„Minden ember boldog akar lenni” – állítja egy régi sláger. És igaza van. Aki nem boldog, mindent elkövet, hogy az legyen. De hogyan? Van recept a boldogságra?
Egyesek szerint ízletesebb az a tojás, amelyet tágas udvaron élő, vidám tyúkok tojnak. Jobb a marhaszelet, ha szép zöld mezőn legelő, boldog állatoktól származik. Kutyusunknak abban a reményben vásároljuk meg az adventi naptárt, cicusunknak a parfümöt, hogy ettől majd boldogok lesznek. Mintha mindenkinek joga volna a boldogsághoz.
A Google keresőjében millió tanács ugrik elő, ha beírjuk ezt a szót: „boldogság”. A boldogság több, mint a szerelem (hiszen van boldogtalan szerelem is). A könyvesboltok polcain is leggyakrabban a „boldogság” szó villan a szemünkbe. „Ön nem beteg, csak boldogtalan” – mondta páciensének a Bali szigetén működő gyógyító. A kérdező, Laurent Gounelle ezután egy egész könyvet írt arról, mi is a boldogság. A L’Homme qui voulait être heureux (A férfi, aki boldog akart lenni) című könyv azóta bestseller lett, több mint kétmillió példányt adtak el belőle.
Véget nem érő boldogság?
Amióta Kata elolvasta a könyvet, megváltozott az élete. Angyalokkal társalog, varázsszavakat ismételget, bájolással sikert idéz, néha kártyát vet, hogy meglássa a jövőt, de főleg folyton azt ismételgeti, hogy ő mennyire boldog, mert hisz benne, hogy a szó mágia, és a szavak hatással vannak életünk alakulására. Nem ő az egyedüli, aki a boldogság megszállottja. Ezt a varázsszót ragozzák az újságok, folyóiratok, ez köszön vissza az óriásplakátokról, sőt már a szakácskönyvek is ezzel őrjítik a háziasszonyokat. Az ételreceptekben a boldogság ugyanolyan hozzávaló lett, mint a liszt vagy a cukor. A legjobb kuglófot csak boldog (nagy ketrecben élő, biotakarmányt fogyasztó) tyúktól származó tojásokból készíthetjük.
Az embereknek több kell a boldogsághoz, mint üde zöld pázsit és biotáplálék – mi pénzt, sikert, szerelmet is akarunk… A felmérések szerint az emberek kétharmadának fő célja a boldogság. A „boldogság” fogalommá vált, de elsősorban kitűnően eladható árucikk lett belőle, amellyel még a racionálisan gondolkodó embereket is meg lehet téveszteni. A boldogság társadalmi elvárás lett! Bár nemcsak most, hanem amióta világ a világ, az emberek boldogok akarnak lenni, Kelettől Nyugatig.
A boldogság titkát több ezer éve kutatja a filozófia és a pszichológia is. Éppen a keresés intenzitása mutatja, milyen alapvető szerepet játszik életünkben. Ugyanakkor sok lényeges dologról megfeledkezünk. Közéjük tartozik az a téveszme is, hogy folyton boldognak kell lennünk. A boldogság érzését összetévesztjük az elégedettséggel, akárcsak a szerelmet a fellángolással. Ha nem remeg a térdünk, amikor meglátjuk a kedvesünket, már azt hisszük, hogy kevésbé szeretjük, mint régen, és új szerelmet keresünk. A szerelem nemcsak érzés, hanem erős érzelmi kötelék is. Ugyanez vonatkozik a boldogságra. Irreális álmodozók vagyunk, ha soha véget nem érő boldogságérzetre vágyunk, mert az elérhetetlen, és ha ez lebeg a szemünk előtt, akkor egész életünkben szenvedni fogunk. Az öröm és a boldogság az emberi lét egyik fő mozgatórugója. A boldogság fogalma lényegében csak egy kifejezés, szimbólum, mert ahány ember, annyiféle konkrét boldogság létezik.
Pocsékul érzem magam, és akkor mi van!
A leírtak azt jelentik, hogy fölösleges és értelmetlen a sok biztos tipp a boldog élet elérésére? Lényegében igen. Martin Seligman amerikai pszichológus szerint a boldogságot három összetevő adja: a kellemes, az elkötelezett és az értelmes élet. Ahhoz, hogy boldognak érezzük magunkat, mind a három jellemzőre szükségünk van. Továbbá azonkívül, hogy boldog párkapcsolatra is vágyunk – értelemszerűen keressük a kellemes élethelyzeteket, a kellemetleneket pedig kerüljük – még másvalamiről is szó van. Arról, hogy értéket teremtsünk. Csakhogy ezt nehéz megvalósítani akkor, amikor naphosszat egy irodában ülünk, és a telefont emelgetjük, vagy e-mailekre válaszolunk. Az űrt „okos” könyvek olvasásával igyekszünk kitölteni, amelyek hozzásegítenek személyiségünk fejlődéséhez és reményeink szerint a boldogság megtalálásához.
Kezdetnek talán elég lenne, ha elfogadnánk, hogy nem baj, ha időnként pocsék a kedvünk. Nem kell mindig vidámnak lennünk. A boldog ember is lehet mérges vagy szomorú. Az is tudja, aki boldogan él, hogy az élet néha bánatot és bosszúságot is hoz. Ezek a negatív érzelmek azonban nem befolyásolják a boldogságát. Sokszor elfelejtjük, hogy egyes életkorokkal vele jár a bánat, a szomorúság: amikor elveszítjük munkahelyünket, szakítunk a szerelmünkkel, vagy meghal valaki a szeretteink közül. Mi folyamatosan boldogok akarunk lenni.
Boldogság kerülővel
Távlatilag – az élet ezt mutatja – mindenkinek van esélye a boldogságra,. A „boldogság” témának hatalmas és egyre bővülő irodalma van. Aki „nem eléggé boldog”, az kedélyjavító gyógyszert kér az orvosától. Paradox módon a sokszor hangoztatott pozitív gondolkodás inkább a tehetetlenség és üresség érzését erősíti az emberekben. Sose lesz boldog az, aki a boldogságot tűzi ki élete céljául. A boldogsághoz ugyanis csak kerülő úton lehet eljutni, például úgy, hogy valakivel jót teszünk. A boldogságot nem lehet kikényszeríteni, sem tablettában lenyelni, sem kártyát vetve megtalálni, mivel a boldogsághoz nincs használati utasítás. S ami a legfontosabb: nem lehetünk a nap minden percében, az év minden napján boldogok. Néha sírni is kell.
