Tisztelt Szerkesztőség! Van olyan, hogy egy anya ne szeresse a gyerekeit? Hogy a terhére legyenek? Hogy ne hiányozzanak neki, ha távol van tőlük?
Mert én pont így érzek. És egyre jobban szenvedek az érzéseimtől. Látszólag boldog családként élünk a férjemmel és két gyerekünkkel (5 és 2 évesek).
Az első gyereket én is nagyon szerettem volna, legalábbis akkor még úgy gondoltam. Aztán mikor a szülőszobán a kezembe adták, semmit nem éreztem, csak ürességet. Fárasztott a napi rutin vele és az otthonlét. Ha csak tehettem, anyámra vagy a férjemre – vagy bárkire, aki épp ráért – hagytam, és indultam a magam útján.
A második gyerekhez a férjem ragaszkodott, de annak a születése után már otthon maradni sem voltam hajlandó. Jó munkahelyem van, így három hónap után visszamentem dolgozni. A kicsire először az anyám vigyázott, most pedig bölcsődébe jár. De még így is ott vannak a reggelek, amikor indítanom kell őket: mindenki ideges, hisztisek, én pedig már mennék, de nem bírunk elkészülődni.
Szinte megváltás, mikor beérek a munkahelyemre. Ott legalább én lehetek a főnök. Igyekszem minél több időt külön tölteni tőlük, esténként egyedül vagy a férjemmel együtt kimozdulni.
Szeretünk kettesben kirándulni, de ilyenkor a férjem naponta kétszer hazatelefonál, írogat a nagyszülőknek, hogy mi újság a gyerekekkel. Nekem viszont ilyesmi sose jut eszembe. Ilyen alkalmakkor úgy érzem, akármeddig el tudnék lenni a gyerekeim nélkül. Mikor a gyerekeimmel együtt vagyok, igyekszem úgy tenni, mint a többi anya: simogatom, ölelgetem őket. De mikor ezt teszem, csak közömbösséget érzek. És minél hosszabb ideig kell velük együtt lennem, én annál nyugtalanabb leszek.
Az érzéseimről nem merek senkinek sem beszélni, mert a környezetemben úgysem értenének meg. Egyre jobban szenvedek attól, hogy nem vagyok normális. Vajon meg fognak az érzéseim változni? Vagy egyáltalán: mit tegyek, hogy megváltozzanak?
-r-
Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen!
Ímélcímünk: office [at] ujno.sk
