Ma már olyan fiatalok is akadnak, akik megfogják a kapa nyelét. Fógigazda az élen jár köztük.
A trendi nő eko. A celebek és modellek tyúkokkal fényképezkednek, trendi lett hazai gyümölcsöt, zöldséget vásárolni, népszerűek a Szedd magad! mozgalmak. S már olyan fiatalok is akadnak, akik megfogják a kapa nyelét. Fógigazda az élen jár köztük.
Az ipolysági Fógel Dávid (25) és a tesmagi Riedly Dénes (24) Fógigazda néven a közösségi oldalon is nyomon követhetők
– Valami megmozdult? – kérdezzük Fógigazdától, akinek legfőbb célja paradicsomot teremteni egy parlagon hagyott kertből a Somos-hegyen. A Somos-hegy egy szőlőhegy Ipolyság mellett, az Ipoly folyó szomszédságában. A történet pedig két fiatalról szól, akik úgy döntöttek, hogy gazdálkodásba fognak.
– Honnan a név, Fógigazda?
Dávid: – A Fógigazda a becenevemből alakult ki. A somosi kert pedig közös projektünk Dénessel, akivel kis korunktól jó barátok vagyunk. A Fógigazdát inspirációnak szánjuk a többi fiatalnak, akik gondolkodnak a gazda életmódon. Kis videókkal megosztom a tapasztalataimat, közben tanulok másoktól is. Idén decemberben végzek a gödöllői egyetem agrármérnöki szakán, utána gazdálkodni szeretnék.
Dénes: – Én gazdaságinformatikát tanulok. Az informatikus a gép előtt ül, ám én szeretek időnként felállni.
A gazdálkodás tetszik, mert kevés befektetéssel fantasztikus dolgokat lehet elérni, ahogy a somosi kert is mutatja. Dolgozni persze kell, és nem keveset.
– Manapság a fiatalok körében a kétkezi munka nem igazán népszerű...
Dávid: – De hiszen mi is fiatalok vagyunk! Három évvel ezelőtt, karácsonykor kezdtünk el beszélgetni arról, hogy kezdhetnénk valamit a szabad hétvégéinkkel. Dénes nagymamájának a földje akkor már tizenötödik éve parlagon hevert. Februárban aztán metszőollókkal és bozótvágó késsel felszerelkezve nekiálltunk kipucolni a kertet. Rövidke célokat tűztünk magunk elé: ma megtisztítunk egy sort, holnap még egyet...
Dénes: – Ez a legjobb módszer, mert a „sosincs vége munkák” elijesztik az embert. Két hónapig tartott, mire elfogadható képet mutatott az egykori szőlős. Jelenleg 15 árat művelünk meg, a további 15 ár árkos rész. A szüleink eleinte szkeptikusak voltak, de mi nem adtuk fel. Ma már ők is segítenek, a bátyám pedig, aki Skóciában él, beruház új szerszámokba, ásóba, gereblyébe. És mikor otthon van, örömmel segít.
Dávid: – Ma már mindenki segít! Ha például utánfutóra van szükségünk, az édesapámat mozgósítjuk. Szeretnénk venni egy platós autót, addig is a nagymamám Škoda 125-sét használjuk. Mindent azzal hordunk.
– Mit értetek el az elmúlt két évben?
Dénes: – Először is: az első éven a vad bejárt a kertbe, ezért el kellett keríteni. A kerítést tavaly fejeztük be...
– És megállította a vadat?
Dávid: – Igen. A fák törzsét külön vadhálóval védjük, és a kerítés körül kéthavonta hajat szórunk szét. Érdekes módon az emberi haj illatát nem szereti a vad. A hajat különben egy fodrászatból gyűjtjük be. Az első őszön kiültettünk 50 gyümölcsfát, a következő évben további 50-et, idén is ugyanennyit tervezünk...
Dénes: – Eddig összesen 60 szilvafát, 20 almafát és 20 körtefát ültettünk. Pár diófa is került a kertbe. Olyan fajtákat választottunk, amelyek ellenállóak, kedvez nekik a somosi éghajlat, és jó a gyümölcshozamuk. Termésre három év után számíthatunk, és az ötödik évtől lesz rendes a hozam.
– Apropó: mi célból ültettetek ennyi gyümölcsfát?
