Vagyunk

A homoszexualitás nálunk tabunak számít, nemigen beszélünk róla. Pedig senki nemi irányultságát nem lehet megváltoztatni. Egy homoszexuális nem győzheti meg magát arról, hogy ő heteró.

Egy fiúval indult volna az anyagunk, aki arról mesélt volna, hogy mit jelent homoszexuálisnak lenni. Az első fotózásra nem jött el, inkább fotót küldött magáról. A kép homályos volt. Erről nem akarok beszélni, erről se... Végül az interjúból semmi nem lett. Vajon hány ilyen fiú van köztünk? Kevés? Sok. Gabriel festi a szemét, szereti a nőies cuccokat. És haragszik az egész világra, gyűlöli a szülőfaluját, mert otthon nem lehet az, aki. A tűsarkú cipő csak álca, miért nem értitek... Egyformák vagytok mind. A faluban a haverjai ki akarták verni belőle a melegséget, anyukája nem akarja látni a botoxszal feltöltött száját. Majd ha feleséged lesz, kisfiam... Apja a hozzá hasonlókat selejtnek tartja, és a keze ökölbe szorul, mikor ránéz a fiára, akinek felfújt szája mintha azt mondaná: Lássátok! Miért nem akarjátok látni...

Árnyékból fényre!

„Az én kisfiam a világ legjobb gyereke volt – írta egy anyuka. – Szép volt az arca, jól tanult, tökéletes gyerek volt. Egy dologban mégsem volt tökéletes: babákkal játszott, és szerette a színes ruhákat. Aztán egy nap a tanárnője behívatott. – Nem fiúhoz méltóan viselkedik, mondta. A viselkedése zavaróan hat az osztálytársaira. – Dühbe gurultam. Hogy mondhat ilyet?! – A többi fiú nem akar vele barátkozni. Attól félnek, benyit rájuk a WC-ben... – folytatta. Marcangoltam magamat, hogy mit rontottam el. Biztosan én vagyok a hibás, mert engedtem, hogy lányos játékokkal játsszon. Ma már tudom, hogy nem ettől függ. És inkább abban vagyok a hibás, hogy olyasmit akartam ráerőltetni, ami számára egyszerűen nem működik. Végül elfogadtam, hogy nem egy tipikus fiam van. S mivel nekem az ő boldogsága a legfontosabb, melléálltam.” 

Kossár Lajos gasztroszakember, Pozsonyban él. Nyíltan felvállalja a homoszexualitását. Felvidéki coming out? Van ilyen egyáltalán? – kérdezzük tőle. 

– Nálunk még mindig tabu a szexuális orientáció kérdése. Hiába rendezik meg a Pride-ot minden évben, hivatalos szinten a kérdéssel nagyon keveset foglalkoznak. Ezért is tabutéma mind a mai napig. 

– Pedig a politikusok között rengeteg a homoszexuális, s vannak szakmák, ahol szintén többségben vannak. 

– A politikusok és az egyház nálunk csendesen elfogadta, hogy nem fogják ezeket a témákat vitatni. Miközben például a politikusok között sok a homoszexuális, akár itt Szlovákiában, akár külföldön. A társadalomnak 4–10%-a lehet homoszexuális vagy pedig LGBT*. És ha nem beszélünk róla, attól az még probléma, mert például a vezető poszton levők sokszor pont emiatt zsarolhatóak. 

Kossár Lajos

– Ha valakire rámutatok, és azt mondom, hogy ő homoszexuális, akkor az sértésnek számít? Alig van coming out, a politikusok mintha szégyennek élnék meg a homoszexualitásukat. Miközben hivatalosan arról beszélnek, hogy minden ember egyenlő!

– Ha én elmondom egy politikusról, hogy ő meleg, de ő nem coming outolt, akkor megtámadhatja a nyilatkozót, hogy ezzel megsértette az ő személyiségi jogait. Ha viszont a politikus bevallja az igazat, s ezután írják le róla, akkor az már nem érdekes. Ha valaki nem vallja be, hogy milyen a nemi orientációja, vagyis nem coming outol, az feltételezhetően szégyelli. Általában arról van szó, hogy a maga társadalmi közegében nem meri felvállalni, igazából kihez vonzódik. Fél tőle, hogy majd nem fogadják el. Pedig alapjában véve senkinek semmi köze hozzá, hogy ki kivel él együtt, és hogy milyen szexuális életük van.

– Az csak jót tenne, ha minél többen kimennének az árnyékból a fényre, nemdebár?

– Ha többen felvállalnák magukat, talán elfogadóbb lenne velünk szemben a társadalom. A társadalom elvárja tőlünk, hogy normák szerint éljünk. A férfitól elvárja, hogy családapa legyen, és gyereket nemzzen. A nőtől elvárja, hogy gyereket szüljön. Éppen nemrégiben volt egy hölggyel szóváltásunk erről. Aki nem viszi tovább a fajt, az nem normális, ez a természet rendje − mondta. A konzervatív vonal így gondolkodik. Pedig akkor megkérdezhetnénk azt is, hogy a meddő nő sem normális? Mert ő sem fogja továbbvinni a fajt, nem fog gyereket szülni. A coming outtal tiszta vizet öntünk a pohárba. Ha én például elmegyek valahová, és ott megkérdezik tőlem, hogy van a kedves feleségem, akkor én nem játszom meg magamat, hanem bemutatom a páromat. Aztán vagy elfogadják, vagy nem.

