Az idegenvezetőket sokan irigyelték, hiszen milyen szép tájakon járnak, mennyi rengeteget utaznak! Ma nem könnyű a helyzetük, hiszen támogatás híján a tartalékokból élnek. És dömping nem várható, mert az emberek nyáron elsősorban a vizeket keresik fel, oda pedig nem kell idegenvezető! Az ágazat egyhamar nem fog beindulni, hiszen a csoportos buszos utazás feltételei még nem tiszták. Brogyányi Mihályt (aki az Új Nő-körutazások illusztris idegenvezetője) és buszos kísérőinket kérdeztük a jövőről.
Az idegenvezetés hivatás. Az idegenvezetők között vannak „belutasok”, vagyis olyanok, akik a Szlovákiába érkező turistákat vezetik végig az ország legszebb tájain, és vannak olyanok, akik „kiutas” csoportokkal is dolgoznak, tehát otthonról visznek utasokat külföldre. Az Új Nő körutazásainak zöme is külföldre vezet. A helyi idegenvezetők pedig egy adott várost vagy tájékot mutatnak be a külföldi turistáknak.
Az idegenvezető munkája nem könnyű, hiszen sok történelmi és lexikális adatot meg kell jegyeznie, még a mindennapi életről is. A fizikai megterhelés is nagy, hiszen rengeteget kell gyalogolni egy feltartott esernyővel. Sőt nemegyszer reggeltől estélig az utasok rendelkezésére kell állni: a jó idegenvezető egyszerre pszichológus, logisztikai szakember és shoppingszakértő. Az sem mindegy, milyen az emberi minősége, mert a csoportos utaknál az nagyon lejön. Aki átmegy a rostán és a vizsgán, azt viszont nagyon szeretik az utasok, és ismételten őt kérik a körutakra. (Nekünk az Új Nőben legalábbis ez a tapasztalatunk.)
Sosem felejtem el Anettet, aki már többször vezetett bennünket Rómában, s egyike a legjobb helyi idegenvezetőknek. A nagyobb városokban ugyanis külföldi idegenvezetők pénzbüntetés terhe mellett nem vezethetnek, csak a helyiek, mert ők rendelkeznek naprakész információkkal az adott helyről. Anett egy forró espresso mellett elmesélte, hogy tíz évig (!) tanult a vizsgájára, s csak utána merészkedett a vizsgabizottság elé. Ha jobban belegondolunk, ezen nem is lehet csodálkozni, hisz Róma történelme mélységesen mély, akár a múltnak kútja: és minden uralkodónevet, egyházi viszályt évszámokkal megspékelve kell fújni.
A csoportok megtorpantak
Ha teljesen megnyílnak a határok – először az egyéni turizmus fog beindulni. A csoportok megtorpantak, nem sokan indulnak szervezett körutakra, ami nekünk is a specialitásunk itt az Új Nőben. A biztonságos utazás feltételei még nincsenek kidolgozva a különböző járművekre, az utazási irodának pedig nem éri meg csak a meglévő helyek negyedét feltölteni utassal.
A jó idegenvezető több nyelvet beszél, és több országot ismer. Nemritkán még a csoport előtt bejárja az utat, hogy minden felmerülő kérdésre tudjon válaszolni. Kérdésből pedig rengeteg van, és azok is nagyon sokrétűek. (Mennyit keresnek itt az emberek? Tessék mondani, ez az oszlop márvány, vagy pedig csak csalifestés? Hol lehet itt körömollót kapni a közelben?)
Az idegenvezetés nehéz kenyér, mert a munka szezonális, nyáron sok társasutazás van és sok utas, ám télen szünetelnek a kirándulások, mert hidegben senki nem fog városnéző túrára indulni. A jó idegenvezetőnek nyáron minden napja és hétvégéje foglalt, ami azt jelenti, hogy neki nincs nyara, csak nyári munkája van. A koronavírus-mizéria épp a legrosszabbkor jött, mert tavasszal pont beindult volna a szezon, és bizony a pénzből is kifogytak. Az idegenvezetők főleg egyéni vállalkozóként dolgoznak (bár nem mindenki teljes állásban, aki engedéllyel rendelkezik). A többség csak azt tudja, hogy a nyárra tervezett útjai elmaradnak, és még minden bizonytalan. Ma már elmondhatjuk, hogy a koronavírus elsőként a turizmust küldte padlóra. A társasutazások a legkérdésesebbek.
