Napjaink egyik leggyakoribb kérdése: mikor lesz védőoltás – közismert idegen szóval vakcina – a koronavírus ellen. Az optimisták szerint pár hónapon belül már lesz, hiszen számos ország kutatói lázasan dolgoznak előállításán.
Sokan ebben a vakcinában látják a koronavírus elleni küzdelem legfontosabb, egyesek szerint szinte egyetlen „fegyverét”. A józanabbul, reálisabban gondolkodók azonban tudják, a vakcina nem lesz „csodaszer” – mert nem lehet az. Hogy miért nem? Nos, erre próbálunk választ adni a védőoltás történetének felvillantásával.
(Kép forrása: theatlantic.com)
Érdemes azzal kezdeni, mit is jelentett eredetileg a vakcina szó. A szó alapja a tehén latin neve a „vacca”. A tehén tőgyén időnként hólyagok jelenhetnek meg, melyek emlékeztetnek az emberi himlő (variola) kiütéseire. A himlő szépapáink, nagyapáink korának világjárványa volt. A tehenek körül forgolódó fejőnők gyakran elkapták a tehénhimlőt. Ha később variolajárvány tört ki környezetükben, a tehénhimlőt átvészeltek nem betegedtek meg. A tehénhimlő átvészelése „védetté” tette őket az emberi himlővel szemben. E népi tapasztalatra figyelt fel egy angol vidéki orvos, Edward Jenner és 1796-ban megpróbálta tudatosan „utánozni” a természet kínálta forgatókönyvet. A tehén tőgyén látható himlőhólyagból vett nyirkot belenyomkodta egy kisfiú karján ejtett karcolásba. Pár héttel később – feltételezve, hogy a fiú testébe bekerült tehénhimlő már védi őt – a másik karjába az emberi himlőhólyagból vett nyirkot „oltott be”. A fiú egészséges maradt! Így született meg a „védőoltás”, a vakcináció.
Látható tehát, hogy az első vakcinát nem az ember gyártotta! A modern kor embere, beleértve napjaink vakcinakutatóját is, csupán „utánozza” a Jenner-féle módszert: megpróbál találni egy olyan „tehénhimlőt”, amely beoltva védetté teszi a beoltott személyt a „valódi himlő” – esetünkben a koronavírus ellen. Vagyis az oltással egy olyan legyengített, megváltoztatott vírust kell a szervezetbe bejuttatni, amely nem betegíti meg azt – nem okoz koronavírus-fertőzést – viszont mozgósítja a test immunrendszerét, képessé teszi a koronavírus felismerésére és megsemmisítésére.
Nos, egy ilyen oltóanyag „megtalálása” nem könnyű feladat, különösen nem a gyors változásokra (mutációra) képes vírusok esetében. Gondoljunk bele: miért kell évente újra oltakozni az influenza ellen? Azért, mert az a vírus, amely ellen kifejlesztették az oltóanyagot, újabb mutáción megy keresztül, aminek következtében az oltóanyag által mozgósított immunrendszer nem „ismeri őt” fel.
A koronavírusról is már sejtjük, hogy több törzse is közrejátszhatott a most zajló világjárványban. Ez viszont azt jelentheti, hogy pl. az USA-ban kifejlesztett vakcina nem lesz hatásos Európában és viszont. Ezért nem szabad vakon csodát várni a koronavírus elleni vakcinától. Ami védhet a járvány egy második hulláma ellen, az nem (csak) a vakcina, hanem az első hullámban bevált megelőzési módszerek: az alapos fertőtlenítés (kézmosás), szájmaszk, a közeli kontaktus kerülése utazáskor, üzletben stb. S még egy apró megjegyzés: a védőoltás csak akkor véd, ha be is adatjuk magunknak. Ismerve az influenza elleni védőoltást igénylők szerény számát, e megjegyzés igazságtartalma csak fokozódik.
Kapcsolódó írásunk: Egészségfanatikusok
