Bemutatkozik a nyomda! Olvasóink sokszor kérdezik, hogyan készül az Új Nő. Sokan sok mindent tudnak rólunk, mások meg azt hiszik, hogy mi dobjuk be az előfizetett magazint a postaládába. Nagy a homály, mi pedig megpróbáljuk az elkövetkezőkben ezt a homályt eloszlatni.
S hála a nyomozásnak, rengeteg olyan dolgot megtudtunk a lapunkról, amit eddig nem tudtunk, s amiről nekünk is csak a nagy öregek meséltek. A Nő ugyanis 69 éves, tehát tekintélyes múlttal rendelkezik.
A mai nyomda automatizált gépekkel, digitális technikával dolgozik. A régi nyomdának szaga volt és romantikája – állítólag még élnek az utolsó betűvetők, akik a betűket egy speciális nyomórúd végére metszették, így alkotva meg az öntőformát az írásjelek számára. A betűmetszés volt a Gutenberg által forradalmasított, mozgatható betűkkel való nyomtatás alapja. Mára bizony messzire kerültünk ettől, s hogy mégis milyen messzire, arról Czékus Péter nyomdász mesél, aki a vezekényi nyomdában vezényli az Új Nő nyomtatását.
Péter tősgyökeres komáromi. A vezekényi ADC Media nyomda termelési igazgatója. Húszéves korától nyomdában dolgozik, megjárta a ranglétra minden fokát, anno segédmunkásként kezdte a komáromi nyomdában – különben sok-sok évig ott nyomták magazinunkat. Pétert arról faggattuk, miként nyomják az Új Nőt. Kíváncsiak voltunk, vajon milyen folyamatokon megy keresztül, mielőtt lapozható formában a kezünkbe kerül...
Nagyvendégi Éva, az Új Nő kiadója: Sokan a Gutenberg-galaxis végéről beszélnek, arról, hogy leáldozott a nyomtatott sajtónak. Egy másik korszak van feljövőben, és senki nem akar már printet olvasni. Szerintem semmi nem tud olyan szép lenni, mint egy szépen kinyomtatott női magazin. Olvasom az online felületeket, de nem sokra emlékszem belőlük, mert az online zaj hatására szórt a figyelmem. A nyomtatott Új Nő kézzelfogható, nem állok meg olvasás közben, nem akasztanak meg a felugró reklámok, nemigen tudok elkalandozni. Imádom az online-t is, az Instát is, de online felületen nem tudunk komplex tartalmakat átadni, tematikus lapszámokat csinálni. Ezért továbbra is erős bástyánk a nyomtatott Új Nő – valamint az olvasó, akit senki más nem tud olyan szépen bemutatni és olyan szépen lefotózni, mint mi itt, az Új Nőben. Az Új Nő hasábjain hús-vér nők mosolyognak, az egyetlen lap vagyunk, amelyik nem csak az itteni magyar nőknek készül, hanem az utolsó betűig róluk szól. Az Új Nő majd minden oldalán eredeti fotók vannak, mert interjúalanyaink a legfigyelemreméltóbb emberek, akikkel valaha találkoztunk.
A Nőnek létezik online változata is, most Önök ezt olvassák. Óriási kihívás a digitális világban is megfelelni, mert kiegészítjük egymást a print magazinunkkal – ugyanazok vagyunk, és mégis mások.
Lemegyünk a nyomásra? Ezt a kifejezést használjuk, mikor elindulunk kis kontrollra Vezekényre, hogy megnézzük, milyen lesz élőben a címlapunk. (A címlapot ugyanis külön nyomják.) Ott pedig mit csinálunk? Bókolunk a nyomdásznak, Ancsin Róbertnek, aki kívánság szerint beállítja a színeket, hozzáad, ha kevés a sárga és a többi.
Róbert különben szenvedélyes biciklis, amit az is bizonyít, hogy naponta kerékpáron teszi meg az utat a munkába. És ugye, Szentpéterről indul...
Szerkesztőségből a nyomdába
Miután az újságírók, a szerkesztők és a fotós végzett a saját feladatával, a lapot betördeltük – az egészet úgy, ahogy van –, PDF-dokumentum formájában továbbítjuk a nyomdászoknak. Ez elsőként az előstúdió (másnéven prepress) kezébe kerül: szó szerint, mert a munkatárs aprólékosan átnézi a digitális anyagot. Egy kétlépcsős ellenőrző program segítségével kiszűri az esetleges tördelési hibákat. Már maga a program is korrigál, a többit pedig megkonzultálják a tördelővel. Amikor már minden tökéletes, indulhat a rippelő program: ez, mondhatni, a nyomtatás lelkét képezi. A RIP (Raster Image Processor) értelmezhetővé teszi a speciális állományokat a nyomtatók és levilágítók számára. Egyszerűbben: a rippelés a PDF-dokumentumot – a megadott sémának megfelelően – oldalszámokkal ellátva rendezi el.
