A húsvétot eddig általában nem itthon töltöttük – vagy a szüleimet látogattuk meg Nagymegyeren, vagy hármasban elutaztunk valahová. Most már az iskolai szünetekhez vagyunk kötve. Itt az óvoda előiskolának számít, négyéves kortól kötelező – és nem lehet „csak úgy” hiányozni...
Jády Mónika sokáig munkatársunk volt itt, az Új Nőben. Majd a szerelem Svájcba repítette, ma egy gyönyörű kislány édesanyja. Zürich mellett él egy kisközségben bankár férjével és lányával. A koronaszörny arat Svájcban is, hogy teltek árnyékban az ünnepek? Erről mesél negyedik levelében Mónika.
Svájcban évente két pluszszabadnap jár az iskolában. Az idei iskolaévtől annyi változott, hogy a két évre szóló négy „jokernapot” egybe is lehet csapni, egyben is ki lehet kérni. Ezzel kétévente plusz négy napot nyernek a családok, akik gyerekkel utaznak. Mi is elutaztunk volna, ha nem lép közbe a koronavírus: annál is inkább, mert a húsvétot összekötötték a kéthetes tavaszi szünettel. (Nem minden évben van így.)
Itt egyébként gyakrabban van szünet, viszont a nyári szünet nem két hónap, hanem csak öt hét... Ám ezt szeretjük, mert így nagyjából kéthavonta meg lehet pihenni. Az őszi szünet és a februárra eső sportszünet is kéthetes, akárcsak a tavaszi.
Megkerestük a tojásokat!
Szóval idén itthon maradtunk! Sütöttünk-főztünk, tojást festettünk, játszottunk, pihentünk... A teraszon és a kertben élveztük a napsütést. Húsvéthétfőn megkerestük a kertben a csokitojásokat és a nyuszikat.
Itt a boltokban lehet kapni főtt tojást színesre festve – és nem csak húsvétkor, egész évben! Valószínűleg azért színesben, hogy meg lehessen különböztetni a nyers tojástól. Sőt, még vöröshagymahéjat is árusítanak bezacskózva a tojásfestéshez. Ami még nem fordult elő: közvetlenül húsvét előtt a boltok már féláron kínálták a csokoládényulakat.
Svájcban húsvétkor (meg általában vasárnaponként, ünnepnapokon) kedvelt a brunch – családi, baráti körben otthon vagy akár étteremben. A brunch késői bőséges reggelit jelent, főtt tojással, sajtokkal, felvágottal, lekvárral, vajjal, fonott kaláccsal, croissant-nal, kenyérrel, esetleg müzlivel. A fonott kalács itt nem édes, ezért felvágottal, sajttal is fogyasztják.
A brunch angol területről terjedt el
Errefelé is kedvelt húsvéti program a kirándulás. Van, aki csak a közelbe megy túrázni, de a német részről sokan utaznak Tessin kantonba. Tudnivaló, ugye, hogy rengeteg olasz dolgozik Svájc déli részén, s ők hozták be a vírust Tessinbe. Húsvétkor mindig torlódások vannak az északot déllel összekötő Gotthárd-alagút előtt – ám idén arra kérték a lakosságot, hogy ne induljanak útnak. „Ha szereti Tessint, maradjon otthon” – szólt az üzenet. Az alagút bejárata előtt a rendőrség idén minden (nem tessini) rendszámú személyautót megállított, és arra kérte az utasokat, hogy forduljanak vissza.
Szerencsére a többség eleve nem indult útnak, tehát idén nem voltak dugók. Akik mégis útra keltek, azok zömét viszont már nem lehetett eltéríteni. Mint mindenütt, itt is akadnak olyanok, akiket hiába kérnek, hogy maradjanak otthon – bizony itt is csoportosulnak az emberek! Sankt Gallen kantonban 52-szer riasztották a rendőrséget csütörtök reggeltől péntek reggelig, a legtöbb esetben magánünnepségek és grillpartik miatt...
Itt a boltokban lehet kapni főtt tojást színesre festve – és nem csak húsvétkor, egész évben! Valószínűleg azért színesben, hogy meg lehessen különböztetni a nyers tojástól. Sőt még vöröshagymahéjat is árusítanak bezacskózva a tojásfestéshez.
Róka hozta tojás?
Itt nincs hagyománya a locsolkodásnak, de vannak más húsvéti szokások. Sok helyütt barka vagy más ágakat díszítenek fel kifújt színes tojásokkal. Az iskolában a gyerekek húsvéti fészket készítenek – itteni szokás szerint abba rakja a nyuszi az édességeket, vagy pedig elrejti a kertben. (A 17. századig sok régióban még más állatok – róka, kakukk, gólya vagy egy húsvéti madár – hozták a tojást.) A kisebbek persze tojást festenek, aztán tojástörő versenyt (Eiertütschen) rendeznek: a gyerekek egy-egy főtt tojást vesznek a kezükbe, és összeütik őket. Akinek a tojása berepedt, az kiesik a versenyből, a többiek tovább folytatják a mérkőzést. Az a győztes, akinek a kezében ép marad a tojás. A nyeremény a lányom iskolájában egy nagy csokoládényuszi volt. Idén természetesen ez a sok szép szokás mind elmaradt, hisz az ovik és iskolák zárva tartanak.
