A mai alig 13 évesek sminkvideókon nőnek fel, már rúzsozzák a szájukat, és magas sarkúban tipegnek. Dübörög az újabb generáció, akikre a mai huszonévesek már furcsállva néznek: hisz az „ő idejükben” még nem volt a gyermeklányok számára szépségverseny vagy szépségtábor. Pedig ugyanannak a Z generációnak a tagjai – mégis különböznek. A 22 éves, Z generációs Kórósi Lilla a szintén Z generációs 13 évesek „szépségrutinját” rakta nagyító alá.
Felgyorsult a világ – hangoztatják a régebbi generációk tagjai. Ám már egy 22 éves is ugyanezt érzi! Mi, akik 1998-ban láttuk meg a napvilágot, még tudjuk, mi az a kazetta, ismerjük a „Kislány a zongoránál” című dalt, és játszottunk a nagymama tárcsás telefonjával. Szóval a „mi időnkben” még nem volt a 13 éves lányoknak szőkített hajuk, műszempillájuk, festett szemöldökük vagy szájfeltöltésük.
Kurucz Klaudia
13 éves, és sminkel
Köztünk is voltak már „időt siettető” csajok, de ez ritkaságszámba ment. A legtöbbünkre a természetesség volt a jellemző. Fordult a kocka! Ma már az számít kivételnek, ha egy 13 éves annyinak tűnik, amennyi az életéve. Édesanyám kilencedikes koromban nem engedte, hogy kisminkelve menjek suliba, és a körömlakkot is csak a hétvégére engedélyezte. (A hajamat máig nem festem.)
Mi, Z generációsok a besorolás szerint egy generációhoz tartozunk a mai tizenévesekkel – mégis teljesen mások vagyunk. A mai anyák már nem olyan szigorúak, mint a mi „a természetes a legszebb!” elvet valló anyukáink. A mi időnkben még nem létezett szépségtábor – csak egyszerű nyári táborok működtek, ahol maximum zsákban futásban versenyezhettünk. A Felvidék Szépe 2017-es győztesét, a csodaszép Kurucz Klaudiát (Királyfiakarcsa) kérdeztük, hogy mesélje el, mit gondol a szépségtáborokról, illetve a korai sminkelésről és a 13 évesek magas sarkújáról.
– Mit szólsz hozzá, hogy egyre gyakrabban sminkelnek a kislányok?
– Fáj a szívem, amikor gyerekeket látok sminkben. Esküvőre tehetünk némi cseresznyés ajakápolót a kislány szájára, egy kis highlitert az orcájára, hogy hangsúlyozzuk az ünnep fényét: de ennél többre nincs szükség. A kicsi lányok már egy kevés ajakbalzsamtól is hercegnőnek érzik magukat. Sajnos, a smink beférkőzött a gyerekek mindennapjaiba, amire rásegít a technika. Az iPad a mai gyerekek kedvenc játékszere, aminek segítségével korlátlanul hozzáférhetnek a YouTube világához. Itt pedig minden azt mutatja, hogy te már gyerekkorodban sem vagy jó úgy, ahogy vagy, természetesen, mindenképp kell a filter, amitől hirtelen rózsaszín hajad és műszempillád lesz. Nagy sláger a kicsik körében a TikTok, ahol szintén rengeteg hatás éri őket, és ahol annyira gyorsan történik minden, hogy a látottakat nem tudják feldolgozni. S minden feldolgozatlan inger benső feszültséget kelt. Sokat számít a szűkebb környezet, hogy kivel tölti idejét a gyermek. A lányok sokszor azért szeretnének csajosabbak lenni, mert az anyukájukra akarnak hasonlítani, ami nem baj. Viszont tudják, hogy ők még kicsik, ezért a smink nem az ő kezükbe való. Az ő kezükbe a játék vagy a játéksmink illik, tehát az utcára már nem léphetnek ki sminkben: a smink a nagylányok játéka.
Megtanulják, hogy a világ már csak olyan, hogy vannak kicsik és nagyok, és a kicsikből egyszer nagyok lesznek. S pont ez benne az izgalmas, mert olyan jó a felnőttkor után vágyakozni! Amennyiben a szülő odahaza engedi, hogy a kislány kipróbálja a rúzst vagy az arcpírt, a kicsi rájön, hogy nem is olyan érdekes az egész, mint ő gondolta – és egy idő után más kedvtelése lesz.
– A lányok állandóan rivalizálnak egymással, s ez már kislánykorban elkezdődik. Szerinted hogyan lehet a gyerekeket a helyes irányba terelni?