– És elfogadják?

– Az Inakosť csoportnak megjelent egy felmérése, az illetékes minisztériumok támogatásával. A címe: Mi bántja a szlovákiai LGBT közösséget? A felmérés szerint Szlovákia lakosságának jó kétharmada nem is sejti, hogy a környékén él-e homoszexuális, vagy azt állítja, hogy életében nem látott homoszexuálist. Ez évben a Pride-nak éppen ezért ez volt a vezérmondata: PRIDEme a neodchádzame (Jövünk, és nem megyünk)! Igenis vagyunk, és itt vagyunk. Még ha Szlovákiában nem is akarnak meglátni bennünket. Nem véletlen, hogy a barátaim majd hatvan százaléka külföldön él, mivel nálunk kirekesztettnek érezték magukat.

Sok férfi nem fogadja el a melegeket.

– Ezen a helyzeten mégiscsak az segítene, ha a homoszexuálisok zöme kijönne a fényre...

– Összetett kérdés ez. A szexuális élete mindenkinek a magánügye. Viszont ha sokan megyünk ki a fényre, akkor erősek leszünk. Ám amíg a homoszexualitást bűnnek fogják tartani – és nálunk bűnnek tartják –, addig az érintettek szégyellni fogják. Az iskolában sokszor kiközösítik vagy kinevetik azt, aki más. Bármi, ami eltér az átlagtól, gondot okozhat. Például: ha egy magyar gyereket beíratnak egy világvégi szlovák iskolába, akkor sokan sokáig nem fogják elfogadni, mert más. A gyerekeknek ezért meg kell magyarázni: attól, hogy a társuk más nyelven beszél, még nem lesz nem normális. Ugyanúgy el kell fogadni, mint a szomszédjukat. Az elfogadás, a tolerancia mindig a társadalom érettségének a fokmérője. Sajnos, sokan még ma sem tudják, hogy a melegségből senkit nem lehet kinevelni. Hiányzik a felvilágosítás, miszerint ez egy genetikailag kódolt orientáció. Sokáig azt tartották, hogy az egyneműek iránti vonzódás szexuális eltévelyedés, melyet meg lehet gyógyítani. Próbálták is gyógyszerrel kikezelni, de nem ment. A kezeltek inkább öngyilkosok lettek. Olyat is hallottam, hogy valaki azért lett homoszexuális, mert a szülők más nemű gyereket vártak. Badarság! Ezek inkább csak a szerepviselkedésre hatnak, nem a nemi identitásra. A coming out kérdésével nagyon sokat foglalkoztam. Olvastam egy könyvet, a címe: Kár, hogy nő. Ebben olyan vallomások vannak, miszerint 35-45 évesen ébredtek rá nős férfiak és férjezett nők, mikor már gyerekeik is voltak, hogy ők másak. Azt érezték, hogy valami nem stimmel velük, és egyszer csak rádöbbentek arra, hogy hazudnak maguknak.

– Nem beszéltünk még a felvidéki magyar melegek helyzetéről.

– Ha egy kisebbségi magyar nem vállal gyereket, ezzel nem teljesíti azt, amit a nemzet elvárna tőle. A család is elvárja, mert mindenki nagymama és nagypapa akar lenni, unokákat akar. Itt főleg ez a probléma.

– Úgy érzem, a férfiak elutasítóbbak a melegekkel szemben, mint a nők. Miért?

– Igen. A férfiak jobban elfogadják a leszbikusokat, a leszboszi szerelem még szexuálisan izgalmas is számukra. Minden férfiban van valamennyi százaléknyi nő, és vice versa. A felmérések azt mondják, hogy már minden férfinak volt homoszexuális álma vagy késztetése. Tehát ők is tudják, hogy miről van szó, s éppen ezért nem fogadják el.

– Te mikor vállaltad fel magad?

– Én 21 éves koromban úgy döntöttem, hogy felvállalom magam. Bölcsészkarra jártam a magyar tanszékre, tanári szakra, és hatalmas agymosást kaptam. „Kedves Lajos, gondolja meg, hogy mit csinál.” A fiú szeretőmet nem tudták elfogadni, kivágták az egyetemről, és engem is majdnem. 1986-ban estem át ezen, és nagy kínt okozott, mert egészen 89-ig a homoszexualitás büntetve volt. Az embereket le lehetett csukni homoszexualitásért, vagy pedig gyógykezelésre irányították. Miközben a homoszexualitást csak akkor kell gyógyítani, ha belső, lelki problémákat vagy identitászavarokat okoz. Ezen csak a terápia segíthet. Az Inakosťnak van egy anonim linkje, ahová be lehet hívni, és segítséget lehet kérni. Sajnos, sok fiatal nem tud mit kezdeni azzal, hogy ő más, és nincs egy olyan ember, aki meghallgatná. Sokan 16-17 éves koruk körül döbbennek rá a másságukra. Egy pubertás fiatalnak ez nehéz korszak: amúgy is keresi magát. Azáltal, hogy ő meleg, még nagyobb nehézséget okoz számára a munkakeresés vagy az életkezdés.

