Mindenkinek van egy háza, ahol békében és boldogságban szeretne éldegélni. Január hatodikán ezért feliratkozunk házszentelésre... (© Fotó: Schnelczer Zoltán és Dömötör Ede)
Mi mindenre használják a szenteltvizet? Nem csupán magasztos célokra, emberi dolgokra is, hogy azok az emberi dolgok szentebbek legyenek. Vendéglátónkat, Dezső bácsit például kétségbeesetten kereste meg az egyik ismerőse, hogy adjon neki egy üveg szenteltvizet. Kiderült, hogy az édesapja házát szeretné megáldani vele. Az édesapja összeszűrte a levet a szomszédasszonyával, aki teljesen kiforgatta őt a vagyonából. Ezt a fia már nem bírta tovább tétlenül nézni, így azt javasolták neki, hogy szenteltvízzel hintse meg a ház minden egyes helyiségét, ahol az apa él. Ezzel elűzi az ördögöt és annak cselszövéseit a háztól.
Máskor egy idős hölgy kért a szenteltvízből. Egy autóbalesetben elveszítette a fiát, és mély fájdalmában a hamvaitól nem bírt elválni, otthon tartotta. Azontúl a házban különös dolgokat hallott és látott. A család nem hitt neki, mire kitalálta, hogy meghinti szenteltvízzel a házat...
Vendéglátóink, a Szeleczky család, persze, ennél hétköznapibb dolgokra, például torokgyulladásra használja a szenteltvizet. Azzal gargarizálnak, hogy múljék a fájdalom. „Ha hiszel benne, akkor segít“, mondják. Az öregek is ezt használták, tőlük tudják, mire jó.
Ipolygalsán a Szeleczky családnál jártunk, akik bíznak a házi áldás erejében. Minden vízkeresztkor feliratkoznak a templomban házszentelésre. Nagy bánatuk, hogy bezárták az ipolygalsai templomot, mert süllyed, ezért egész nyáron sátor alatt misézett Fábián Péter atya. Ipolygalsának gyönyörű szép, 770 éves temploma van.
„Békesség e háznak és minden lakójának!” – szól a köszöntés január hatodikán, amikor sok családnál házszentelést tartanak. Mert egyes helyeken még mindig hívják a papot.
Házszentelés a Szeleczky családban
Segít a házszentelő? Ezt kérdeztük az ipolygalsai Szeleczky családtól. A nagyapa, Dezső csaknem hatvan éve kántorkodik a helyi és környékbeli falvakban. A fiatalok a templomot tartják rendben, Denisza gyermekkora óta olvas a szentmiséken, férje, Tamás pedig harangoz. Nyugalom és béke lakozik a házukban. (Hiába, megérzi az ember, mikor jó helyen kopogtat.) Fontos nekik a házi áldás, melyet a pap minden évben vízkereszt napján elvégez.
Fábián atya mesélte, hogy Olaszországban a vízkereszti boszorkány (Befana, a jó boszorkány) az olasz gyerekek zoknijaiba és harisnyáiba édességet hoz, a rosszabbaknak szenet. Ilyenkor ma is kirakodóvásárokat, marionett-előadásokat rendeznek. Rozmárok! Oroszországban az ortodox hívek ilyenkor háromszor megmerítkeznek a jeges vízben (néhol kereszt alakú, jégbe vájt lékekben), hogy lemossák magukról egész éves bűneiket. A vizet előtte a pópa megáldja. Innen származik a rozmárok divatja, s ma már ezen a napon nálunk, a magyar vidékeken is elterjedt a jeges fürdőzés szokása. A jeges fürdőzőket rozmároknak hívják.
– Miért jó házat szentelni?
– Hogy békesség legyen a házban és annak lakói között... Ezért fontos az áldás – kezdi a beszélgetést Dezső bácsi. – A régiek úgy tartották, hogy a szenteltvíz a bajon, betegségen túl elűzi a házból az ördögöt és a rossz szellemeket is. A házszentelés minden évben megtörténik nálunk. Ha egyszer is kimaradna, nem tudnék nyugodtan élni a házban. Mikor a plébános atya megáldja, a házat átjárja a béke és a szeretet. A szüleink, nagyszüleink erősen belénk oltották ezeket a hagyományokat.
