Furcsa teremtmények vagyunk mi, nők. Találkozunk egy régi osztálytársunkkal, puszi, mosoly, üres dicséretek, közben a szemünk sarkából alaposan felmérjük – hogy aztán a nap hátralevő részében törjük a fejünket, mitől nézett ki olyan jól. Majd este a barátnőnkkel trécselve irigykedve megállapítjuk, könnyű jól kinézni, ha van miből.
Aztán bekapcsoljuk a tévét, ahol egy fiatal lány, egy igazi jó nő, közvetlen mosollyal, lelkesen mutatja meg nekünk, hogyan lehet divatos, mutatós felsőt varázsolni a rég megunt pólónkból. Hm! Akkor hogy is van ez? Mitől is leszünk mi jó nők? – tettük fel a kérdést Takács Nóra szépségszakértőnek.
– Meggyőződésem, hogy nem attól lesz valaki jó nő, ha az utolsó divat szerint öltözködik, és tűsarkúban gyötrődik egész nap. Persze, fontos a harmonikus külső, de a „jó nő” ennél többet jelent. Magába foglalja, hogy valaki meg tudjon főzni egy finom vacsorát a családjának, össze tudjon dobni egy kis desszertet, ha váratlan vendégek érkeznek, vagy ha valami elromlik, akkor azt meg tudja javítani. Nem azt mondom, hogy mindent feltétlenül újra kell hasznosítani, de kár kidobni egy jó kis férfiinget csak azért, mert megkopott a gallérja, mikor abból egy jópofa díszpárnahuzatot lehet készíteni.
– Ezek a megoldások nemcsak mutatósak, de pénztárcakímélőek is.
– Édesanyám tanítónő, édesapám pedig nyugdíjba vonulásáig hivatásos katonatisztként dolgozott. Egyik sem egy túlfizetett szakma. Mellettük tanultam meg ezt a fajta gondolkodást. Maga a műsorom, a Hogyan legyek jó nő? sem egy szuperprodukció, ahol méregdrága boltok új kollekcióiról csacsogok, vagy azt magyarázom, hogy hányféle arcpakolást lehet készíteni strucctojásból és makadámdióból. Soha nem használok olyan alapanyagokat, amelyeket én sem vennék meg. Mindig egy hiteles, nem elrugaszkodott műsorban gondolkodtam, amely a mai lányoknak hétköznapi, egyszerűen kivitelezhető ötleteket ad.
– A Hogyan legyek jó nő? nem másolat, nem franchise-rendszerben futó műsor, hanem teljes egészében a te „gyermeked”. Honnan jött az ötlet?
– Annak idején, amikor elkezdtem modellkedni, egy elvarázsolt világba csöppentem. Csillogó szemekkel csodálkoztam rá a sminkesek, a fodrászok munkájára. Ahogy teltek az évek, kezdtem ebben a közegben rutinosan mozogni. Idővel pedig már azt éreztem, nem tudnak olyat mutatni, ami izgalomba hozna.
Aztán a YouTube-on rábukkantam pár házi videóra, és meglepődve tapasztaltam, hogy mennyire le tudnak kötni. Izgalmasnak találtam, hogy egy hasonszőrű lány „beenged” a lakásába, és úgy árulja el tuti kis titkait, mintha csak a barátnője lennék.
– Ahogy évekkel később te is beengedted a nézőket a saját lakásodba. Nem féltél attól, hogy sérül a privát szférád?
– Ma már biztosan stúdiót keresnék a felvételekhez. Amikor négy évvel ezelőtt minimális költségvetésből le kellett forgatni az első próbarészt, fel sem merült bennem, hogy más helyszínt kéne keresni. Bevonultam a tenyérnyi kis fürdőszobámba, elkészítettem egy élesztős-mézes arcpakolást, és rácsodálkoztam, hogy milyen jó volt a visszhang. Később kéttagú kis csapatunk két gyakornoklánnyal és egy nyírségi tóból kimentett cicával, Poppyval bővült.
– Eddig több mint nyolcszáz videót forgattatok. Honnan jönnek az újabb és újabb ötletek?
– Az internet kiapadhatatlan forrás! Emellett gyakran lapozgatom nagymamám régi, háziasszonyoknak szóló könyveit. Elképesztő, hogy ezekben mennyi hasznos főzési, takarítási, háztartás-vezetési tanácsot lehet találni! Néha elkap a láz: na, most egy igazi kincsre bukkantam! A legtöbbjét kicsit fel kell tupírozni ugyan, a mai modern időkhöz kell igazítani, de aztán már lehet is forgatni. A közösségi portálomra a „jó nő” lányok is (már több mint százhetvenezren vagyunk!) rendre elküldik tippjeiket. Csak olvasgatni kell a leveleimet! Az ötleteket – a frizurákon kívül, mert azokat élesben is azonnal el tudom készíteni – először általában kipróbálom. Nem szeretnék olyasmit ajánlani, ami nálam nem üti meg a mércét.
