AZ ÚJ NŐ KONYHÁJÁBÓL! Megkértük szerkesztőségünk tagjait, hogy válasszák ki kedvenc receptjüket, s osszák meg a titkos hozzávalókat és elkészítési módokat mindenkivel! Sorozatunk, harmadik, s egyben utolsó részében teljessé válik a boszorkányosan finom ételek körképe!
Bár a varjúszem, a kígyóháj és a békamáj ezúttal sem szerepel az összetevők között, azért még varázslatosan finom – és rendkívül változatos – ételek kerültek válogatásunkba!
Varga Virág ajánlása: Hideg erdeigyümölcsleves pirított mandulával és vaníliafagylalttal
A gyümölcsleves a Csallóközben ritka madárnak számít – pedig Magyarországon lépten-nyomon azt eszünk – a legdrágább éttermek étlapján is ott csücsül! Így úgy gondoltam megörvendeztetek mindenkit egy édes, hideg leves receptjével. Nyáron különösen imádom, mivel olyankor az embernek a nagy hőségben sokszor nincs is étvágya, és legszívesebben fagyin és limonádén élne a forró hónapok végéig. Persze az éve bármely szakában képes lennék több tányérral is eltüntetni belőle! A gyümölcsleves bármilyen alapanyagból elkészíthető, azonban én most a klasszikus verzió helyet egy fanyar, kissé savanykásabb variánst szeretnék megmutatni, amely igazi nyalánkság lehet!
Hozzávalók:
70 dkg vegyes erdei gyümölcs, vagy bármilyen piros bogyós gyümölcs
5 dl víz
2 db narancs leve és héja
10 dkg cukor
2 csomag vaníliás cukor
2 ek. vaníliás pudingpor
4 dl főzőtejszín
szeletelt mandula
vaníliafagylalt a tálaláshoz
Elkészítés:
A gyümölcsöket egy fazékba tesszük a vízzel és a narancs lereszelt héjával. Hozzáadjuk a cukrokat és alacsony lángon főzni kezdjük, majd forráspontig hevítjük. A pudingport csomómentesre keverjük a tejszínhabbal, majd hőkiegyenlítéssel a levesbe tesszük, és alacsony lángon további 5 percig főzzük. Jeges fürdőbe helyezzük, és megvárjuk míg kihűl. A mandula itt egyfajta levesbetétként szolgál – amennyiről úgy gondoljuk, hogy el fog fogyni annyit pirítsunk meg egy serpenyőben, alacsony lángon és folyamatos kevergetés mellett (semmilyen zsiradék hozzáadása nem szükséges). A leves akkor az igazi, ha már állt egy napot a hűtőben: tálalás előtt facsarjuk bele a narancsok levét, tegyünk bele egy-egy gombóc vaníliafagyit, és szórjuk meg a pirított mandulával. Az igazán édesszájúak pedig még tejszínhabbal is megkoronázhatják!
Varga Henrietta ajánlása: Sóskafőzelék, ahogy mi szeretjük
A gyerekek „nemszeretem” zöldségek listájának dobogós helyezettje a sóska és a spenót. Nálunk viszont nem. Szeretjük. Pár perc alatt kiürül a fazék, a tányérok pedig tisztára nyalva sorakoznak az asztalon. Szerintem sokan azért nem szeretik, mert kiskorukban rosszul elkészített ételként ismerték meg. Persze a külleme is taszító lehet valakinek, mert az állaga „trutyis”, és a húskedvelők semmiképp nem cserélnék el a rántott hús krumplipürével ebédjüket egy nagy adag sóskafőzelékért. Érthető. De én mindig azt javaslom, hogy egy ételfélének mindig adjunk két lehetőséget. Ha elsőre nem vált be, lehet, második alkalommal felkelti az ízlelőbimbóink érdeklődését.
A minap megkérdeztem a kislányomtól, csinálunk-e ebédre sóskamártást. Válasz: „Mnyami”. Húztuk a cipőt, és kimentünk sóskaért. Egy jókora csokrot sikerült leszednünk. Ebből a mennyiségből nagyjából három éhes száj vígan jól lakik.
Van egy kis fűszerkertem a ház mögött. Többek között olyan növényeket nevelek benne, mint a citromfű, menta, bazsalikom, oregánó, rozmaring, zsálya és a kihagyhatatlan sóska. A fűszer kertecskémben ez a legszebb és egyébként legegészségesebb „zöldike”. A hirtelen jött melegben magasra nőttek, levelei pedig tenyérnagyságúra terebélyesedtek.
Hozzávalók:
1 nagy csokor sóskalevél
80 g tehénvaj
150 ml főzőtejszín
1 csapott evőkanál liszt
2 dl tej
1 egész tojás
csipet só
tükörtojás a tálaláshoz
Elkészítés:
A sóska elkészítése nem igényel nagy szakácstudományt. Bár a palacsintára is ezt mondják, mégsem sikerül, ha nem ügyelsz rá. A sóskát sokféleképpen készítik, ahány ház, annyi szokás, így az én receptem sem biztos, hogy egyezik a máséval. Én csak és kizárólag friss alapanyagból dolgozok. Persze a boltokban kapható fagyasztott változatban is, de azzal nincs tapasztalatom. Ha friss sóskával dolgozunk, első lépés, miután a konyhapultra kerül, hogy alaposan megmossuk. Ezt követően megtisztítjuk a levél szárától és a benne futó középső erezettől, ha túl vastag, de ha nem, akkor meghagyhatjuk. Miután lefejtettük a leveleket, előveszünk egy lábast és a vajat felolvasszuk benne. A felmelegedett vajra rádobjuk a sóskát és puhára pároljuk.
A hatalmas levélmennyiségből egy kevésnyi fonnyadt „fűféle” maradt, nem kell megijedni, ez azt jelenti, hogy mindent jól csinálunk. Amikor már teljesen rongyossá főtt, főzőtejszínnel lágyítjuk az állagát és az ízét, majd ezután megsózzuk. A tejszín nagyon kellemes ízt ad a sóskamártásnak, teljesen elveszti tőle a fanyarságát. A tejszín amolyan sóskaszelídítőnek számít. Mikor már egészen lágy, a lisztet a tejjel kikeverjük, és habarással besűrítjük. Ügyeljünk rá, ne legyen túl sűrű. Mikor összeforrt az egész, felütünk egy egész tojást és hozzákeverjük. A tojás adja meg a sóska sűrű főzelékes állagát a végén. Ezzel készen is lennénk. Ezt követően tükörtojást sütünk, mindenkinek egyet-egyet, úgy, hogy a sárgája lágy maradjon. Tálalásnál pedig a sóskamártás tetejére helyezzük. Jó étvágyat hozzá!
