Küldj egy írást, és legyél Te is Új Nő!
Lányok, régi olvasók, jövőbeli munkatársak, küldjetek egy jó írást, szösszenetet, s mi itt megjelentetjük!
Sokszor csendben figyelem a világot, és elgondolkodom azon, hogy mindannyian másak vagyunk. És ez így van rendjén. Bár biztos vagyok benne, hogy már szinte mindenki eltöprengett azon, milyen lenne, ha nem olyanok lennénk, amilyenek vagyunk. Állok a réten, s nézem a tájban elsuhanó vonatot. Mi lenne, ha én ülnék ott a fülkében? Ha én nem én lennék, hanem Ő? Ő pedig olyan lenne, MINT MÁSOK. Senki sem rendelkezne azzal a sajátos maggal, ami csak az övé, ami megkülönbözteti őt másoktól. És nem lenne olyan ember, aki azért szeretné a másikat, mert ő Ő. Nem azért kedvelnénk egymást, mert azok vagyunk, akik vagyunk. Hanem olyanok volnánk, mint ők. Mint a többi ember a világban.
Lehetséges, hogy az egy igazán jobb világ lenne. Elvégre nem lennének konfliktusok, mert mindenki olyan volna, mint a másik, vagyis egyformák lennénk.
Az emberek mind szeretnék egymást, mindenki jóban lenne mindenkivel... Egy világ, ahol mindenki ugyanolyan jó. Képzeljük csak el, hogy ugyanolyan belőtt hajú, magas emberek járnának-kelnének az utcákon, s esélyünk sem lenne megkülönböztetni egyiket a másiktól. Mindenre ugyanaz lenne a válasz, és ugyanolyan fokon lobogna az érzés a másikban, mint benned. Micsoda unalmas világ lenne az! A végén beleőrülnénk az egyformaságba.
Ezért kell ELFOGADNI a másságot. Mit számít, ha tízből kilenc ember jobbra megy, ha mi balra akarunk indulni? A barátunk meg marad a helyén. Ez nem azt jelenti, hogy különcök és furák vagyunk, egyszerűen csak a másik útja nekünk nem rokonszenves.
A világ nem véletlenül olyan, amilyen. Azért vagyunk különbözőek, hogy a jövő évben is legyenek veszekedések, csalódások és szomorúság – ugyanakkor tapasztaljuk meg az örömet és a BOLDOGSÁGOT is. (És sokkal több öröm van a világban, mint hinnénk!) Boldog új esztendőt kívánok!
Turczi Sarolta