– Fontos, hogy a gyerekek maradjanak meg gyereknek, ne akarjanak idejekorán versenyezni egymással, és főleg ne akarják szüntelen összehasonlítani magukat másokkal. Egyszer tartottam egy motivációs beszédet a lakszakállasi szépségtáborban. A Felvidék Szépe verseny többi tizenegy döntős lánya is ott volt. Előttem ült harminc csillogó szemű kislány, akik valószínűleg arra számítottak, hogy na, most elmondom, miért kell tökéletes külsőre törekedni. Ám én inkább megkérdeztem tőlük, hogy ki az, aki nem elégedett magával. Senki nem tette fel a kezét. Érkezett a következő kérdés: Ki tetszik magának? A kezek továbbra is lent maradtak. Ránéztem a tizenegy döntős társnőmre, és tőlük is megkérdeztem: Ti meg vagytok elégedve magatokkal? Ők sem válaszoltak, ezért nekifogtam elmesélni, hogy én mit nem szeretek magamon. Elmondtam, hogy hajlamos vagyok a fokozott izzadásra, ezért előfordul, hogy általában egy eseményre három pólót viszek magammal. Hangsúlyoztam, hogy én sem vagyok tökéletes, de nem is kell annak lenni, hiszen emberből vagyunk, és az ember nem tökéletes. Pont ez bennünk a szép, hogy nem vagyunk egyformák. Nőnek lenni pedig azért jó, mert egy nőn mindig van valami, ami a legszebb! Legyünk büszkék a tökéletességeinkre és a tökéletlenségeinkre, mert ezekkel különbözünk másoktól. A kis beszéddel elértem a célomat, mert utána megnyíltak a lányok, és elmesélték, hogy mit éreznek a külsőjükkel kapcsolatban. A végén odajött hozzám egy kicsi lány, és megkérdezte: Klaudia, végül hogyan oldottad meg ezt az izzadás-dolgot? Akkor jöttem rá, hogy a lányokkal nem a rúzsok különböző árnyalatairól kellene beszélni, hanem a különbségekről, mert ezek tesznek bennünket egyedivé.
– A népszerű amerikai Toddlers & Tiaras sorozat a gyermekszépségversenyek világát mutatja be, ahol az ötéves kislányok póthajat, bronzosítót és műszempillát viselnek. Mi a véleményed erről?
– Hát ehhez nincs mit hozzászólni. Amerika a képtelenségek földje. Úgy gondolom, minden az otthoni közegen múlik. Tényleg az anyákon múlik, mert egy ötéves kislány még nem mondja azt, hogy bronzosítót vagy póthajat szeretne viselni. Egy ilyen kicsi lánynak még fogalma sincs arról, hogy mi az a műhaj vagy a 3D-s szempilla (ez utóbbit még én sem ismerem). Az anyák a saját be nem teljesült vágyaikat vetítik rá a kislányaikra, ami aztán teljesen félreviheti vagy eltorzíthatja a gyerek személyiségét: a kislány azt fogja hinni, hogy a boldog élet a külsőségeken áll vagy bukik. Pedig ez nem igaz, a világ legtökéletesebb lánya sem viszi semmire, ha hiányzik belőle a harciasság, az eltökéltség vagy a munka iránti alázat.
– Mi a véleményed arról, hogy a nálunk is népszerű szépségtáborokban sminket és magas sarkút viselnek a kislányok?
– Az a véleményem, hogy a harmonikus megjelenés nem a piros rúzson múlik. Mindig elmondom a kislányoknak, hogy ezekhez a dolgokhoz bizony meg kell érni! Mulatságosan fognak festeni, ha hatévesen piros rúzst kennek az ajkukra, és magas sarkú cipőt vesznek fel. Ezek a kiegészítők nem illenek egy kislányhoz. Komoly felelősség összevonni egy hétre a lányokat, ha korban nagy köztük a szórás, mert egy hatéves lánynak még egyáltalán nem kell sminkelnie. Bár valószínűleg nagyon szeretne... A kicsik látják a nagyokat magas sarkúban vonulni, ezért ők is áhítoznak a tűsarokra. Sok múlik a szervezőkön, hogy a korhoz passzoló dolgokat tanítsák meg a résztvevőkkel.
– Miért kerül elő mégis a magas sarkú?
– A szépségversenyek világában a magas sarkú és a smink szinte kötelező! A gyermekszépségtáborok pedig a profi felkészítő táborok kicsinyített verziói, ezért kerülhet elő az a bizonyos „kopogós cipő”. A gyakorlás egyébként nem magas sarkúban zajlik. A pár centis sarok szerintem még rendben van – mivel egy kislánynak az tetszik meg először, hogy kopog a cipő. Ám nem kell átesni a ló másik oldalára! Csak ismételni tudom: az édesanyák is példaképek. Ha a kislány látja, hogy az anya sminkel és magas sarkúban jár, ő is pontosan ugyanazt akarja tenni, hiszen „anya a legszebb a világon”. Egyébként a szépségtáborban szülői beleegyezéssel történik minden, tehát az anyuka tudja, hogy a gyermeke magas sarkúban vonul végig a kifutón.
– Te beíratnád a gyermekedet szépségtáborba?
