A felújított parasztház előtt orgonabokor, a kapunál jázmin ontja szerelmes illatát. Süt a nap, az udvar millió színben és pompában táncol. A boltívekben piros muskátli virít és az erkélyek aranya, a sárga bidens... Pelech Katalin vidéki kertjében jártunk, Nagyudvarnokon.
Igazi falusi kert ez, hiányzik belőle minden flanc, nincsenek formára nyírt bokrok, tűhegyes vonalak. Itt-ott kilógó rózsaág, lehullott virágszirmok, egymásba kapaszkodó növények adják a báját. A hosszú tornácon Sanyi macska nyújtózik lustán, lesi a füsti fecskéket, akik évek óta visszatérő bérlők... (Fotó: Dömötör Ede)
Pelech Katalin
A tornác közepéről lehet kilépni a kertbe, a léces kapu körül futórózsa és lilaakác játszik négykezest a citromfűvel. Mellettük lassú növésű törpefenyő, amelyik az elmúlt tíz évben hatalmasra terebélyesedett. Minden azt mutatja, hogy itt a gazdasszony bolondulhatott a kertek királynőjéért, a rózsákért – az öntözésre szolgáló kút előtt is rózsalonc terebélyesedik. Igazi különlegesség a foltos színű rózsa, amit Kati tavaly tövig visszavágott. Idén még szebb, mint valaha!
A színes kankalinok már elvirágoztak, de tavasszal tarkán virítottak, ahogy a piros és sárga tulipánok és a nárciszok is. Minden növénynek máskor van a virágzási ideje, így tavasztól őszig mindig van miben gyönyörködni.
A néni, aki sok évvel ezelőtt itt élt, akár most is besétálhatna, hűvösek és otthonosak a benti szobák. A konyhában tálalószekrény, a pulton akár el is kezdhetne főzni, tetszenének neki a gyorsan összeütött ételek, a könnyű tészták kis gyümölccsel.
Utalnak arra, hogy a kert végében a sárgabarackot, a fügét és a vilmoskörtét termő gyümölcsfák nemcsak szépek, hasznosak is a konyhára. A hűsölő pavilon mellett ma már csak a nádas emlékeztet arra, hogy egykor kis kerti tó állt itt tavirózsákkal, halacskákkal és békákkal. A tó mély volt, ezért Kati fia születése után inkább betemette. Ma a fűszerillatú rozmaringnak, a levendulának, a színes díszfűnek ad otthont.
Közepén a virágzó echinacea mellett kövirózsák díszelegnek, nemrég kerültek szabadföldbe, előtte kaspóban éldegéltek. Jutalmul nemsokára szép hosszú kocsányon nyújtogatják majd halvány rózsaszín virágaikat. A háttérben épp teljes pompájában virágzik a lila geránium, a talajtakaró meténg pedig igazából gyógynövény. Az i-re a pontot a japán juhar teszi fel.
– A házat hétvégi menedéknek vásárolták a szüleim. Az udvart még édesanyám ültette be, sokáig ő szépítgette. A növények mára megerősödtek, összenőttek. Így alkot színes kavalkádot a rózsa, a labdarózsa és a hortenzia, de jól megfér egymás mellett a harangvirág, a levendula és a virágzó zsálya is. Nővéremmel és a gyerekeivel sok szép hétvégét töltöttünk itt. Majd mikor terhes lettem, ideköltöztünk a családommal – meséli Kati.
A virágágyás szélén egykor szivarfa állt, de megbetegedett, gyökeréből ma új hajtások sarjadnak. Odébb, a rózsa mellett mutatós facsemete nő, elérheti akár a háromméteres magasságot is. Már ma csodás gömb formája van...
Igazán bájos a törpeszegfű és a gombocska.
– Minden évben alig várom, hogy kivirágozzanak! Nagyon szeretem a vadvirágokat. A dongók is örülnek nekik, én pedig a dongóknak! – mondja lelkesen Kati. Közben elhaladunk a liliomok mellett: egyik évben sárga, a következő évben pedig lila színben pompáznak. Ebben a kertben mindenki otthon érzi magát, fecske, rigó nem fél az embertől.
Élnek itt még füsti fecskék, tíz éve minden tavasszal hazatérnek. Ősszel, mielőtt elrepülnének, mindig elbúcsúznak. Az udvarban táncot lejtenek, kis ideig alacsonyan röpködnek, így köszönik meg a szálláshelyet, aztán huss, elrepülnek. Kati pedig percekig ül a kertben, és könnyes szemmel kíván nekik jó utat.
A fecskék mellett mohó rigók is ugrálnak a gyepen, az egyik eledelre bukkan, a kukacot – csak úgy olaszosan – becuppantja.
Az oldalsó kerítés borostyánnal van felfuttatva, itt-ott kiálló indái a lazaságot mutatják. Kati évente többször is visszanyírja, hogy a kúszónövényt kordában tartsa. A kert hátuljában komlóra bukkanunk, ez szintén futónövény a vadregényes hatásért. A sok zöld és a kiugró növények miatt nem érzékelhető a 13 áras telek nagysága!
– Nem szeretem a katonás rendet, inkább a meglepő társításokat. Szép talajtakaró a májusban virágzó árnyékliliom, itt-ott elszórtan felbukkan. A rózsák mellett a hortenziából is van fehér és rózsaszín. Virágzáskor mindig összekötöm őket, ha netán eső hullik, a virágfejek ne érjék a földet – magyarázza vendéglátónk, aki a régi, egyszerű növényeket részesíti előnyben a túlnemesítettekkel szemben.
Míg elől inkább bokrok és cserjék találhatók, addig hátrébb a fáké a főszerep, ezeken fészkelnek a madarak.
A mogyorófa októberben adja termését. Kati kedves fája, a bükk pedig csodálatos makkokat potyogtat. A komposzt a kert végében található. A levágott faágakat Kati faaprítóval mulccsá vágja, és visszaszórja a fák és a bokrok alá. Visszaadja a földnek, ami az övé! Vidéki udvarból nem hiányozhat a konyhakert, amit jótékonyan elrejt a szőlőlugas.
Igazi falusi éden ez, ahol Kati tavasztól őszig szinte minden szabadidejét az udvaron tölti, szeret bíbelődni a kertben, de semmit sem kezel kémiailag. Nincs tökéletes gyep, nem is áhítozik utána, hiszen a méhek és a rovarok jól érzik magukat nála, ahogyan Sándor, a kandúr és Csilla kutya is – a végén elárulja, hogy mindkettő mentett állat... Rituáléból van bőven. Kati minden reggel kisétál a fűre Sándor macskával, akinek megmutatja a szomszéd bárányait. Sanyi pórázon van, nehogy eltekeregjen, aztán kiszaladjon az útra...
Leülünk a kertben, és csak vagyunk. Tudjuk, nem kell sokáig várni, lassan elősétál minden élőlény, fecske és bogár, kutya és macska, hogy lencsevégre kapjuk.