Milyen legyen ma egy énekes? Hogyan legyen egyszerre hagyományőrző és korszerű? Nem sok és nem kevés? Ezt kérdeztük egy szerény, ám gyönyörű és tehetséges roma lánytól.
Pastorek Cynthia Éva (19) nagyon szerény, törékeny lány, a hangja viszont óriási. Ógyallán született, ma is ott él a szüleivel. Édesanyja részéről sikeres cigányzenész famíliából származik. Gyermekkora óta énekel, eddig szinte minden énekversenyt és népdalversenyt megnyert, ahova bejelentkezett. A legfényesebb díja a Vass Lajos Népzenei Verseny Kárpát-medencei Nagydíj.
Pastorek Cynthia Éva igazi divatjelenség. Rendkívül attraktív tud lenni egy keleti mintás selyem kendőruha. Viselni persze tudni kell! Cynthia olyan benne, akár egy hercegnő. A fukszia árnyalatai – szürkével, feketével – remekül kiemelik a fekete hajú lányok szépségét.
Egy táborban (amelyet a Csemadok szervezett) hallott először arról a kiváló székesfehérvári iskoláról, a Hermann László Zeneművészeti Szakközépiskoláról, ahol tanult.
– Pesten azonnal beengednek bennünket a táncházakba, mikor megmondjuk, honnan vagyunk. Olyan jó hírű az iskolánk. Például az ismert népdalénekes, Herczku Ágnes is tanít bennünket.
Éva rengeteget szerepel különböző színpadokon és rendezvényeken. Mint mondja, akkor él igazán, mikor a színpadon áll. A zene a mindene!
– Népi ének-cimbalom szakon tanulok – mondja. – Kollégista vagyok, csak a hétvégékre járok haza, Ógyallára.
Otthonunk, Kelet-Európa igazi folklórnagyhatalom. Zenénk, táncaink, viseletünk és gasztronómiánk színei, ízei egyedülállóak. Bizonyíték rá a sok vájt fülű amerikai, japán és egyéb turista olthatatlan rajongása minden iránt, ami MAGYAR. Bizony, ilyen messziről is eljönnek, hogy különleges kultúrfalatot kapjanak, hogy meghallgassanak egy gyönyörű magyar népdalt, amelyet lehet, éppen az ógyallai Pastorek Cynthia Éva énekel majd el.
– Mikor kezdtél el énekelni?
– A nagypapám inspirált. Ő csodálatosan hegedült! Nekem ő a legfényesebb példaképem. Az anyukám felől az egész család zenélt, és amióta az eszemet tudom, minden családi összejövetelen zenéltünk. És elég nagy a család, bőven kiereszthettük a hangunkat. Nagyon örülök, hogy továbbvihetem a stafétát, a zene szeretetét. Nagyon szeretek táncolni is, 11 évig táncoltam az ógyallai Bellő Néptáncegyüttesben. Mára maradt a cimbalom és az ének. Van egy zenekarunk, a Bellő zenekar, most ott vagyok énekes és cimbalmos. Ezenkívül vendégénekes vagyok több más formációban is, de nagyon örülnék annak, ha lenne egy saját zenekarom. Nyitott vagyok, a könnyűzene felé is kacsingatok.
– Az iskola elvégzése utánra milyen terveid vannak?
– Szeretnék énektanár vagy előadóművész lenni. Mindenképp szeretném, hogy a zene legyen az életem középpontjában. Ez azonban még a jövő zenéje!
Végezetül, mikor a tetoválásáról kérdezzük (egy violinkulcs van a csuklóján), Cynthia Éva elmosolyodik.
– A tetoválás is lehet az önkifejezés része. A testemen viselem a jelet, ami meghatározza a sorsomat. Nagyon sokat könyörögtem a szüleimnek, mire megengedték. Olyan hangjegyet választottam, amit mindennap lerajzolok az iskolában. A G-kulccsal kezdünk minden zeneórát. Úgy éreztem, szimbolizálja azt, hogy zenész vagyok, és hogy mennyire szeretem a zenét!
Fotózás közben pedig a fellépőruhák titkairól mesél.
– Egy fellépőruhának sokoldalúnak kell lennie, mert nem mindegy, hogyan mutat a színpadképben. Fontos a variálhatóság és a használhatóság. Ez a kényelmességet jelenti. Egy színházba a földig érő, hosszú ruha az elegáns, esetleg az, amelyik drámai hatást kelt, de egy kinti nyári eseményen a szellős ruha az előnyös. Egy este néha többször át kell öltözni, ezért mindig könnyen átvethető ruhákat választok. Azokat szeretem, amelyek kiemelik a nőiességet és a kecsességet – ám tetszenek a kissé elvont, mintás darabok is.
Olvasztótégely vagyunk, ahol az együtt élő népek zenéje és tánca hatott egymásra – és a kavalkádban külön színt jelentett a mellettünk élő cigányság temperamentumos népművészete. Sőt, a magyar népzene a puszta létét, a fennmaradását köszönheti a cigány zenészbandáknak, hiszen a falvak mulatságait, lakodalmait ők muzsikálták végig. Általuk maradhattak fenn és őrződtek meg dallamaink és a muzsikálási stílusok.
Karakteres ruhák mellé izgalmas kiegészítők járnak, de ez nem jelent feltűnést is egyben, csupán rendkívüliséget. A kosárfonott táska vörhenyes rafiafonata a keleti mintákhoz jól illő, geometrikus megoldást kínál. A nyári szezonban igazi sztár.
Fehér tunika fukszia és sötét olívaszín virágmintákkal, újszerűen értelmezett fodrokkal a ruhaujjakon.
Keleti minták: perzsa és indiai növényi ornamentika. Sosem megy ki a klasszikus divatból. A kék árnyalataiban pompázó, kanyargó levelek, virágfejek a sima részek bordójával valami egészen új elegancia úttörői.
Nem mindennapi a barackszín cipő részletgazdag lábfejéhez a lábra tekerős megoldás. Tűsarok Louboutintől, aki jól tudja, hogy a fellépőruhák éke a tűsarkú cipellő! A híres cipőtervező, Christian Louboutin mindig olthatatlan szerelemmel viseltetett a táncosnők és énekesnők cipellői iránt – rengeteg fellépőcipőt tervezett, lakkal bevonva, ékszerhevederekkel. Párizsban született 1963-ban, és igazság szerint nem fejezte be az iskoláit. Már 12 évesen elszökdösött az iskolapadból, hogy a Folies Bergère táncosnőinek és énekesnőinek fellépőruháiban gyönyörködjék. Lenyűgözték őt a suhogó toalettek – és a magas sarkú cipellők.
Nyári hátizsák selyemkendővel kombinálva – a Hermes ikonikus színében, a narancsszínben.
A fodor külnleges divatjegy az Ibériai-félszigeten, Spanyolhonban jelenik meg erőteljesen. Most vezető divatjegy, de másként, mint ahogy a flamenco kultúrából ismerszik. Új utakon jár. A féloldalas, aszimmetrikus zsabómegoldást a púderrózsaszín csitítja le, ám még így is karakteres tud lenni.
–darnay, né, mór–
Fotó: Dömötör Ede