– Inkább cserkésztáborba íratnám be, ahol gyermek lehet, és szalonnát sütögethet a tábortűznél. Az a jó, ha egy gyerek minél később kezdi kontrollálni a saját és mások külsejét. Ezért a hatéves kislányomat nem vinném harminc olyan lány közé, akik folyamatosan összemérik a külsejüket. Persze később (amennyiben érdekli a szakma) már nem zárnám el a szépség világától. Nőnek lenni jó, szép és mutatós nőnek lenni szintén jó! Hiszem, hogy a nőiesség külön érteket képvisel a világban. Ám jól tudom, hogy milyen nehéz az, amikor idegen emberek szüntelen a külsőnket bírálgatják, vizsgálgatják. Még felnőtt fejjel is rosszulesik a kritika, a gyermekkorban pedig maradandó sérüléseket okozhat.
Érettnek és tapasztaltnak kell lenni ahhoz, hogy ne érezd magad rosszul egy negatív vélemény hallatán – vagy épp ne gondold azt, hogy felülhelyezkedhetsz, ha a legszebbnek mondanak. Én igazából csak huszonöt éves koromban, több év modellkedés után erősödtem meg annyira lelkiekben, hogy azt tudjam mondani: nincs semmi baj azzal, ha egy munkára nem engem választanak.
Egy szépségversenyen a kisleány fejében olyan gondolatok kavarognak, hogy: „Az a másik lány miért szebb, mint én? Miért ő áll az első sorban, és nem én? Igenis szebb sminket kell kapnom, szebben kell járnom, mert akkor én fogok állni az első sorban, nekem kell a csillogó ruha, mert abban jobban észrevesznek.” Versengés alakul ki a lányok között, és szerintem ennyi idős korban ez még nem egészséges. A kislányok versenyezzenek másban, de ne ebben! Illetve senki ne döntse el a külső jegyek alapján, hogy az a hatéves az első vagy a harmadik sorba álljon be.
– Szlovákiában milyen lehetőségeik vannak azoknak a lányoknak, akik a szépség világában szeretnének érvényesülni?
– Szlovákiában nincs sok lehetőség. Magyarországon minden hétre jut egy kisebb szépségverseny, ahol felkészülhetnek a lányok a nagyobb kaliberű megmérettetésekre. Ezáltal tisztában lesznek olyan dolgokkal, mint a portfólió vagy a kifutós vonulás, illetve megtanulják, hogyan kell kezelni a rivalizálást. Sőt Magyarországon gyermekszépségversenyek is vannak – persze az igazi viadal nem a kislányok, hanem az anyukák között zajlik, vetélkednek egymással, hogy kinek szebb, ügyesebb és tehetségesebb a csemetéje.
– Amennyiben egy kicsi lány a szépséggel kapcsolatos élményre vágyik, van olyan alternatíva, ami számodra is szimpatikus? Ami nem épp egy szépségverseny?
– Lakszakállason úgynevezett szépségnapot is szoktak szervezni. Ide kicsik és nagyok egyaránt bejelentkezhetnek. A szervezők előre kitalálnak egy tematikát, például: húsvéti ünnepek. Húsvéti fotózásra miért ne menjen el egy gyermek? A jelentkezők befizetnek egy bizonyos összeget, a helyszínen pedig sminket, fodrászt, öltözéket és fotóst biztosítanak a szervezők. Esélytelen, hogy valaki olyan képpel térjen haza, amellyel nincs megelégedve. A fotózáson kiélhetik magukat a lányok, a szülők pedig elkísérhetik a gyermeküket. Fontos tényező, hogy ezeken a szépségnapokon nincsenek harmincan, egyszerre csak egy kislányt fotóznak, aminek köszönhetően nem alakul ki rivalizálás. Itt szó sincs versenyzésről, ez csupán egy élménynap!
A képen a középső hölgy: Kurucz Klaudia, a 2017-ben rendezett Felvidék Szépe győztese
– Te mennyire szereted a művileg szépet?
– Pár éve Vietnámban részt vettem a világ negyedik legrangosabb szépségversenyén. Tudtam, hogy még véletlenül se nyerhetek, mivel egyértelmű volt, hogy nem azt a típust keresik, ami én vagyok. A mezőny műlányokból állt: mindenkin műhaj és műszempilla volt. Nekem nem volt pluszpillám, és póthajból is csak pár tincset viseltem. A sok művit nem érzem közel magamhoz. Szeretnék természetes maradni, és ezt tanácsolom a kislányoknak is!
– Amennyiben egy lány modell szeretne lenni, mikortól léphet rá a modellvilágba vezető útra?
– Én hiszek a gyermekkorban. Amennyiben ügyelnek a lányokra, tizenöt éves korukban már próbálkozhatnak, de előbb semmiképp! Viszont résen kell lenni, hogy kivel szerződnek és mit írnak alá! Tizenhét évesen sincsenek elkésve a csajok, én például egyetemista koromban jöttem rá, hogy szeretnék bemutatni. Nagyon későn érő típus voltam, és bár sokáig nem sminkeltem, mégis modell vált belőlem! Egyáltalán nem bánom, hogy nem jártam szépségtáborokba és nem rivalizáltam más lányokkal. Ennek köszönhetően száz százalékig megélhettem a gyermekkoromat, és nem sérült az önbizalmam.
Fotó: Dömötör Ede
