Akkora rend lesz a lelkünkben, amekkora rend van az otthonunkban. Erre az összefüggésre az egyetemen jöttem rá. Tégy rendet a lakásodban és a lelkedben!
Lilla és a rumli! Az egyetemen barátkoztam össze Lillával, egy intelligens, jópofa, művészcsaládból származó lánnyal. Elsőévesek voltunk, mikor összejöttünk. Megtudtam, hogy az apukája két évvel azelőtt meghalt. A rák fiatalon, három hónap alatt vitte el. Lilla egyáltalán nem tűnt depressziósnak, normálisan viselkedett, sokat bulizott, mint bárki más körülöttünk.
Nos, Lilla szobájában – ami egyébként egy harmincas évekbeli, takaros családi villában volt található – mindig éktelen rendetlenség uralkodott. A lány maga teljesen tiszta volt, a ruhái se voltak büdösek, és a szobáját se kell koszosnak elképzelni. Csupán csak állandó volt nála a rumli. Nem nagyon foglalkoztam ezzel, hiszen a kollégiumi szobák (ahol én éltem) sem éppen a csendről és a rendről voltak híresek.
Elengedni aput!
Talán fel se tűnik a rumli, ha maga Lilla nem hívja fel rá a figyelmemet. Ugyanis időről időre közölte velem, mint valami fontos előrelépést: „Képzeld, ma elkezdtem rendet rakni.” Vagy: „Már sikerült elpakolni az íróasztalomat!”, esetleg „Végre kiszelektáltam a kinőtt ruháimat!” Az évek teltek-múltak – ám a barátnőm szobájában nem lett rend! Egyszer aztán rákérdeztem: „Te Lilla, mi ez nálad? Nem olyan nagy szoba ez! Miért nem tudsz kitakarítani?” Teljesen ledöbbentem, mikor elsírta magát.
– Nem tudom – felelte kétségbeesetten. – Azóta ilyen a szobám, amióta apu meghalt. Azelőtt mindig rend volt. És most... képtelen vagyok kitakarítani! Tudom, hogy mi van itt, anyu is mindig morog érte. Hetente legalább egyszer-kétszer elhatározom, hogy na, most! Most felszámolom a szanaszét heverő ruhákat, kidobom a sok felesleges holmit! De csak matatok. Órákon keresztül állok fölöttük, egyik sarokból a másikba pakolgatok, fogalmam sincs, mit kezdjek a sok felgyűlt kacattal. A végén belefáradok, és hagyom a fenébe az egészet. Három éve így megy... Apu halála óta nem tudom rendbe rakni a dolgaimat! – Lilla itt zokogni kezdett, alig tudtam megnyugtatni.
Van egy harmincöt éves japán lány. Tüneményesen mosolyog, és tágra nyílt szemmel, önfeledten, magas hangon nevetgél – aztán rendet rak. De nagyon. Marie Kondo az örömteli rendszerezés művészetét fejlesztette tökélyre, és nevet is adott neki: ez a KonMari módszer. Nem újdonság: Marie első könyve már 2013-ban megjelent, mégis most lett elképesztően felkapott, köszönhetően a Tidying Up with Marie Kondo című nyolcrészes Netflix sorozatnak.
Akik csak túlélnek, és nem hiszik el, hogy szebb lesz a holnap
Ez a beszélgetés örök nyomot hagyott bennem. Azóta, ha valakinél tartós rendetlenséget látok, nem ítélkezek. Csak csendben elmerengek: vajon ez és ez miért nem tudja rendbe rakni (az életét)? Több ilyen embert is ismerek. Anna és Laura például sosem hívnak fel a lakásukba, pedig már évek óta barátkozunk. Azt mondják, akkora kupi van náluk, hogy még az előszobába se mernek beengedni. Mindketten csalódtak a szerelemben, és keményen küzdenek, hogy el tudják tartani a gyerekeiket. Nem hiszik, hogy az élet még tartogat számukra valamit.
