A rohanó hétköznapokban a párunkra csak egy-egy fáradt esti óra jut. Vágyunk rá, hogy végre több időt tudjunk együtt tölteni: lustálkodva, összebújva, mozdulatlanságra ítélve átélni az együtt ébredés boldog pillanatait. Majd amikor mindez megadatik, és végre élvezhetnénk a nyári szabadság örömeit, elkezdünk fuldokolni...
Elkezdünk fuldokolni a másik tömény jelenlététől – és inkább lennénk egy lakatlan szigeten, mint egymás mellett. Mi az oka annak, hogy a nagy összezártságok és a nyaralás után megugrik a válóperek száma? – kérdeztük dr. Mihalec Gábor pár- és családterapeutát, a több mint húsz országban meghonosodott Gyűrű-kúra házassági tanácsadó program megalkotóját, a Pár-percek párkapcsolat-gazdagító videosorozat elindítóját.
– Miért civakodunk pont azzal az emberrel, akit szeretünk, és aki mellett néha egy életre elköteleztük magunkat?
– Nyár végén megemelkedik a párterápiára jelentkezők száma. A napi huszonnégy órás együttlét ugyanis nem ad lehetőséget arra, hogy feldolgozzuk a bennünk összegyűlt feszültséget. Sokan már eleve úgy indulnak útnak, hogy viszik magukkal a készülődés során kialakult nézeteltérések lenyomatát. Ehhez hozzájönnek az út közbeni összezörrenések: és egytől tízig terjedő feszültségskálánk máris legalább ötnél tart. Otthon a „feszkó” után elmegyünk munkába, ahol elbeszélgetünk a kollégákkal, esetleg még sikerélményünk is van, utána megiszunk egy kávét, vagy elmegyünk sportolni a barátokkal: és a feszültségskála már csak kettőt mutat. Egy közös nyaraláson viszont nincs hova menni! Nincs más, csak a párunk és a család. Így nem tudjuk kiengedni a gőzt, és ha jön egy nézeteltérés, akkor a feszültség tovább emelkedik, míg egyszer csak eléri a tízes szintet. Robbanás. A robbanások azonban erodálják a kapcsolatot. Mindig marad utána sérülés.
– Ami újabb veszekedést szül. Ki lehet lépni ebből az ördögi körből?
– A veszekedés egy kétségbeesett kísérlet a részünkről, hogy megmentsük a kapcsolatot. A legtöbbször egyáltalán nem arról szól, ami miatt vitázunk. A háttérben kimondatlan ellentétek húzódnak meg. Ha ezek nincsenek kitárgyalva, akkor nincs és nem is lesz harmonikus a kapcsolatunk. A veszekedésekről készült egy kutatás, amely bebizonyította, hogy általában az győz, aki először szólal meg a vitában. Ő adja meg az alaphangot. Az a jó, ha nem támadunk mindjárt – inkább csak a vágyainkról és az érzéseinkről beszélünk. Ha kaput nyitunk belső világunkra, akkor együttérzést – és ami fontos! –, együttműködést válthatunk ki a másikból. S ez a győzelem kulcsa! A vádaskodó mondatok viszont védekezésbe, majd támadásba lendítik a másik felet. Ebből soha nem jönnek ki jól a párok.
A közös nyaraláson sokszor nem a pihenésé a főszerep, hanem inkább próbatétellé válik a kapcsolatok számára. Nincs hova elvonulni, hiszen együtt a család, s az elfojtott indulatok egyszer csak teljes erővel robbannak ki.
– Hogyan lehet minimalizálni a nyaralás során fellépő feszültséget?
– A nyaralás a pihenésről, a feltöltődésről. szól. Az nem szabadság, ha a feleség egész idő alatt (ugyanúgy, mint otthon) a konyhában robotol. Nem árt odafigyelni az „én” és a „mi” egyensúlyára. Él egy olyan tévhit az emberekben, hogy a szabadság alatt mindig mindent együtt kell csinálni. Nem kell! Teljesen normális, hogy különbözik az ízlésünk vagy mások az igényeink. Ha a feleség fitneszre szeretni menni, vagy a szobában olvasni, a férj meg negyven fokban városnézésre: akkor arra a pár órára minden sértődöttség nélkül külön lehet válni. A gyerekekkel meg kifejezetten jól lehet üzletelni ilyen téren. Emlékszem, az egyik németországi nyaralásunk során egy nap Legolandért cserébe kaptunk két nap nyavalygásmentes kastélylátogatást. Ami még fontos lehet: hagyjunk tartalékot a költségvetésben! Sokéves tapasztalat, hogy hiába tervezi meg az ember otthon a költségvetést, valami mindig közbejön. A gyerek meglát valamit, vagy rá kell fizetni a bőrönd súlyára... A pénzügyek rengeteg vitát tudnak generálni.
– Ma viszont sok családban a nő keres többet, amit a férfiak nehezen viselnek el. Hogy lehet elkerülni az ebből fakadó konfliktusokat?
– Egy olyan kultúrában, mint a miénk is, ahol még fellelhetők a hagyományos struktúrák, miszerint a férfi a család anyagi gondviselője, a feleség pedig az érzelmi biztonság megteremtője: ott ez komoly kihívás. Ehhez mindig le kell ülni, és meg kell beszélni, hogy ettől még nem változik semmi: ugyanúgy egyenlőek. Az egyenlőség nem attól függ, hogy ki mennyit tesz be a közös kasszába. Fontos, hogy mindketten azt tartsák szem előtt, ami az egész család számára hasznos. Oda kell figyelni arra is, hogy társaságban ne dicsekedjenek azzal, hogy ki keres többet, mert azzal rombolják a másik tekintélyét. Ugyanakkor a férj sem vezetheti vissza a viták során a feleség részéről felmerülő egyet nem értéseket a jövedelembeli különbségre. Tudatosan, a gondokat szavakkal is megfogalmazva el lehet kerülni a mélyebb konfliktusokat.
Kapcsolódó írásunk: Párkapcsolati kisokos: a leggyakrabban ismételt kérdések
