Nem tudunk eleget írni az endóról! A nők nagy része Szlovákiában még mindig nem tudja, hogy mit értsen endó alatt. Szlovákiában nincsnek endometrióziscentrumok, ahol a nők segítséget kapnának. Éppen ezért nem kevés hazai magyar nő Magyarországon keres orvost. Már a diagnosztizálással is gond van, és a szakértő orvos is kevés. Pedig az endometriózis nem a hiszti latin neve...
Az orvosok hozzáállása nálunk problémás, a betegség felismerése, diagnosztizálása akár több évig is eltarthat. Ezért is olyan veszélyes az endó!
(© Jenna Wiebe)
A megnevezése a latin „endometrium”, azaz méhnyálkahártya elnevezésből származik. Ez egy olyan – a méh nyálkahártyájához hasonló – szövet megjelenését jelenti a testben, amely szaporodik, behálózza a méhet, a hasi üreget és más szerveket. A betegség jóindulatú, ám közel sem fájdalommentes, arról nem is beszélve, hogy meddőséget okozhat.
A betegséget azért is nevezik jóindulatúnak, mert a szervezetben vándorló szövet normális, a probléma viszont az, hogy „rossz” helyen van. A menstruációs ciklus alatt a nyálkahártya megvastagodik, majd jobb esetben lelökődik a vérzéssel együtt. Megesik azonban, hogy a szervezetben marad, és véres cisztákat és összenövéseket képez, melyek nem tudnak kijutni a szervezetből.
Az endó azt jelenti, hogy a méhnyálkahártya szövete a méhen kívülre kerül, és ott ugyanúgy vérzik – mintha ott is „menstruálna”. Sőt, gyulladásokat és összenövéseket is okozhat...
Tünetei
Az endometriózis leggyakoribb tünete az erős és rendkívül fájdalmas menstruáció, a cisztaképződés, a vizelet- és székletürítést kísérő fájdalom, továbbá a véres vizelet és széklet. Emellett kismedencei fájdalmak is felmerülhetnek, és szexuális aktus közben is jelentkezhetnek hasonló panaszok, fájdalmak. Megesik, hogy a betegség panaszmentes – egyetlen tünete „csupán” a meddőség. (A meddőségek 40 százalékánál endometriózis állhat a háttérben.) A diagnózis felállításához szövettani vizsgálatra van szükség, vagyis laparoszkópiára – azaz kisebb kulcslyuksebészeti beavatkozásra. Ennek során megnézik, hogy van-e endometriális szövet a kismedencében és a hasi szervek falán.
Ezzel később pontosan alá tudják támasztani a betegséget. Illetve az úgynevezett CA-125 vérvizsgálat magas markerei (jelzőanyagjai) alapján is feltételezhető az endometriózis.
Kezelés, műtétek és gyógyszerek
Az endometriózis kezelése, mondhatni, gyermekcipőben jár. A jó hír viszont az, hogy külföldön már egyre többet foglalkoznak a tünetekkel és a gyógymóddal. A betegséget sok esetben hormontablettákkal kezelik, ám amikor elkerülhetetlenné válik, megműtik a pácienst, s eltávolítják a felesleges nyálkahártyát a belső szervekről. Emellett az orvosok az életminőség javítására is felhívják a figyelmet (sport, étkezési szokások megváltoztatása).
Magyarországon egyre több orvos specializálódik a betegségre. (Nálunk süket csönd.) Az „Együtt Könnyebb” Női Egészségért Alapítvány, valamint az Endometriózis Magyarország és az Endometriózis Facebook-közösségek és zárt csoportok, valamint különböző weboldalak (Endosegítő) várják azokat a nőket, akik ebben a betegségben szenvednek. Egy magyarországi klinikán a betegek személyre szabott kezeléseket kapnak. Van, akinek gyógyszeres kezelést, hormontablettákat ajánlanak, másoknál elkerülhetetlen a műtét.
A menstruáció nem fáj...
A fájdalmas menstruációt még mindig nagyon sokan hosszú évekig csak tűrik és tűrik, mert azt gondolják, hogy ez a természetes, így a normális. Gyakran hosszú évek telnek el az endometriózis első tüneteinek megjelenése és a diagnózis között. Ennek következményeképp sokan már csak akkor szembesülnek a betegséggel, mikor nem tudnak teherbe esni. A női lét működését még mindig számos tabu és tévhit övezi, amelyek feloldásán többek közt az „Együtt Könnyebb” Női Egészségért Alapítvány is évek óta lelkesen dolgozik. Salamon Adrienn-nel (Budapest), az alapítvány elnökével beszélgettünk, aki maga is érintett a betegségben.
