg, amit szíve mélyén nem akar, akkor veszett fejsze az egész, és az az aktus már nem szerelmeskedés. Ott csak az egyik félnek jó – esetleg. Ha a házastársak igazán szeretik és elfogadják egymást, akkor megadják a tiszteletet egymásnak ezen a téren is. Hisz nemcsak a nyakatekert formákat lehet élvezni. Sokszor egy forró ölelés és simogatás sokkal többet ér.

Nekünk, nőknek nem a lepedőakrobatára van szükségünk, hanem olyan társra, aki nemcsak a testünket, hanem a lelkünket is be tudja burkolni ezzel a csodálatos energiával. A múltkori írásomban a tudatszintekről írtam. Itt, a szexualitásnál is megemlítem, mert véleményem szerint harmonikus, boldog együttlétet csak hasonló tudatszintű pár tud kialakítani, mivel egy húron pendülnek testi, lelki és szellemi szinten egyaránt.

Dráfi Emese
Kapcsolódó írásunk 
Cookies