– Miként zajlik a házszentelés?
– A régi időkben több egyházmegyébe és faluba is eljárt a pap házat szentelni. Hintóval indult útnak, a ministránsok és a kántor kísérték. Minden házba bementek, a hívek pedig már várták a papot szenteltvízzel. Manapság csak azokhoz jár házat szentelni, akik kérik – mondja Olga néni.
Hideg, zord és esős időnk van, de nem kell sokat toporogni, már érkezik is a ház lakóihoz a plébános atya a ministránssal, Dominikkal. Dezső bácsitól megtudjuk, hogy régen jött vele a kántor is, útja során énekszóval kísérte az atyát, karácsonyi énekeket vagy beköszöntő verseket énekelt.
A beköszöntő vers helyett most csak csengőszó hallatszik. A család izgatottan várja a nagyra becsült plébános atyát. Többgenerációs ház az övék: közös udvar, közös élet, a fiatal házaspár együtt él a szülőkkel.
A hattagú család a nappaliban várakozik. A gazda ajtót nyit, és köszöntik egymást: Dicsértessék a Jézus Krisztus! A pap válaszol: Mindörökké, ámen. Békesség e háznak és minden lakójának! A házban még csillognak, fénylenek a karácsonyi díszek, de az asztal már csupasz: vendégfogadó falatok helyett feszület, égő gyertya és egy kis tányéron só kapott rajta helyet.
– Mire valók ezek a kellékek? – kérdezem a háziakat.
– A feszület a keresztség jelképe, régen áldás után meg is csókolták. Az égő gyertya pedig a krisztusi világosságot jelenti. A só pedig a vízbe keverve gyógyír a mindennapokban.
A házszentelés menete
A házszentelés szenteltvízzel és tömjénnel történik. Közösen imádkoznak. A pap elmondja a megfelelő liturgiát, és oltalmat kér Istentől a családra. A liturgiában megszentelt vizet elhinti a ház minden egyes szegletébe. Ezt követi a tömjénezés. Vannak családok, amelyek a háziállatoktól hangos háztájira is áldást kérnek. Végül a pap feljegyzi az ajtó szemöldökfájára az aktuális évszámot és a számjegyek közé a három betűt: C + M + B. A betűk jelentése: „Christus Mansionem Benedicat”, azaz „Krisztus áldja meg e hajlékot!”
20 – C + M + B – 20!
2020-ban ez kerül az ajtók fölé. Sok helyen a “C + M + B” helyett “G + M + B”-t írnak, a három napkeleti bölcs (Gáspár, Menyhért, Boldizsár) nevének kezdőbetűjét.
Az otthonokban ilyenkor a megszentelt vízből félre is tesznek. Ki a spájz polcának legfelső fokára teszi fel egy befőttesüvegbe zárva, ki az ebédlő vitrinjébe. Az idősebbek a szenteltvíz tartóját öntik tele a konyha falán. Ha vendég érkezik a házhoz, az ujját megmártva keresztet vet, és úgy lépi át a küszöböt.
Olasz példa
Fábián Péter atya, a helyi plébánia tisztelendő ura meséli:
– Mikor Milánóban voltam posztgraduális képzésen, a húsvét utáni héten kijártunk házat szentelni. Én Szardíniában egy 20 000 fős lakótelepet kaptam. Magas bérházakban éltek ott az emberek, de nyitott ajtókkal vártak. Előre kihirdették a lakóknak, hogy mikor kerül sor a házszentelésre. Így már előre felkészülhettek az áldásra. Az olasz szigeteken bármi történik az egyházban, megírják a lapok. Ha például egy adott város plébánost vált, az megjelenik a különböző sajtóorgánumokban. Szóval, minden ilyesmi eseménynek számít. Az olaszok nyitottabbak, ami szó szerint azt jelenti, hogy a szívük tárva van. Jó lenne ezt a bizalmat eltanulni tőlük! Igazság szerint az áldást nálunk is többen kérik, mint ahányan eljárnak buzgón szentmisékre. Ott van az emberekben, hogy az Isten áldására mégiscsak szükség van. A házszentelésre előre feliratkoznak a családok, de mikor látják, hogy füstölővel járom a falut, akkor is megszólítanak, hogy térjek be az ő hajlékukba is...