Mert majdnem mindig magányos emberekről van szó – férfiakról és nőkről. Vagy olyanokról, akik belefáradtak az életbe, akik évek óta nem tudnak egy jót nevetni, akik ujjai között szinte kifolyik az idő. Olyanokról, akik nem élnek, csak túlélnek; akik nem hiszik el, hogy szebb lesz a holnap. Nem mintha ez kicsit is látszódna rajtuk. Ezek az emberek, akárcsak Lilla az egyetemen, teljesen normálisan néznek ki. Munkába járnak, dolgoznak, elkészítik a reggelit a gyerekeiknek, kutyát sétáltatnak. Tehát nem arról van szó, hogy lusták lennének. Csak beleragadtak egy állapotba, mint a gyerekek a sárba, és nem tudnak kilépni belőle.
Képtelen, se kénytelen?
Julit már egyáltalán nem érdekli, mi veszi körül. Piszkos falak, elszáradt virágok az ablakban, a mosdókagyló ragad, a ruhák, kabátok az ágyra dobva, a cipősszekrényből kiömlik a sáros cipő. Juli észre sem veszi, hogy hol él, már annyira megszokta. A külseje is elhanyagolt (zsíros haj, lepattogzott köröm, itt-ott felfeslő kabát), ám ezt se veszi észre. Egyedül neveli a fiát, állandó vendég nála a pénztelenség. Félévente szerelembe esik, de a férfiak rendre átverik. Néha elmerengek, hogy vajon mit szól a kupihoz az éppen aktuális nagy Ő? Ám nem ítélkezek, mert Juli is gyakran mondogatja: ne haragudjak, de ő képtelen kitakarítani. Az ő esetében sem arról van szó, hogy összejött minden, és lett otthon egy kis rendetlenség, amit az élet mindig magával hoz – és amit az ember lánya hetente, legrosszabb esetben kéthetente rendbe kap. Ezeknél a barátnőimnél állandósult a rumli. Egy mindig jelen lévő káosz uralkodik a környezetükben.
Akadnak dolgok az otthonodban, amikre tényleg szükséged van a mindennapok során – ilyen mondjuk a kávéfőző, a konzervnyitó, a körömvágó és egyéb elengedhetetlen kisebb-nagyobb eszközök. Vannak emellett azok a tárgyak, amelyek tényleg örömet szereznek számodra – például a kedvenc ruháid, a könyveid vagy a dísztárgyaid...
Mit mondhatunk erre?
Ha most ülnék Lilla mellett, azt mondanám: csajszi, szedd össze magad! Ha másképp nem megy, tegyél magadon erőszakot, és úgy tégy rendet! Mert ez visszafelé is működik. Ha végre sikerül rendet rakni, hatalmas kő esik le a szívedről. Ahogy kihányod a fölösleges kacatot, ahogy letörlöd a port, ahogy csillogóan átlátszóvá varázsolod az ablakodat, úgy nyugszik és tisztul meg a lelked! Egy alapos takarítás felér egy lélekterápiával. Hogyan kezdjük? Ha már állandósult a rendetlenség, mélyről kell kezdeni a takarítást, értsd: a szekrények mélyéről. Először fel kell túrni a szekrényeket, komódokat.
