Gyakran irigyeljük azokat az embereket, akikből nyugalom és elégedettség sugárzik, akik jól érzik magukat a bőrükben. Az elégedett nő nem unatkozik, és a társaságában sem unatkozik senki. Mi a titka?
Egyvalami: ő maga az, akivel a legjobban kijön. Vannak nők, akik meg vannak elégedve magukkal. Ez a tulajdonság részben velük született, részben megtanulták. Válaszoljon az alábbi kérdésekre!
Valóban kevés az időm?
Elhitetem magammal, hogy semmire sincs időm. Ez hazugság! Az igaz, hogy dolgozó nő vagyok, nyakamon a család. De: lenne időm, ha egy kicsit kedvesebb lennék magamhoz. Fontos, hogy találjak a magam számára is egy kis időt, amikor azzal foglalkozhatok, ami örömet szerez. Ha nem teszem, büntetést érdemlek. Életünk, akár a suszter széke, három lábon áll – ez a munka, a család és a kedvtelések. Ha mind a három láb szilárdan áll, akkor jó a közérzetünk. Ha az egyik eltörik, a két másik lábon még meg lehet állni. Ha kettő törik el, akkor nincs mese, földre kerülünk. Ez fáj. Ezért mind a három lábra egyaránt vigyázni kell, mert csak így ülhetünk kényelmesen a kisszéken.
Miért az örökös szemrehányás?
Összevesztem a főnökömmel. Egész délután azon rágódom, miért kiabáltam az anyámmal, miért nem adtam kölcsön pénzt a barátnőmnek, miért kellett megvennem azt a drága ruhát, úgy sincs hová fölvennem. Röviden szólva: mindig van valami, amin reggeltől estig eszem magam. Miért nem vagyok elnézőbb magammal szemben? Az elégedett emberek ismerik a felejtés technikáját.
„Képzeljük azt, hogy lezuhanyozunk. A forró víz lemos rólunk minden rosszat, kimossa a fejünkből a kellemetlen gondolatokat. Letörlődnek a szemrehányások, és a vízzel együtt eltűnnek a lefolyóban. Aztán elzárom a vizet, magam alá nézek, és nem látok mást, csak lábam alatt a tiszta zománcot. Nincs bántó gondolat, amelyhez vissza kellene térni!”
Mikor táncoltam utoljára?
Nem is emlékszem. Pedig szeretek táncolni. Tánc közben gondtalannak és boldognak érzem magam. Ehelyett csütörtökönként aerobikkal gyötröm magamat, csak azért, mert a tornaterem közelebb van. Az elégedettségért folytatott harc jegyében beiratkozom egy tánctanfolyamra, és a YouTube-n is keresek videókat, hogy otthon is gyakorolhassak. Az MP3-as lejátszómba is beszerzek pár lemezt, hogy ha várakoznom kell, ne bámuljak szótlanul a semmibe.
Az igazán fontos dolgokkal foglalkozom?
Az értékrendünket, a fontossági sorrend egyes pontjait le kellene írni, és kiragasztani a falra. És mindennap párszor elolvasni. Mi az, ami fontos az életemben, és mi az, amit el kell felejteni? Nyugodt perceinkben, persze, pontosan tudjuk a választ, a napi hajszában azonban elfelejtjük. Ha nem így lenne, nem hozna ki a sodrunkból az ágy alá dobott koszos zokni vagy a fiunk ötöse matematikából. Úgy teszek, ahogy a nagybátyám, aki azt mondta: „Klárika napi ügyeivel nem foglalkozom, a lényeges dolgokra koncentrálok, például arra, milyen károkat okozhatnak a kamcsatkai tűzhányók a Föld légterében.”
Rendesen törődöm a testemmel?
Nem is emlékszem, mikor voltam utoljára orvosnál. Pedig preventív vizsgálatra minden második évben el kellene menni, nőgyógyászhoz még gyakrabban. Miért nem tudom rászedni magam, hogy elmenjek fogorvoshoz, vérvételre, mammográfiára? Megoldás: kérek időpontot a körzeti orvoshoz, a fogorvoshoz és a nőgyógyászhoz. Le fogom győzni a félelmemet, nem fogok halogatni. A kocsimat rendszeresen ellenőriztetem. Magammal miért nem törődöm?
Tetszem magamnak?
Istenem, a hajam, a körmeim, a lábam... Az a legnehezebb feladat, hogy elfogadjuk önmagunkat. A legtöbb nőnek élete végéig sem sikerül. Csinos főnöknőmtől kaptam a frappáns választ: „Ha nem akarsz egész életedben boldogtalan lenni, akkor nézd magadon azt, ami szép rajtad. Senki sem tökéletes.”
Hogyhogy nincs egyetlen imádóm se?
Az a legjobb érzés a világon, ha van valaki, aki csodál minket (mondják azok, akik elégedettek magukkal). Persze nem akarunk senkit rábeszélni a hűtlenségre, de igaz, ami igaz: nagyot emel az ember önbizalmán, ha nemcsak az a valaki imád bennünket, aki otthon üldögél a fotelben, hanem más is. Például az a kutyát sétáltató pasi, akivel a téren szoktunk találkozni. Csodálatra minden nőnek szüksége van. Hogy tartja a mondás?
„A flört a nő legerősebb fegyvere, és nem szabad hagyni, hogy kijöjjünk a gyakorlatból.” Tehát holnaptól szorgalmasan gyakorolni fogom a flörtölést.
Szereted magadat?
- Petra: „Inkább úgy mondanám, hogy örülök, hogy vagyok. Erre a trükkre egy srác tanított meg. Minden alkalommal, amikor tükörbe nézek, azt mondom a képmásomnak: no, Petra, ez a sál igen jól áll neked. Vagy valami ilyesmit. Idővel az ember meg tudja győzni magát. Nekem már néha sikerül.”
- Veronika: „Én egyáltalán nem szeretem magamat. Bánt, hogy kövér vagyok, hogy nem tanultam meg rendesen angolul, hogy folyton jár a szám, és mindent kifecsegek...”
- Kitti: „Nemrég a férjem a képembe vágta, hogy egyáltalán nem szeretem magamat, mert ha szeretném, hozzá se lennék utálatos. Azóta nem megy ki a fejemből ez a mondat. Első hallásra nem logikus, de mi van, ha mégis igaz? Jobban tudnám szeretni őt, ha szeretném magamat?”