Dénes: – Pálinkát szeretnénk főzni. Jelenleg a gyümölcsöt „szedd magad” módon vásároljuk, és abból csinálunk cefrét, amit elviszünk a pálinkafőzdébe. Tavaly csak szilvát készítettünk, de idén lesz feketeribizli-, cseresznye- és szilvapálinka, valamint banánpárlat is. Csak akkor adunk a cefréhez cukrot, mikor az erjedéshez feltétlenül szükséges. Az első éven még csak tanultuk a cefrézést, és évről évre jobb pálinkát készítünk. A 48 fokos pálinkánkkal pedig a hölgyeknek kedvezünk!
Tavaly a tavaszi fagyok sok kárt okoztak, kevés volt a termés. Ezért készítettünk egy Gyümölcsöt adok-veszek közösségi oldalt, ahol bárki megoszthatja, ha van felesleges gyümölcse, és örül annak, ha más leszedi...
Dénes: – Tudjuk, a gyümölcsöt mielőbb el kell adni, különben megromlik. Filozófiánk egyszerű: a pálinkát lehet raktározni, ezért főzünk a gyümölcsből pálinkát! Ma már sok minőségi pálinka kapható, csak drágák, ezért sokan a rossz minőségű pálinkát isszák. Mi ezt a piaci rést szeretnénk lefedni. A banánpárlat például a különlegessége miatt ötször annyiba kerül, mint a szilva, pedig az elkészítése nem kerül többe. Sok szép tervünk van! A pálinkát a jövőben zárjeggyel ellátva szeretnénk palackozni, legalább 300 gyümölcsfát akarunk kiültetni, és tovább bővítjük a kertet... Sajnos nehéz földet venni, pedig körülöttünk a szőlősök parlagon fekszenek. Nagy gondot okoz például, hogy a szomszédból a gaz átterjed hozzánk. Viszont a tulajdonosok vagy ragaszkodnak az ingatlanjaikhoz, vagy túlárazzák azokat.
– A gyümölcsfa nem terem pénzt. A bővítésre honnét tudtok pénzt előteremteni?
Dávid: – Mindketten beleadtuk a gazdálkodásba a spórolt pénzünket. Az eladásokból befolyt összeget pedig visszaforgattuk, fákat vásároltunk, kerítést építettünk, és félretettünk belőle a pálinkafőzésre. Szeretnénk egy kis fészert is a szerszámoknak.
– Kis kíváncsiság: a gyümölcsfáitok mennyire ellenállóak a betegségekkel szemben?
Dávid: – A fák ellenállóak, de a rovarok ellen szükséges a permetezés. Szeretnénk biogazdaságként működni, de még nem megy. A bioszemléletmód a barátnőmtől, Annától jött. Óvjuk a fáinkat: feromoncsapdákat helyezünk a fákra a kártevő bogarak ellen, és odút is tervezünk a rovarevő madarak számára. Ám van, amikor tűzoltást folytatunk, azonnal akcióba kell lépni, és a helyi gazdaboltban nincs biopermet. A célunk az, hogy minél kevesebb vegyszert használjunk. Idén is sokat tapasztaltunk, jövőre megint felkészültebbek leszünk.
Nyáron gyümölcsöt vásárolunk, azaz szüretelünk és cefrézünk. Közben öntözzük a fákat, és kéthetente kaszáljuk a füvet.
Dávid: – Tudni kell, hogy ősszel van több munkánk! Még a fagyok előtt, október végén vagy november elején elültetjük a fákat. Markológéppel ásatjuk ki a gödröket. Itt ugyan kemény a föld, de tápanyagban gazdag, és jól megtartja a vizet, ami a fának hasznos. Mindig hozunk egy utánfutónyi szerves trágyát is. Mielőtt kiültetnénk a fákat, kicsit visszametsszük a gyökerüket, a gödörbe dobunk egy lapát trágyát, beleállítjuk a facsemetét, és alaposan megöntözzük a gyökerét. Télre a facsemetéket betakarjuk földdel – az oltást is, hogy védjük a fagytól, majd tavasszal kitakarjuk. Tavasszal fontos a fák metszése is, ám a csemetéknél ez gyorsan megy. Ezzel megakadályozzuk, hogy hirtelen megnyúljanak. Így erősödik a törzsük, kialakul a koronájuk. Leszedjük az oltás melletti vadhajtásokat is.