Előfordulhat, hogy minden szekrényben kupi van, ezért nem lesz hova rakodni. Az is lehet, hogy „kinőtted” a szekrényfalat, és új bútorok felé kacsingatsz: fehér fal, tiszta lég, fehér komódok. Ha ez a helyzet, ne aggodalmaskodj azon, hogy ez mennyibe fog kerülni. Kiváló minőségű használt bútorokhoz lehet hozzájutni a különböző internetes oldalakon (Bazos.sk vagy a Facebook Marketplace). Használt bútort vásárolni egyáltalán nem ciki, sőt, nagyon is trendi – mindent az újrahasznosítás jegyében. Zero waste, nulla szemét! Mert ugyanitt te is eladhatod a régi bútorodat: ami neked kacat, az másnak turikincs. Bárhogy is legyen, előbb-utóbb ki kell pakolni az összes szekrényt. Nehogy elkövesd azt a hibát, hogy nagy felbuzdulásodban mindent egyszerre kirámolsz! Előre látjuk a szomorú jövődet: napokig képtelen leszel visszapakolni, amivel csak tetézed a kupit. Egyszerre csak kis adagot, mondjuk, a ruhásszekrény egy-két polcát nézd át, és takarítsd le. Csak akkor vágj bele a következő adagba, ha úgy érzed, még győzöd aznap.
„Egyszer még jó lesz valamire“ tárgyak tömkelege
Ha már évek óta nem végeztél mélytakarítást, meglátod, mennyi sok „csodára” rábukkansz majd. Kopott pulcsik, amelyeket már otthon sem viselnél szívesen. A lányod sálja óvodás korából (most gimnazista a „kislány”). A kedvenc nadrágod S-es korszakodból (azóta már XL a méreted, de nem baj, te azért tartogatod), anyukád brosstűje a kilencvenes évekből. Kinyílik a harmadik szemed, egyszer csak meglátod, hogy mennyi kacat között éltél eddig. A nappaliban ajándékba kapott, bűnronda vázák, sosem használt poháralátétek, „egyszer még jó lesz valamire” tárgyak tömkelege veri ki a szemedet...
Az ember könnyen a kétségbeesés határára sodródhat a sok giccs láttán! Hová tegyem őket? – kérdezzük magunktól szerencsétlenül. A válasz: SEHOVA! Válj meg mindentől, ami nem szolgálja a jelenlegi életed! Elképesztően felszabadító érzés megszabadulni a fölösleges limlomtól! Persze, nem a nagyi ezüst étkészletére gondoltunk a „lom” címszó alatt. Ne öntsük ki a gyereket a mosdóvízzel együtt! Lehet, hogy nekünk nem tetszik, használni se igen tudjuk, ám tudatosítsuk, hogy egy kivételesen értékes holmiról van szó, amelynek az ára idővel csak nőni fog.
Először a ruhákat! Aztán a könyveket, aztán a papírokat, utána minden mást... Fontos, hogy minden egyes tárgyat vegyél kézbe, és gondold át, hogy szükséged van-e rá, és örömet okoz-e neked. Amennyiben mindkét fentebbi kérdésre nemmel válaszoltál, köszönd meg a tárgynak az eddigi szolgálatot, mielőtt megszabadulnál tőle.
A „talált tárgyakat” öt szempont alapján szortírozhatjuk:
- Azokat a holmikat, amiket használsz, amikre szükséged van, vagy amiket szeretsz, rakd vissza a szekrénybe. Egyelőre még ne rendezd el a polcon, csak egyszerűen tedd bele. Nem tudhatod ugyanis, mi fog előkerülni a következő polcról, viszont most az a cél, hogy addig se legyen láb alatt.
- A második csoportba azok a tárgyak kerüljenek, amelyeket nem használsz, de nem is kell kidobni (mint például a nagyi ezüst étkészlete). Ezeket rögtön tedd egy tárolódobozba, amelyet már az előző napokban beszereztél az egyik üzletben. Ha a doboz megtelt, írd rá jól látható betűkkel, mi van benne – mert két nap múlva már nem fogod tudni! –, és vidd le a pincébe vagy tedd a kamrába.
- A következő csoportot azon tárgyak képezik, amelyek épek-szépek, de neked nem kellenek. Például a nászajándékba kapott teáskészlet ilyen lehet. Ezeket a tárgyakat próbáld meg eladni! Ne sokáig várj vele: fotózd le a telefonoddal, és tedd fel a hirdetést valamelyik online bazár oldalára! Ha csak 10 eurót keresel rajta, már lesz kis sikerélményed, és jobb kedvvel folytatod majd a takarítást.
