A Csallóköz, és a Csallóköz közepén a Château Amade olyan szép, hogy minden csodálatot megérdemel!
– Jaj, mit művelnek ezek a mérnökök! Nem szabad mindent lebetonozni, aztán majd vizesednek a falak – ingatja fejét az idős bácsika. A nagyapámra hasonlít, aki hetvenéves korában is olyan egyenesen állt, akár az útszéli jegenye. Az arca barázdált, a kezét hátul összekulcsolja, úgy járja körül a kastélyt.
Így kezdődik majdnem minden napom Várkonyban. Mindenki, akivel összefutok, ad valami jótanácsot, vagy elmeséli, hogy valamikor itt dolgozott, a nagymamája itt volt szakácsnő, gyerekkorában a kertben játszott, és tudja, hogy ki lopta ki negyvenötben az ezüstöt, és kinél van a zongora. Lassan megtanulom, hogy egy ilyen építmény nem létezhet a térben nexusok nélkül. Mindenkinek köze van vagy volt hozzá, és ezek az érzelmek nem langyosak, hanem forrók, mint a tűzhelyről levett vasárnapi leves.
Szép lett a kastély, sárga színével a napocska után nyújtózkodik, angolparkja is újjáéledt... Az építők és később a hotel személyzete is első látásra beleszeretnek, vagy épp ellenkezőleg, rosszat művelnek, mert ingerli őket a falakból zuhogó nagy fényesség.
Itt megtanulom, hogy vannak emberek, akiknek ez a szépség sok lehet, ezért zavarukban ide-oda vagdalkoznak. Ilyenkor aztán futunk a pap bácsi után, hogy állítsa vissza a felborult rendet. A kőművesektől ellesem a csúnya beszédet, mert a kétbalkezes mestereket és építésvezetőket másként lehetetlenség elviselni. Rájövök, egy igazi férfi attól férfi, hogy a villanykapcsolót szem elé, a fal közepére szereli fel. (És megtanulom szeretni ezt a férfias vonást.)
Három évig minden nap a Nőben kezdek, de itt végzek. Építési naplókat olvasok, bútorok után kutatok, és szobáról szobára járok a kastélyban, kezemben szövetmintákkal és kárpitokkal, s mindig minden darab megtalálja a helyét. A végén csodavilág születik, egy butikhotel, amelyiknek párja nincs széles e világon. Mellette felépül a hamam és a spa: mindkettő a nyugalom szigete. S mikor az első vendég megérkezik, rögtön otthon érzi magát nálunk. Belesüpped a süppedős, cukorkaszínű kanapékba, kibámul az ablakon a hatalmas holdas éjszakába. És ha sokáig nézi báró Amade László reliefjét a kandalló felett, talán még a költő kerek képét is belelátja a hold tányérjába...
A szobornak története van. Nőcsábász baronunkat, Amade Lászlót mindenhova felesége, Mária Paulina fürkész tekintete kísérte. Egyszer aztán olyat látott, amit nem szabadott volna látnia, és bánatában kővé meredt.
Ui.: Kockázatos vállalkozás volt az elfeledett Aranykertbe, annak is legelfeledettebb sarkába ötcsillagos butikszállodát álmodni. A világ nem ismeri a Csallóközt, az ötcsillagos portálok nem jegyzik Szlovákiát.
Sziszifuszi vállalkozás a várkonyi Amade Kastélyszállót rárajzolni a butikhotelek térképére. Pedig mi itt olyat tudunk mutatni a vendégnek, ami igazán egyedülálló: a Csallóközben található például a világ legnagyobb édesvízi szivacskolóniája.
Hisszük, hogy a világ legjobb helyén élünk, ahol fojtogatóan édes illatú virágok nőnek az árterekben, és a föld alatt a legtisztább víz folyik. Mert hány olyan hely van még Európában, ahol aranyat mosnak a folyóparti fövenyből?! S nem utolsósorban: ez a táj adta a világnak a legdalosabb kedvű magyar költőt, Amade Lászlót.
Fotó: Dömötör Ede
Kapcsolódó írásunk: Ünnepel a torta