– 1989 után azért megváltozott a hozzáállás...

–1996-ban én voltam a filmintézet igazgatóhelyettese. Akkor már a második melegfesztivált rendeztük egy falucskában. Már előtte két héttel kijelentették a hangszórókban, hogy jönnek a melegek. Azonnal processzió indult, hogy ők nem akarnak oda melegeket. A petíció ellenére hatvanan ott voltunk egy hétig. Ám miután megismertek minket, már nem volt semmi gondjuk a melegekkel, az elkövetkezendő években sem.

– Itt Szlovákiában milyen melegszervezetek és -klubok vannak?

– Van a keresztény melegek csoportja – még mindig összejárnak, de titkosan. Pontosan azért, mert keresztények, mindig az utolsó pillanatban beszélik meg, hogy hol találkoznak. Van a leszbikus csoport, aztán van az Inakosť – a legnagyobb csoport, és van a kassai melegklub, ahol elég sok magyar összegyűlik.

Nálunk tiszta homoszexuális vagy leszbikus bár nincs, inkább csak kiírják, hogy gay-friendly, melegbarát.

– Mi a véleményed a szexklubokról?

– Én nem járok ilyen helyekre, mivel 13 éve párkapcsolatban élek. Nyitott a kapcsolatunk, mégsem csaltam meg a páromat, mert nekem sem és neki sem kell más. Úgy vagyunk, mint más házaspárok, gyakran hívunk barátokat, sokat főzőcskézünk. Nagyon nyugis életet élünk. Sajnos, ma sokan elfelejtik, hogy a kalandszexnek van egy hátulütője. Az AIDS, amelyről húsz éve mindenki elfeledkezett… Nincs felvilágosítás a biztonságos szexről. Az AIDS-betegek között sok a heteroszexuális is. Most nagy divat a PrEP-tabletta, amely a HIV-1 fertőzés átvitelét gátolja. Sokan így teljesen elhagyják az óvszer használatát. Mindenki azt hiszi – legyen akár heteró, akár homoszexuális –, hogy nem lehet baj. Senki sem kéri a másik egészségügyi papírját vagy a hasonló bizonyítványokat. A Pride-on is most volt először egy felvilágosító előadás. 

– Mi a véleményed a Pride-ról?

– Sajnos, idén sok tinilányt láthattunk, extrém módon üvöltöztek az első sorban. Nem volt rajtuk szinte semmi ruha, amin én nagyon megbotránkoztam. Nálunk még nem, de külföldön már lehet melegfesztiválról beszélni, mert ott valóban örömünnep a Pride. Nálunk még csak arról volt szó, hogy kimenjenek az emberek, és felfedjék magukat: megmutassák, hogy ők is jelen vannak. 

Ne csináljunk belőle reklámot, nem kell nagydobra verni. Ám ha valaki úgy érzi, hogy az árnyékból ki kell lépnie a fényre, akkor lépjen ki. És majd megértik a szülők és a környezet is, hogy a gyerek mit mond, ha nem is azonnal. Ha fontos vagy valaki számára, akkor nem fog téged emiatt cserbenhagyni. Coming out − akkor mondjuk, mikor valaki felvállalja a nemi identitását. Serdülőkorban a nemi orientáció nyilvánvalóvá válik. Sok szülő ekkor szembesül a tényekkel.

– Mi a helyzet nálunk a melegházassággal?

– Nekem nincsen azzal gondom, hogy nősülhetek-e, vagy sem. Mi papír nélkül is boldogan élünk. Gondoltunk arra is, hogy gyereket fogadnánk örökbe, mert 10 ezer gyermek él gyermekotthonokban, viszont végül elvetettük az ötletet. Ha szeretném, így is tudom bármelyiket támogatni.

– Hogy viszonyult hozzád a családod, a barátok?

– Én nagycsaládból származom, heten vagyunk testvérek, és mindegyik testvéremnek van két-két gyereke. Úgy érzem, hogy nekem nincs szükségem arra, hogy saját gyerekem lehessen, mert így is vagyunk elegen. A barátaink kilencven százaléka heteroszexuális. Az én apám olyan ember volt, hogy nálunk nem lehetett nemet mondani. Mikor elmondtam ennek a kemény embernek, hogy meleg vagyok, akkor csak annyit mondott: JÓL VAN. Nem firtattuk a dolgot tovább. Aztán elvittem bemutatni a barátomat, s azóta ugyanúgy szeretik, mint engemet. Isten előtt nincsen jobb ember és rosszabb ember, meleg és nem meleg. Nála csak jó és rossz ember van, nincsen köztes. Számomra van Isten, és engem, ha ilyennek teremtett, akkor így is kell, hogy szeressen. 

*LGBT - Leszbikusok, melegek, biszexuálisok, transzneműek. Az elnevezés ezen szexuális és nemi kisebbségek összefoglaló megjelölésére használatos.