- Most jöhetnek azok a tárgyak, amelyeket már nem lehet eladni, de úgy érzed, hogy „valaki örülne neki”. Ezeket ajándékozd el. Egy barátnőm karitatív szervezetekhez viszi régi ruháit, tárgyait; én pedig felajánlom valamelyik ajándékozós zárt FB-csoportban. A kisujjamat se mozdítom, a jelentkező értük jön – és még az a jó érzésem is megvan, hogy örömet szereztem valakinek.
- Végül pedig jöhetnek azok a holmik, amelyeknek a sorsa egyértelműen: kuka. Ne akard a százhúsz felé törött cserepet megragasztani, ne ragaszkodj a régi rúzsokhoz; a sosem hordott, gyönyörű csipke melltartóhoz. Ezeknek a kukában a helyük, és kész. Ha ilyen módon – szép lassan – sikerült megválni a fölösleges holmiktól, következhet a hasznos dolgok szortírozása és elpakolása. Ez se könnyű feladat! Ha sehogy se boldogulsz, nézz meg néhány „KonMarit”.
Az én kedvencem ugyanis KonMari – azaz Marie Kondo – témához kapcsolódó videói. A fiatal hölgy takaros japáni nőhöz illően precíz és gyakorlatias tanácsokkal lát el bennünket azt illetően, hogyan rendezzük el a ruháinkat, hogyan pakoljuk ki az íróasztalunkat vagy a cipősszekrényünket. KonMari egyik „trükkje”: használj tárolódobozokat! Ma már igazán szép tárolókat kaphatunk minden nagyáruházban. Ha viszont egyszerre több (mondjuk 6-8 egyforma, nagyobb) tárolódobozra van szükségünk, sokallhatjuk az árát. Ilyen esetben vegyünk barna kartondobozokat, amelyeket szép, természetes vászonnal vagy mintás csomagolópapírral is befedhetünk. Tökéletesen megfelelnek a célnak.
A tárgyak, amelyeknek alapvetően jobbá kéne tenniük az életünket, stresszforrássá válnak – az otthon családi fészekből darázsfészekké alakul. A rendrakás nem foghúzás, amin gyorsan túl kell esni. Egy hónap szükséges, hogy rendbe szedd otthonodat. A KonMari módszer egyik kulcsa: ne szobánként, hanem kategóriánként rendszerezz.
A szép az, ami érdek nélkül tetszik!
Amikor rendet raksz, ne csak azzal törődj, hogy végre megtaláld a tárgyak helyét. Figyelj oda az esztétikára is! Ez a te lakásod, te élsz benne. Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen környezetben ébredsz reggelente. Ha minden mindegy lenne, nem volna munkája annak a sok lakberendezőnek. Légy saját életed lakberendezője, engedd szabadjára fantáziádat, még akkor is, ha csak a ruhásszekrényedről vagy az íróasztalodról van szó! (Nem ezekről, rólad van szó!) A térrendezés ősi kínai művészete, a fengsuj így mondja: rendezkedj be úgy, hogy „szabadon tudjon áradni a csí”. Azaz a rend, a tisztaság és a kellem azért fontos, hogy jó energiák uralkodjanak az otthonunkban.
A végeredmény egy gyönyörű, tiszta otthon lesz! Egy rendezett tér, ahová naponta örömmel térsz haza, és ahol nem kell keresned a kulcsodat, mert mindennek megvan a maga helye. Ahol jó energiák áramlanak, aminek köszönhetően fel tudsz töltődni. A rendezett, szép otthonnal a lelki békéd felé is tettél egy lépést. Mert ha rend van kívül, lassan belül is rend lesz... Hisz már menetben vagy, egyik céltól a másikig, majd sor kerül a másik célra is.