Fribourg kantonban fából készült kereplőkkel hívják az embereket imádkozni – nagycsütörtöktől nagyszombatig, naponta háromszor. Azért nem harangszóval, mert a néphit szerint húsvétkor „a harangok Rómába mennek”.
Ám Svájcban a felnőttek is játszanak húsvétkor, nem csupán a gyerekek. Bern belvárosában, a Kornhausplatzon 120 éve minden húsvétvasárnap délelőtt tojástörő párbajok zajlanak. Mindenki maga hozza a tojást: azt tartják, hogy a fiatal tyúkok tojásai robusztusabbak, mint az idősebb tojóktól származók. A nyertes mindig megkapja az ellenfél betört húsvéti tojását. Zürichben húsvéthétfőnként a Zwänzgerle a szokás: ez is egy furfangos játék. A Rüdenplatzon a felnőttek úgy próbálnak egy 20 rappenes pénzérmét a gyerekek kezében lévő főtt tojáshoz dobni, hogy a pénzérme beleálljon a tojás héjába. Ha sikerül, a felnőtté lesz a tojás... Ha nem, a gyerek kapja meg a pénzérmét.
Már a 18. században is létezett a játék, majd a második világháború ideje alatt eltűnt, de a hatvanas években újra felelevenítették. Eredete ismeretlen, akárcsak a tojástörésé. Persze a járványra való tekintettel idén elmaradtak ezek a nyilvános versenyek, akárcsak más húsvéti rendezvények.
Eső ne érje a ruhát!
Svájcban a húsvéti szokások közül a tessini Mendrisio húsvéti körmenete a leglátványosabb, tavaly az UNESCO szellemi kulturális örökség jegyzékére is felkerült. Az óvárosban már a nagyhét elején kihelyezik a nagyrészt a 17. és 18. századból származó, áttetsző anyagra festett képeket, amelyek Jézus szenvedéstörténetét mesélik el (ez a transparenti). Nagycsütörtök estéjén az ábrázolásokat hátulról lampionokkal világítják meg, majd megkezdődik a nagyszabású felvonulás, a Fünziun di Giüdée, mintegy 270 szereplő, köztük 40 lovas közreműködésével.
Jády Mónika
Ez a hagyomány a 16. századig nyúlik vissza, amikor a lakosság nagy része sem írni, sem olvasni nem tudott – így eme látványos színjáték keretében ismerhették meg a passió történetét. A szereplők nem hivatásos színészek, hanem a helyiek, Jézus megformálóját pedig évről évre sorsolás útján választják ki. A szereplők ma is azokba a részletgazdag jelmezekbe öltöznek, amelyeket a milánói Scala jelmeztárából szereztek be 1898-ban. Ezek a ruhadarabok nagy értéket képviselnek, így ha eső várható, lemondják a felvonulást. Ha viszont kedvező az idő, a hírnökök harsonaszóval adják meg a jelet az indulásra.
A korbácstól a sajtig
A kétnyelvű Freiburg (Fribourg) kantonban fekvő Romont utcáin nagypénteken – miután a templomban felolvasták a passió történetét – fekete ruhába öltözött siratóasszonyok vonulnak végig énekelve és imádkozva, kezükben piros párnán a mártírium kellékei: a tüskekoszorú, korbács, szögek, fogó.
A Wallis kantonban fekvő apró Ferden község egy különleges húsvéti szokást őrzött meg: húsvéthétfőn a völgy minden lakója egy adag sajtot (Ziger), kenyeret és bort kap. A szokás eredete a hegyi parasztok babonásságára vezethető vissza. Úgy tartották, hogy egy alpesi pásztor kísértete mindig kihajtja a teheneket az istállóból...
Hogy ennek egyszer s mindenkorra véget vessenek, fogadalmat tettek. Kötelezték magukat, hogy kétnapi tejhozamból sajtot készítenek a helyieknek. A mai napig így tesznek: a július 23-án és 24-én fejt zsíros nyári tejet dolgozzák fel, a friss sajtot fenyőkéregből készült hordóban érlelik. A hordókat pedig a községházán tárolják.
Szóval Svájcban sok szép húsvéti szokás életben van. E tekintetben kicsit irigylem is őket, főleg, hogy látom, mint hagyják el nálunk az otthoniak a régi szép húsvéti szokásainkat.