A házszentelés nem egyszeri áldás. Ajánlott évente megújítani. Manapság nemcsak a családok hajlékát kérik megszentelni, de egyéb közösségi helyeket – étterem, irodahelyiség, de akár egy vadászház – is.
A Karcsákon tevékenykedő Balogh Károly atya házszentelésre indul a várkonyi ministránsokkal
Miért vízkeresztkor?
Vízkereszt napja január 6-án van. Sokan csak annyit tudnak, hogy vízkeresztkor szokás leszedni a karácsonyfát, bedobozolni a díszeket a következő karácsonyig. Többet nemigen tudnak az ünnepről.
3 jeles esemény!
Pedig az egyik legrégebbi ünnepről van szó, mikor három jeles esemény is történt. A kicsi Jézuskát e napon jöttek megköszönteni a „háromkirályok“, akik a mai kutatások szerint asztrológusok voltak, és tömjént, aranyat, mirhát hoztak a zsákjukban. (Ők voltak Gáspár, Menyhért, Boldizsár, ezért az ilyen nevű férfiak ekkor ünneplik a névnapjukat.)
A harmincéves Jézust is január hatodikán keresztelte meg a Jordán folyóban Keresztelő Szent János. Ezen a napon történt Jézus első nagy csodatétele is, amikor a vizet borrá változtatta a kánai menyegzőn.
Ebből a sok „vizes történésből“ eredhet a szokás, hogy január hatodikán a pap vizet és tömjént szentel a templomban, és a szenteltvízből a mise végeztével a hívek is hazavihetnek. A szenteltvízzel régen megitatták az állatokat, s magukra is locsolták, hogy egészségesek maradjanak. A házukat sem hagyták ki: a padlóra fröcskölték, hogy ne érje vész vagy rontás a házat.
A 15. században jött divatba, hogy a pap szenteli meg a házat, és január hatodikán a homlokzatra vagy a mestergerendára felírja a háromkirályok nevének kezdőbetűit: GMB. Ma már kevesebben tartanak rá „igényt”, viszont vannak vidékek – a palócoknál, de a déli járásokban is –, ahol még mindig éltetik a szokást.
A tömjént két oldalán nyitható edénykében tartják a templomban (régiségüzletekben gyakran találhatunk ilyet). A víz és tömjén szenteléséből alakult ki a házszentelés szokása
Tudnivalók a tömjénről
Tömjént égetnek házszenteléskor. A tömjént kis edénykében tartják a templomban. Darabos vagy épp őrölt formában rakják rá a faszénre, amit előtte jól beizzítanak... A tömjén az isteni méltóság jelképe. (Régen fertőtlenítésre, sebkezelésre is használták.) A tömjén a tömjénfán terem Észak-Afrikában. Bemetszést ejtenek a fán, és az előcsorduló tömjén a napon megkeményedik. Hevítés hatására fűszeres illatot áraszt.
A füstölőben tömjént égetnek: darabos vagy épp őrölt formában rakják rá a faszénre, amit előtte jól beizzítanak...
Védelem a gonosztól
A szenteléssel a ház és annak lakói védelmet nyernek a gonosz cselekvéseitől, a betegségektől és a szerencsétlenségektől. Január hatodikával záródnak a karácsonyi ünnepek – és kezdődik a farsang!
Sok vidéken beköszöntő verseket énekelnek
„Tudjátok, emberek, hogy jön a Szentkereszt,
Ki néktek üdvösségtek, eljön ma hozzátok.
Mi többet nem beszélünk, csak egyet kérdünk:
Szabad-e a Szentkeresztnek hozzátok bejönni?”
Ha nem fogadták a keresztelőket, akkor egyszerűen csak elköszöntek a háztól. Bár ez ritka esetnek számított. Ha a válasz IGEN volt:
„Most Isten veletek, áldott jó emberek,
Kik a Szentkeresztnek szállást engedtetek,
A mennyei béke maradjon veletek.”