Színek
A főgépmester a nyomás végéig figyeli, hogy minden szín szép legyen. A négy alapszín az úgynevezett CMYK. Ez egy olyan nyomdai színrendszer, amely a ciánkék (C), a bíborvörös – magenta (M), a sárga (Y) és a fekete (K) színkivonatokból állítja elő a végterméket. Bármennyire hihetetlen, ezzel a négy alapszínnel nyomtatják ki a színskála összes árnyalatát. A rippelő program erre a négy alapszínre bontja le a PDF-dokumentumban szereplő árnyalatokat. A nyomdakész anyagot a CTP (computer to plate) berendezés számítógépére küldik, mely elkészíti a nyomólemezt. A CTP technika lényegesen lerövidíti a nyomdai előkészítés idejét – a hagyományos nyomóformalemezek előállításával szemben.
Az elkészült négy lemez belekerül a rotációs nyomdába, amiből már egy 16 oldalas újság születik. Itt már láthatjuk a fotókat és a szöveget is. A végső oldalszám természetesen az adott sajtótermék összoldalszámától függ.
Mit az a rotációs nyomda?
A rotációs nyomdát egyszerre négy ember kezeli: ketten a falcolásért (a falcolás az ívek összehajtogatását jelenti) felelnek. Ilyenkor a papírlapot úgy hajtogatják össze, hogy a lapok füzetszerűen, lapszám szerint következzenek egymás után. Egyvalaki felel a papírtekercs bekészítéséért, és másvalaki dolga a nyomdagép végén kiérkező 2-300 darab ívből álló csomagok lepakolása.
A rotációs nyomdagép elején egy hatalmas, másfél tonnás papírtekercs található. Ezt befűzik a nyomdagépbe, rányomják a kívánt tartalmat, majd a végén ívekre darabolva megkapjuk az oldalakat. Persze, ez még közel sem a kész termék, ezután még bőven akad munka az újsággal.
A rotációs nyomdának több fajtája ismeretes: heatset és coldset. A heatset esetében (heat – meleg) a színes nyomówerkek után van egy 10 méter hosszú 200 fokos szárító. E nélkül a papírra felvitt festék – annak összetétele, állaga miatt – sosem száradna meg. A coldset eljárás esetében használt festék ezzel szemben az oxigén hatására megszárad, így nincs szükség külön szárításra. Az utóbbi viszont nem képes olyan kifogásolhatatlan minőséget produkálni, mint a heatset. Az Új Nő magazin belívei ezért a heatset rotációs nyomda segítségével készülnek.
Beakasztás
Miután kinyomtatódtak az ívek, pár óra elteltével – ez idő alatt a papír megszárad és kihűl – már lehet is akasztani azokat. Ez a folyamat körülbelül négy órát vesz igénybe: az előkészítés másfél óra, két és fél óra pedig maga a beakasztás. A ragasztógép (mivel az Új Nő magazin oldalai ragasztással vannak egymáshoz rögzítve) több állomással rendelkezik, ahhoz mérten, hány oldalas a készülőben lévő lap.
A beakasztás az az eljárás, amelynek során a borítót rögzítik a gerinchez. Lényegében az oldalakat szépen egymás után következve összeragasztják, majd rákerül a borító is. A ragasztással alakul ki az újság gerince.
Kifutó
A ragasztás után – bár már lapozható – még mindig nyers állapotban van a sajtótermék. A szélein egy úgynevezett kifutó rész található, melyet még a grafikus állít be a tördelés során. Ha a papíron széltől szélig tartó színes kiadvány készül, akkor körben kb. 3-3 milliméterrel a kész méret felett nyomtatnak. Ezt később az anyag feldarabolásakor levágják, így biztos, hogy a papír széle nem marad fehér. Ennek levágása ötdarabos „csomagokban” történik. Tehát öt darab újságot egymás fölé helyez a gép, ami aztán egy háromkéses vágógépbe kerül, mely a három oldalról történő körülvágásra szolgál.
Miután ez megtörtént, késznek nyilvánítható a magazin. Ilyenkor már csak a csomagolás és a szállítás van hátra.
Címlap
A címlap magasfényű műnyomó papírra (ez a belívekhez használt papírtól vastagabb és fényesebb) nyomtatódik íves ofszetgép segítségével. A nagy heatset rotációs gépek nagy sebességgel tudnak nagy példányszámot nyomtatni.
Viszont a címlapnak kifogásolhatatlan minőségűnek kell lennie, amit az utóbbi nyomdagép – bár a belíveket tökéletesen kinyomja – nem képes megoldani. Az íves ofszetnyomtató viszont hozza az elvárt küllemet. Ez egy fontos részlet, mert hát ugye, a míves borító vonzza a tekinteteket és a vásárlókat...
