Az endometriózis kegyetlen ellenség – minden hónapban napokra a szobába zárja a nőt, aki ágyában, a párnába harapva küzd a fájdalommal… S nem csak a testi kínok teszik tönkre: a fájdalmas szexuális élet vagy a meddőség miatt fáj neki az élet. Ellenszer pedig nincs. A természet játszik az endós nőkkel – várandósnak mutatja őket, pedig nagy valószínűséggel soha nem lehet gyermekük.
Az endometriózis női betegség, ami súlyos menstruációs fájdalmakkal és nemegyszer meddőséggel jár. Ilyenkor a méhnyálkahártyáéhoz hasonló sejtek jelennek meg a méh üregén kívül. Leggyakrabban a kismedencében, a hasüregben, de akár a végbélben vagy egészen távoli szervekben – például a tüdőben és a májban.
Bár sok elmélet van, amely kutatja a betegséget, kialakulásának okát a mai napig nem fejtették meg az orvosok. A retrográd menstruációs elmélet szerint a menstruációkor leváló méhnyálkahártyasejtek nemcsak a hüvelyen át távoznak, hanem az átjárható petevezetékeken keresztül a hasüregbe is eljutnak. Itt megtapadva pedig éppen úgy reagálnak a hormonális változásokra, mintha a méhben lennének, ugyanúgy vérezni kezdenek.
Egy másik álláspont, a metaplázia feltételezései szerint a hashártya sejtjei bizonyos esetekben képesek átalakulni a méhnyálkahártyához hasonló sejtekké: és ez okozza az endometriózist.
Az immunológia ezzel szemben azt állítja: a hasüregbe bejutott méhnyálkahártyasejtek a megváltozott immunrendszer miatt képesek ott megtelepedni. Normális esetben persze ezeknek a sejteknek ki kellene ürülniük a hasüregből, azonban valami miatt ez nem történik meg. Szóval ennyit (vagyis nem sokat) tudunk.
Az endometriózis krónikus betegség, vagyis hiába a sikeres műtét, a kiújulással minden második betegnél számolni kell! Az endometriózis éppen azokat a nőket érinti, akik életük virágában járnak – a fiatalság, az első gyermekvállalás előtt csap le rájuk az alattomos kór.
Tudnivaló, hogy ha a betegség előfordul egy családban, akkor az első fokú rokonok körében hétszer nagyobb a kockázat, mint az átlagos populációnál.
Természetesen környezeti hatások is közrejátszhatnak a kialakulásában. Kiemelten veszélyesek például a dioxinok, melyek a vegyipar melléktermékei – főleg a műtrágyázáshoz, gyomirtáshoz használt szerekben vannak jelen. Ennek megfelelően az endometriózis főleg a nyugati, iparosodott országok népességére jellemző – az afrikai nők nem szenvednek az endótól! Bár feltehetően egyes élelmiszerek is hatással vannak a betegség kialakulására, erre azonban a kutatók még semmilyen meggyőző bizonyítékot nem találtak.
Teherbe esni endóval?
Az endometriózisnak alapvetően négy típusát ismerjük. Az adenomiózis a betegség legenyhébb formája, jóindulatú szövetburjánzást jelent. Ennek esetében a méhnyálkahártya sejtjei a hasüregben, illetve a méhizomzatban telepednek meg. A petefészket is érintheti, ilyenkor a petefészken belül egy alvadt vért tartalmazó „dugó” található, ami elzárja a petevezetéket. Ezt a köznyelvben csokoládétömlőként emlegetik.
Legsúlyosabb formája a mélyen infiltrálódó – vagyis beszűrődő – endometriózis. Ilyenkor a sejtek a különböző szervek falában rakódnak le: megjelenhetnek például a hüvelyben, a májban, a rekeszizomban, de akár a húgyhólyagban és a húgycsőben is.
A diagnózis csak laparoszkópiás, vagyis kulcslyuksebészetes műtéttel lehetséges. Ilyenkor a köldökbe egy kamerát vezetnek be, amellyel az összes hasüregi szervet átvizsgálják. Szerencsés esetben a diagnosztizálás alkalmával megtörténik maga a kezelés is. A betegséget hosszú diagnosztikus késés jellemzi: a tünetek megjelenése és a diagnosztizálás között évek telhetnek el. Észak-Amerikában átlagosan nyolc, Németországban közel hét év, mire a nők kézhez kapják a diagnózist.
Nálunk nemigen tudjuk, meddig kell várni a nőnek, mert nem léteznek ilyen felmérések. És nincsenek endoklinikák sem, ahol csak az endóval foglalkoznának, mint például Csehországban vagy Magyarországon. A nők jó része nem is ismeri a betegséget, csak a tüneteket. Azt, hogy fáj a havibajuk!
Az endometriózis törvényszerűen együtt jár a fájdalmas menstruációval, az egyre romló életminőséggel, néha pedig szép lassan a munkaképesség elvesztésével. A nők enyhébb esetekben választhatják a műtét nélküli kezelést is – ekkor azonban teljesen le kell mondaniuk a teherbeesés lehetőségéról, hiszen ezek a gyógyszeres terápiák a petefészek-működés leállítására épülnek.
Kezdeti stádiumában a betegség nem látható a szokásos képalkotó eljárások segítségével, előrehaladottabb állapotában pedig komoly sebészi beavatkozásokat igényel. Azonban még itt is megvan a megtermékenyülés lehetősége – ilyenkor speciális eljárásokat alkalmaznak, hogy az endometriózisban szenvedő nők részt tudjanak venni a lombikbébiprogramban.
Biztosan tudjuk, hogy nem tudunk semmi biztosat!
A legtöbb gondot a petefészekciszták okozzák, bár a műtétek javíthatják a teherbeesés esélyeit. Enyhe tünetek esetén sincs komoly veszélye sem a spontán teherbeesésnek, sem a mesterséges megtermékenyítésnek. Azonban az egyik legfontosabb kérdésre nincs válasz. Azok a nők, akik a kór súlyosabb formájában szenvednek, semmilyen információt nem kaphatnak arról, hogy a műtétek után javulni fog-e az állapotuk. A választ homály fedi: az orvosok sem tudják, miért okoz meddőséget az endometriózis. A sejtések szerint a kiáradó méhnyálkahártyasejtek rontják a petesejt minőségét, zavart okoznak a peteérés során – és a megtermékenyült embrió sem képes beágyazódni a méhnyálkahártyába. Ugyanakkor a kialakult terhességet nem befolyásolja a kórkép létrejötte (bár előfordulhat fehérjevizelés, koraszülés és feltapadó méhlepény). Ám ezek alapvetően nem veszélyeztetik a magzat egészségét.
Beszéljünk róla!
Az endometriózis ma már népbetegség: világviszonylatban a fogamzóképes nők 10%-át érinti, tehát nagyjából 70 millió lányt és asszonyt! Fontos lenne tudatosítani, hogy a fájdalmas menstruáció nem normális! Nem lehet csak legyinteni egyet, s azt mondani, hogy pár nap, és elmúlik… Szintén figyelmeztető jel lehet, ha rendszeres szexuális élet mellett egy év után sem esik teherbe valaki: ilyenkor mindenképpen fel kell keresni a nőgyógyászt, hogy megbizonyosodjunk róla, mi is a baj. S minden fájdalom ellenére sem szabad feladni a reményt – hiszen az orvostudomány folyamatosan kutat. Talán egyszer az endónak is meglesz az ellenszere!
Kapcsolódó írásaink: Stop endó!; Marilyn Monroe és az endó