A társasutak előnye, hogy keretprogrammal rendelkeznek, és az idegenvezető kíséri a csoportot, hogy minden rendben menjen. „Mindig akad váratlan szituáció, amit meg kell oldani. A sok év alatt történt már baleset, lopás, lerobbant az autóbusz, eltűnt az utas” – mondta egyik interjúalanyunk. Az út sikere a szervezéstől is függ. Nemhiába a mondás, hogy olcsó húsnak híg a leve. Egy olcsó társasúthoz minimális szolgáltatások járnak, ezért az utasok sokszor elégedetlenek. Ám ezek a tételek a békés idők tételei, mert ma még kérdéses, hogy mikor utazhatunk szabadon? Olvassuk csak el, mint mond Mihály!
Mikor utazunk Mihállyal?
Az optimisták abban bizakodnak, hogy ősszel elindulhat egy felfutás. Vajon mit gondol Brogyányi Mihály, aki 18 éve dolgozik a szakmában? Mihály a volt Osztrák–Magyar Monarchia területére szakosodott: amit ő nem tud Ferenc Jóskáról, az nem is létezik. Nemesi családból származik, tehát a sok történelmi esemény, amelyekről mesél, a családi legendárium része volt. Az Új Nő utasait gyakran ő kalauzolja Budapestre vagy Csehországba (nem véltelenül, mert hisz Prágában született). Sokak nagy kedvence, ért a fiatalok és az idősek nyelvén is. Jókedvével mindenkit levesz a lábáról, az ötödikes kisgyerekkel ugyanúgy megtalálja a hangot, mint az idősebbekkel. Mindenről van egy humoros sztorija, legyen az egy régi épület vagy utca.
– A múlt évben sokat dolgoztam, és már novemberben gyűltek az idei évre a munkák – kezdi Mihály. – Az év első két hónapja mindig lazább, ilyenkor rendezem a könyvelést. A 2020-as idegenforgalmi szezon igen kedvezőnek ígérkezett, májusban mindössze két szabadnappal számoltam. A sors másként akarta. Márciusban alighogy elindultak a szervezett utak, berobbant a vírus. Pénteken, mikor lezárták a határokat, egy magyar csoport már javában úton volt, de nem tudtak szót érteni a szálláshellyel. Végül vissza kellett fordítanom őket, mert bezárták a síközpontokat, és a szálláshelyen már se étel, se kiszolgálás nem volt. Így váltam egyik pillanatról a másikra munkanélkülivé. Emlékszem, hogy korábban egy lemondás mennyire fel tudott bosszantani. Mégis, hogy elestem mindentől, olyan nyugalom lett rajtam úrrá, amit már rég nem éreztem.
– Miként telt a karantén időszaka?
– Végre volt időm rendet rakni és a kertben is sokat dolgoztam: gyomláltam, fákat és bokrokat metszettem. Gyalogos túrákat tettem környékbeli kedvenc helyeimre, még ma is igyekszem hasznosan kihasználni az időt.
Az idegenvezető és utaskísérő között mára elmosódtak a határok. Pedig két külön funkciót látnak el. Az idegenvezető összefogja, tájékoztatja, szórakoztatja és vezeti a csoportot idegenben. Az utaskísérő a technikai dolgokért felel: ellenőrzi az utaslétszámot, összegyűjti a belépőjegyekre és a fakultatív kirándulásokra a pénzt, kiosztja a jegyeket. Sok úton az idegenvezető egyben az utaskísérő is, de ez nagyobb utaknál nem megy együtt.
– Anyagi szempontból ez nem egyszerű időszak.
– Jelenleg semmilyen segítséget nem kapok az államtól. Ha szerényen meghúzom magam, még egy ideig kitartok, de nem egyszerű. Egy-két könyv írásában segédkezem, de jelentős bevételem nincs. Ha nagyon materialista lennék, akkor katasztrófaként élném meg a helyzetet – de nem vagyok az.
– A tavaszi szezon elmaradt, a nyári is kérdéses. Hogy látod a jövőt?
– Az utazási irodák többsége az őszi és a téli szezonban bízik. Többen is felhívtak, tervezgetünk, de minden még nagyon álomszerű. Hozzá kell tennem: nem biztos, hogy az utazási irodák egy része túléli ezt a krízist. Viszont mindenkit arra biztatok, hogy ne essen pánikba. Én optimista vagyok, hiszen eddig minden háború, járvány, katasztrófa után konjunktúra jött. Előbb vagy utóbb rendeződik a helyzet, és minden visszaáll a megszokott kerékvágásba.
