Barátnőm rendszeresen vásárolja a lapot, és én is gyakran elolvasok egy-egy cikket, főleg a párkapcsolattal foglalkozókat.
Nősülés előtt állok, hamarosan gyereket is szeretnénk, de az utóbbi hetekben kicsit elbizonytalanodtam. A környezetemben ugyanis azt látom, hogy miután megszületik a gyerek, teljesen megváltozik minden.
Egyik jó barátomat már most korlátozni kezdte a felesége, pedig még csak a terhessége elején tart. Megtiltotta neki, hogy elutazzon baráti társasággal pár napra síelni, mondván, hogy hátha történik vele valami baj az út során vagy síelés közben, és akkor ő ott marad egyedül a gyerekkel.
Baráti társaságunk másik tagját már egy-egy esti sörözésre sem lehet elcsalni, amióta apa lett. A felesége szerint elég sok időt tölt távol a családjától, amíg a munkahelyén van, ezért minden egyes este otthon kell ülnie, és foglalkoznia a gyerekével.
Zoli felesége azt sem nézi jó szemmel, ha felhívjuk a férjét, vagy becsöngetünk hozzájuk, és pár szót váltunk vele. Olyan barátságtalanul viselkedik, hogy már egyikünknek sincs nagy kedve Zoliék felé nézni. Volt, hogy azzal próbált meg lerázni bennünket, hogy Zoli most nem tud az ajtóhoz jönni, mert épp fürdetik a gyereket. Akad olyan is a társaságban, aki eljön ugyan, de előre bejelenti, hogy nem marad sokáig, mert a felesége haragudni fog. Ha mégis fél kilencnél tovább marad, már csörög is a mobilja, és az asszony hazaparancsolja.
Múltkor megjegyezték a még nőtlen és nősülni nem is készülő haverok, hogy majd én leszek a következő. Mondtam nekik, hogy szerintem a barátnőm nem ilyen. Erre kinevettek, hogy milyen naiv vagyok: most még persze hogy nem, de majd, ha feleségül veszem, és megszületik a gyerekünk, ő is megváltozik. Nyeregben fogja érezni magát, és dirigálni fog nekem. Azon kezdtem el morfondírozni, hogy mi lesz, ha tényleg igazuk van. Nem értem, hogy a nők miért akarják maguknak kisajátítani a férjüket, miért várják el tőlük, hogy mondjanak le a barátaikról csak azért, mert családot alapítottak...
Egy harmincéves férfi
Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztanünnep a haji örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen!
Ímélcímünk: office [at] ujno.sk