Takács Nóra, a Hogyan legyek jó nő? című műsor és YouTube-csatorna megálmodója
– Műsorodat nézve nemegyszer sóhajtottam fel: „De megpróbálnám, ha lenne hozzá kézügyességem!” Erre születni kell?
– Ezt általában meg szokták tőlem kérdezni, és kicsit mindig bajban vagyok a válasszal. Szerintem egy teljesen átlagos gyerek voltam. Szerettem otthon szöszmötölni, molyolgatni, de nem úgy nőttem fel, hogy dicsérték volna a kézügyességemet. Szerintem csak merni kell! De ha valaki elakad – mondjuk, nem jön ki neki a gipsz ékszertartó a formából, és tanácsot kér a közösségi portálon –, valamelyik „jó nő” azonnal a segítségére siet.
– Sokan fordulnak hozzád kérdéseikkel, várnak tőled tanácsot?
– Egyre többet – főleg akkor, ha közeleg a karácsony. Már november elejétől csak olyan videókat készítünk, amelyek a karácsonyhoz kötődnek. Ajándékötletek, csomagolás, karácsonyfadíszítés vannak a porondon, de emellett öltözködési és sminkelési tippeket is adok. A honlapomon több száz ilyen videó van fent, amelyeket az elmúlt négy év adventi időszakában forgattunk. Csak egy kattintás, és már lehet is válogatni.
Sokan aprólékosan megírják, hol ismerték meg a párjukat, mit szeret a másik, hogy ezek alapján adjak személyre szóló tanácsot. Néha úgy érzem, inkább csak beszélgetni szeretnének – és ez is jólesik.
– Mivel fordulnak hozzád a leggyakrabban?
– Érdekes, hogy a hajával szinte senki sem elégedett. Vékony szálú, száraz, göndör, rakoncátlan, töredezett, túl sok, zsíros... Sorjáznak a panaszok. Ezt a bőrproblémák követik, majd az öltözködési tanácsok: Mik az alapdarabok? Hogy lehetünk egyszerre sportosak és elegánsak? És még sorolhatnám.
–Pár évvel ezelőtt a GLAMOUR Women of the Year gálán te vehetted át a legjobb műsorvezetőnek járó díjat. Szerinted, mi népszerűséged titka?
– Nem is tudom... Talán az, hogy nem akarok másnak látszani, mint aki vagyok. Ezért szoktam benne hagyni a videókban, ha valamit leejtek, kiöntök. Én nem akarok hibátlan szupernőnek látszani. Azt szeretném, hogy a nézők jól érezzék magukat, miközben kipróbálják a látottakat. Egyébként arra vagyok a legbüszkébb, hogy az a sok szeretet, amit kapok, a nőktől jön!
– Megesett már veled, hogy kéretlenül is adtál tanácsot?
– Nem keresem a hibát a másikban. S mivel nem vagyok se sminkes, se fodrász, nincs jogom bárkinek is kéretlenül tanácsot osztogatni. Még a saját húgomnak sem szoktam szólni, ha szerintem egy nem igazán jól sikerült sminkben toppan be. Ellenben sokszor sminkelem őt és a barátnőmet is. Sajnos, sokan abba a hibába esnek, hogy a sminket nem az arcukhoz, hanem a ruhájukhoz választják. Én soha. Tegyük fel, hogy van az emberen egy kék farmer, egy lila felső és egy kockás sál. Akkor most melyikhez sminkeljen? Szerintem az a lényeg, hogy rendben legyen a frizuránk, mert akkor a hangsúly rajtunk, és nem a ruhán lesz. Bár én az átlagos hétköznapokon csak szempillaspirált, egy kis BB krémet és pirosítót használok.
– Hát igen, amíg az ember fiatal, nincs szüksége sminkre.
– Már azért én sem vagyok annyira fiatal. Amikor betöltöttem a harmincat, az előtte lévő napon megjelent a stáb egy 29.9 feliratú tortával – és elkezdtünk ünnepelni. Aztán jöttek a barátaim, a család, az ismerősök, és az egész három nap múlva ért véget. Bele is fáradtam. A partikat nem nekem találták ki. De ahogy a nagy egészeknél szokás, megálltam egy kicsit, számot vetettem az életemmel. Mit sikerült elérni, mi az, ami kimaradt az életemből... Amiért viszont hálás vagyok a sorsnak, hogy elég időt tölthetek a családommal. Nagyon összetartunk. A nyarakat mindig egy kis faluban töltjük, a régi nagyszülői házban, Mesefaluban. Az idei karácsonyt pedig a szülői házban, Cegléden. Mindannyian, macskástul. Imádom, amikor mindenki együtt van. Az ajándékozásból nem szoktunk nagy felhajtást csinálni. Általában az anyukám veszi meg azokat, de tavalyelőtt az apukám is vett nekem ajándékot: egy igazi, hagyományos gyúródeszkát! Hogy a videókban végre ne a konyhapultot használjam...