– Az én történetem teljes mértékben összefonódik az alapítvány történetével. 2007-ben kezdődtek a tüneteim, ehhez képest 2009-ig kellett várnom, hogy megkapjam a diagnózisomat. Addig szinte hónapról hónapra jártam az orvosokat – kezdi a beszélgetésünket Adrienn.
Salamon Adrienne (© marieclaire.hu)
– Milyen stádiumban volt ekkor a betegséged?
– A betegséget nálam egy belgyógyász diagnosztizálta, ő küldött el aztán ahhoz a szakértőhöz, akivel azóta is együtt próbáljuk felhívni a figyelmet az endometriózisra. Viszonylag súlyos stádiumban diagnosztizáltak, ami nálam bélérintettséget is jelentett. A kismedencém tele volt összenövésekkel, a hüvelyfalon pedig egy nagy csomót is találtak. A súlyos bélérintettség miatt elkerülhetetlen volt a műtét. Hét és fél órán át tartott, amely során kivették az egyik petevezetéket, emellett pedig egy 15 centis bélszakaszt is. Öt évvel később volt még egy műtétem, amikor a másik petevezetékemet is ki kellett venni, ami azt jelentette, hogy onnantól kezdve nem volt esélyem természetes úton teherbe esni. Hozzá kell tennem, hogy mindemellett nagyon szerencsésnek mondhatjuk magunkat a férjemmel, mert összesen csak három lombikom volt, s ma van egy hatéves kislányunk és egy hároméves kisfiunk.
– Azok kedvéért, akik esetleg még nem hallottak erről a betegségről, kérlek, jellemezd!
– Ez egy krónikus nőgyógyászati betegség. Azt jelenti, hogy a méhnyálkahártya szövete a méhen kívülre kerül, és ott ugyanúgy működik, ugyanúgy vérzik – mintha ott is „menstruálna”. Hinnénk, hogy már az agyban is találtak ilyen szöveteket...? Az endó gyulladásokat és összenövéseket is okozhat. Négy stádiuma van: az 1-es a legenyhébb, a 4-es pedig a legsúlyosabb – ebben a fázisban már nagyon sok problémát tud okozni. A tünetek sokfélék. Előfordul, hogy egy nőnek egyáltalán nincs panasza. A leggyakoribb tünet a fájdalmas menstruáció, melyhez kapcsolódhat fájdalmas vizelet- és székletürítés, véres széklet és véres vizelet, fájdalmas szexuális együttlét vagy kismedencei fájdalom. Ezekre tehát ajánlott odafigyelni!
– Az endometriózissal kapcsolatban rengetegszer halljuk, hogy nehéz diagnosztizálni. Mi ennek az oka?
– A tünetek általában a menstruációs ciklushoz köthetők, ám vannak kutatások, amelyek azt mutatják, hogy tinédzserkorban például nem csak abban a pár napban jelentkezhetnek. Még nincsenek olyan markerek, amelyek alapján a betegséget könnyen azonosítani lehetne. Nincsenek olyan laborvizsgálatok sem, amelyek segítségével egyértelműen meg lehetne állapítani, hogy endóról van szó. Az MRI-, a CT-, a röntgenvizsgálat vagy sikerül, vagy nem – attól függ, hogy ki, hol és milyen eszközzel végzi a vizsgálatot.
Sajnos még mindig vannak olyan társadalmak, ahol elszigetelik azokat a nőket, akik menstruálnak...
– Sokan küzdenek ezzel a betegséggel. Sok nő viszont még a családja előtt is szégyelli és titkolja. Ehhez képest te egy alapítványt hoztál létre. Honnan jött az ötlet?
– Én ezt az egészet nem betegségként fogtam fel, hanem egy feladatnak, amit meg kell oldani. A diagnózisom után azzal szembesültem, hogy az endometriózisról nincsenek magyar nyelven elérhető információk – emiatt külföldi tudományos cikkeket kezdtem el olvasni. Akkoriban az egyik vezető kereskedelmi csatornánál dolgoztam, így arra gondoltam, hogy erről muszáj beszélni. Nyáron volt a műtétem, ősszel pedig megkerestem több szakértőt, köztük dr. Bokor Attilát, aki a mai napig fontos szakmai támogatója a munkánknak. Mivel állandóan időszűkében voltam, a végén meghoztam a döntést: eljöttem az akkori munkahelyemről, és elkezdtem csak az endometriózissal foglalkozni. Ennek az eredménye, hogy megalakult az „Együtt Könnyebb” Női Egészségért Alapítvány.
– Mi az oka annak, hogy még mindig nem foglalkozunk eleget az endóval? Pedig sokkoló számadatokat találunk: világszerte 200 millió nő érintett.
