A középkorban nem tudták, mit tartsanak az értelmi fogyatékosokról. A babona szerint az ilyen „alácsempészett” gyermek apja maga az ördög, aki egy óvatlan pillanatban a saját gyermekét csempészte be a szülőanya ágyába.
Martino di Bartolomeo képe
Volt más narratíva is. Eszerint az ördög elváltoztatott formát öltve elcsábítja az asszonyt, aki ettől boszorkánnyá válik, és ebből a kapcsolatból születik a rendellenességet hordozó gyerek. A boszorkányperek anyagában gyakran találkozunk ilyen történetekkel. A parasztok is váltott gyermekről beszéltek, akinek fogyatékossága az ördögtől való.
A fogyatékosok gyakran moromoló beszédéről pedig azt tartották, hogy az ördöggel folytatnak titkos párbeszédet.
A fogyatékos gyermekek számára később a kolostorok nyújtottak menedéket, itt a gazdagabb családokból származó testi vagy lelki fogyatékosok akár szerzetes testvérré is válhattak, ha adományt vittek a kolostorba. A szegényebbek pedig segíthettek a konyhában, a gazdaságban – vagy enyhébb fogyaték esetén a kódexmásolásban. (Ehhez nem kellett tudni írni-olvasni.)
A Down-kóros személyeket nem fogyatékosoknak tekintették, hanem egyenrangúnak. A késő középkori festményeken láthatunk például olyan ábrázolásokat, ahol angyalokként jelenhettek meg Szűz Mária mellett. Szeretetre méltó karakterük miatt valószínűleg jobban befogadták őket, nem tekintettek rájuk félelemmel, mint a többi értelmi fogyatékosra.
A Down-kóros gyerekeket néha angyalkáknak ábrázolták
Az egyház a reneszánsz idején már nem vállalt akkora részt a fogyatékosok felkarolásában –erre inkább a világi filantróp gondolkozású személyek vállalkoztak.
A fogyatékos gyermekek számára a kolostorok nyújtottak menedéket, itt a gazdagabb családokból származó testi vagy lelki fogyatékosok akár szerzetes testvérré is válhattak, ha adományt vittek a kolostorba.
Később aztán létrejöttek az állam fenntartása alá vont intézetek, de még mindig nem tudtak megszabadulni attól a nézettől, hogy ezek az emberek veszélyt jelentenek a többi emberre. Megszületett a „bolond” fogalma is, mely kategóriába mindenkit be lehetett illeszteni, akinek viselkedése eltért a konvencióktól.
–néva–
Kapcsolódó írásunk: Minden ember adni akar!