Dénes: – Kertünk déli fekvésű és lejtős. Sok napsütés éri, ezért a fák körül lefolyásokat alakítottunk ki. Így ha esik az eső, megáll a fa törzsénél a víz. Ha kevés a csapadék felszivattyúzunk egy kis vizet az Ipolyból, és nyáron ezzel öntözzük a fákat. Idén beszereztünk hozzá két tartályt és egy szivattyút. Az első két évben fontos az öntözés, mivel a fa gyökere kicsi és a nagy hőségtől megállhat a fejlődésben. Tavaly pár fa kifagyott, mert nem volt elég erős.
– Van, aki ellát benneteket jó tanáccsal?
Dávid: – Van sok szakkönyvem – és még vannak segítőkész emberek. Az egyetemen is sok hasznosat tanulok. Sokszor megesik, hogy tudom az elméletet, de a gyakorlatban elakadok. Viszont szerencsére tudom, hol találok segítséget. Sok mindent tudatosan csinálok. Míg régebben a nagymamámnál a gyümölcsfákat csak úgy szemre metszettem, mára megtanultam a szakszerű munkát. Van még mit tanulni, de igyekszünk.
(Kép forrása: www.facebook.com/foGIGAzda)
– A Fógigazda közösségi oldalán egy kecskével vagy lefényképezve. Állattenyésztésben is gondolkodtok?
Dávid: – Nagyon szeretem az állatokat, de az állattenyésztés igényes munka. Mindennapos törődéssel jár, az egyetemi évek alatt nem megoldható. Ám a diplomázás után szeretnék állatokkal is foglalkozni. Szeretnék nyúlfarmot kialakítani. Jelenleg egy méhcsaládunk már van a kert árkos részén. Kis koromban a nagyapám méhészkedett, de a családban senki se folytatta a hobbiját. A méhészkedést az egyik szaktársam, Laci hívta elő bennem: a hunor kaptárom is tőle van. Májusban segítettem neki az akácpergetésnél, ezért kaptam tőle egy méhcsaládot. Jövőre szaporíthatok 3-4 családot, és nemsokára már mézet is kóstolhatunk. A méhek duplán hasznosak lesznek számunkra: beporozzák a gyümölcsfákat, és mézet, virágport, propoliszt is kapunk majd tőlük. Idén még nem adnak mézet, etetni kell őket, hogy kibírják a telet. Ha több családunk lesz, már érdemes lesz velük délebbre menni, ahol az akácvirágzás két héttel korábban van. Így több virágport gyűjtenek majd.
– Mivel eteted őket?
– Sajnos, a környékbeli napraforgó virágzása nem elég nekik. Egy-két naponta cukros vizet kapnak. Ráadásul kevés a napraforgótábla, mert a Somos inkább erdős rész. Időnként érdemes ellenőrizni a királynőt, kivenni a kereteket, és ha valami gond van, muszáj többet etetni. A fél liter vízben elkevert fél kg cukrot sötétedés után adom nekik, akkor nyugodtabbak.
Pár év múlva már a saját gyümölcsünkből főzetjük a pálinkát, és saját pálinkafőzőt is szeretnénk. Az almából szeretnénk cidert, azaz almabort előállítani. Az a célunk, hogy a jövőben megéljünk a gazdaságból.
– Mi mindennel szeretnétek még foglalkozni?
Dávid: – A kertben szeretnénk málnást is kialakítani, és minél több gyümölcsfajtára törekszünk. Nagyon érdekelnek a gyógy- és fűszernövények. Továbbá a termékeinkkel szeretnénk bekerülni a környékbeli éttermekbe.
– Hogy látjátok, van kereslet a hazai termékek iránt?
Dénes: – A ribizliborunknál esett le a tantusz, hogy az emberek mennyire igénylik a helyi terményeket és élelmiszereket. A mi ribizliborunk ribizliből és cukorból áll, nincs benne más adalék- és színezőanyag. Az előállítását pedig bárki meglesheti a közösségi oldalunkon. Számunkra a követendő példa Ausztria: ott elsősorban hazai termékeket vásárolnak. Bízunk benne, hogy a hullám hozzánk is elérkezik. Addig pedig kövessék a Fógigazdát, az oldalt tovább folytatjuk, hogy mi, fiatal és tapasztalatlan gazdák tanuljunk egymástól!