– Szerintem az az oka, hogy minden, ami az endometriózishoz kapcsolódik, tabu. A közösségi médiának köszönhetően azonban – szerencsére – egyre többen beszélünk a menstruációs ciklusról, arról, hogy a menstruációs fájdalom nem normális. Ámde ki az, aki szívesen beszél arról, hogy véres a vizelete, esetleg fájdalmas számára a szex? Emiatt kapcsolatok, házasságok mennek tönkre, mert a nőknek eszükbe sem jut orvoshoz fordulni. Sok nő gondolja, hogy vele van a probléma, ő a hibás – miközben egy betegségről van szó, amelyet szerencsére sok esetben kezelni lehet. Nem lehet hibáztatni valakit azért, mert egy ilyen betegséggel kell együtt élnie.
(© Jenna Wiebe)
– A fájdalmas menstruációt említetted. Mégis úgy növünk fel, hogy azt halljuk: ezt a pár napot ki kell bírni, ez mindenkinek fáj…
– Rendszeresen bonyolódunk olyan beszélgetésekbe, amikor nők azt mondják nekünk: De nekem csak az első két nap fáj! A menstruáció alapvetően nem fáj! Ha fáj, akkor annak oka van. Minden második fájdalmas menstruáció hátterében az endometriózis áll. A női eredetű meddőségnek szintén több mint a fele az endometriózis miatt van. Sok országban annyi beteget érint, mint az asztma és a cukorbetegség. Ez utóbbiakat illetően nem kell magyarázkodni, az endometriózissal kapcsolatban viszont még mindig. Mi az, mit jelent? – kérdik sokan. A női léttel összefüggésben számos olyan tabu van, amelynek a feloldása a mi, illetve a most felnövő generáció feladata. Sajnos, még mindig vannak olyan társadalmak, ahol elszigetelik azokat a nőket, akik menstruálnak.
– Miután megtudtam, hogy az endometriózis nálam bélérintettséggel is jár, tehát bélműtétem lesz, hazáig sírtam. Szerencsére az első sokk után volt bennem annyi erő, hogy átformáljam a gondolkodásom, és ne tragédiaként tekintsek a betegségre. Mindig volt mellettem támogató segítség. A legnehezebb az, hogy mindenkitől azt hallod: nincs semmi baj. Miközben te legbelül érzed, hogy valami mégsem „okés”. Sokszor eszembe jut, hogy ha időben megkapom a diagnózisomat, akkor sem műtétre, sem pedig lombikkezelésekre nem lett volna szükségem.
– Mi lehet a betegség oka?
– Sajnos még mindig keveset tudunk róla. Az biztos, hogy a stressz nagyon rossz hatással van rá. Ezért nagyon fontos lenne, hogy megtanuljuk kezelni a stresszt. Persze, nehéz, hiszen sokakat éppen a betegség miatt ér rengeteg stressz. Ha minden hónapban elviselhetetlen fájdalmakat kell kibírni, az nagyon elkeserítő. Sokan ilyenkor munkavégzésre is képtelenek. A beteg emiatt elszigetelődik, mert nem akarja már azt hallani, hogy ő csak hisztizik. Tíz évvel ezelőtt még azt mondtam, hogy a megfelelő táplálkozás a legfontosabb az endometriózis esetén. Ma már viszont azt mondom, hogy elengedhetetlen egy jó pszichológus, kineziológus vagy épp más szakértő segítsége – kinek mi jelent kapaszkodót. Egy biztos: nem könnyű ebből egyedül felállni.
Ez a betegség az első menstruációtól kezdődően a klimaxig bármikor felléphet. (Ami, ugye, elkezdődhet 45, de akár 55 évesen is.) Ha épp nem terhes vagy nem szoptat, akkor az endó bizony aktívan jelen van a beteg nő életében.
– Mit üzennél azoknak a nőtársaidnak, akik épp most kapták kézhez a diagnózisukat?
– Talán a legfontosabb az, hogy ha a saját nőgyógyászuktól nem kapnak segítséget, akkor keressenek fel egy endometrióziscentrumot. Az endó egy állapot, amit el kell fogadni. Lehet ez ellen harcolni és küzdeni, de megszüntetni egyelőre nem tudjuk. Az endó egy jól kezelhető betegség, főleg akkor, ha időben észreveszik. Tiszteljük meg magunkat azzal, hogy nem nyugszunk bele a fájdalomba! Sajnos, sokan beleesnek abba a hibába, hogy sok-sok évre előre akarnak tervezni. Az endometriózissal sajnos nem lehet. Ez a betegség egy állandóan változó valami; változhat a környezet hatására, de változhat lelki hatásra is. Én mindig azt szoktam tanácsolni, hogy tervezzünk mindig csak arra az életszakaszra, amelyben most éppen vagyunk. Mi azért dolgozunk, hogy az érintetteket támogassuk abban, hogy megbirkózzanak a jelen fájdalmával.
