A boldog pároknál érvényben van egy egyszerű szabály: a híreket – jókat és rosszakat – mindig egymásnak mondják el először.
A szeretetteljes kapcsolatnak egyik jellemzője a bizalom: odafigyelünk egymásra, meghallgatjuk egymást, elsődlegesen egymással osztjuk meg minden bánatunkat és örömünket.
Ilyen a férfi, és ilyen a nő
A jó házasságokban a házasfelek tisztában vannak vele, hogy más egy férfi, és más egy nő. Ebből kifolyólag azt is tudják, hogy ez a különbözőség áll az eltérő nézetek, az eltérő szemléletmód mögött. Ez kulcskérdés a szerelem szempontjából. Meg kell értenünk, hogy más a férfiagy biológiája, és más a nőié. Ha ezt felfogjuk, és e szerint irányítjuk életünket, rengeteg szenvedéstől kíméljük meg magunkat. Egyszerű példa erre a posztkoitális narkolepszia: a férfiak a szex után hirtelen elalszanak. Ez nem azt jelenti, hogy nem szeretik a párjukat, hanem azt, hogy elöntötte szervezetüket az oxitocin nevű hormon. Az oxitocin a felelős azért, hogy egy kellemes együttlét után a férfiak (a nők is) biztonságban érzik magukat, veszélyérzetük elmúlik. Az oxitocin hatására a nők inkább átölelnék a párjukat, és beszélgetnének, a férfiak agyában azonban a hormon az alvásközpontra hat.
A humor átsegít a bajokon
A boldog pároknak általában jó a humoruk. Ha nézeteltérés támad köztük, nem vetik be védekező mechanizmusaikat, inkább a humoros oldaláról közelítenek a problémához – s ezzel mindjárt el is veszik az élét. Egyszerűbben fogalmazva ez azt jelenti, hogy nem veszekedni szeretnek, hanem szórakozni.
Tudják, hogy aki romantikus, és túl komolyan veszi az életet, soha nem lesz boldog. A társunk nem azért van velünk, hogy teljesítse rejtett kívánságainkat. Ebből következik, hogy le kell vetkőznünk a húszévesekre jellemző álmodozást.
Richelieu bíborosról vesznek példát
Ő volt a diplomácia nagymestere. Tárgyalási módszere érzelmi intelligenciáról árulkodott. Lehet, hogy a boldog párok is olvastak pár könyvet a tapintatos viselkedésről. A tényekre korlátozzák mondanivalójukat. Ha nemet kell mondaniuk, lelkifurdalás nélkül teszik, és akkor sincsenek zavarban, ha kérniük kell valamit a másiktól. Tegyük kezünket a szívünkre: ugye, nekünk, nőknek ez a két dolog megy a legnehezebben?
A házaspárok titkos jelzőrendszere
Figyeljük csak meg: az összeszokott párok félszavakból is megértik egymást, pillanatok alatt képben vannak, úgyhogy azonnal tudják, hogy érzi magát a másik, mit gondol a dologról, nehéz napja volt-e, vagy kedve van-e házon kívül vacsorázni. Aztán eszerint viselkednek.
Jó hangulatú családban nőttek fel
A boldog párok legtöbbjére jellemző, hogy szüleik is jó házasságban éltek, és az utódoknak boldog gyerekkoruk volt. A szülők nem voltak konfliktuskereső emberek, életükben minden a helyén volt: működő családot alkottak, ahol egymás segítésén volt a hangsúly. Nem pedig a kritikán! Az ilyen családból kikerülő gyerekek élete olyan, mintha a hosszútávfutásban félpályányival kevesebbet kellene szaladniuk a célig. Akkor se keseredjünk el, ha mindig csak az előttünk futók hátát látjuk. (A hendikepet a felnőttkor során le lehet dolgozni. Volt, ami volt, azon már nem tudunk változtatni.)
Gyakran megérintik egymást
Figyeljük csak meg, hogy a boldog párok milyen gyakran megérintik egymást. Beszéd közben átkarolják a másik vállát, megsimogatják a hátát, vállát, haját. Tudják, hogy a bizalmas mozdulatok – akárcsak a szex – együtt tartják a párokat. Nem félnek együvé tartozásukat a világ tudomására hozni. Ezek a finom mozdulatok jelzések, amelyek azt közvetítik: egymáshoz tartozunk. A pszichológusok régen megállapították, hogy a férfi eszéhez az érintéseken keresztül vezet az út. Mielőtt beszélni kezdenénk, könnyű mozdulattal fogjuk meg a párunk kezét, érintsük meg a karját. Odaadóbban fog figyelni, hiszen az érintés mindenkinek jólesik.
