A Somorját átszelő 63-as főút mentén a beiratások előtt óriásplakátok jelentek meg, melyeken a város ismert polgárai kampányolnak az anyanyelvi oktatás és a helyi magyar alapiskolák mellett. A kampány szereplőjét és elindítóját, Kovács Koppányt, a Rómeó Vérzik zenekar frontemberét kérdeztük.
– Már régóta foglalkoztatott a kérdés – kezdi –, hogy független somorjai polgárként és szülőként mi módon tudnám támogatni a somorjai és a tejfalui magyar tannyelvű alapiskola beíratási programját. Azt gondolom ugyanis, a legütősebben egy kis közösség ismert és elismert arcai tudják megszólítani a habozó szülőket.
(Kép forrása: theatlantic.com)
– Az óriásplakátokon a kampányolók nem egymagukban, hanem gyermekeik társaságában szerepelnek.
– Külön öröm, hogy mindenki első szóra vállalta a szereplést. Elsődleges szempont volt, hogy a szereplők más és más rétegeket képviseljenek, és büszkén vállalják magyarságukat. Így került a plakátra Nagy Myrtil etnográfus, a Csali néptáncegyüttes vezetője, aki a tánc révén sok gyermekkel és szülővel kerül kapcsolatba, fiatalos lendületű református lelkészünk, György András, valamint Somorja sportéletének büszkesége, Orosz Csaba kenus olimpikon. Jómagam pedig rockzenész vagyok.
Négy irányból jöttünk tehát, egy dolog azonban közös bennünk: számunkra természetes, hogy gyermekeinket az anyanyelvükön, tehát magyarul taníttatjuk. Számunkra az a különös, ha valakinek ez nem természetes.
– Kiket szeretnétek megszólítani?
– Rengeteg a hezitáló, kételkedő szülő – őket a legnehezebb megtéríteni. Mióta kikerültek a plakátok, több olyan frusztrált szülővel találkoztam, aki a saját sikertelenségéért a magyar iskolát okolja. Azt gondolja, azért munkanélküli, vagy ragadt bele egy alulfizetett állásba, mert a szülei annak idején magyar iskolába járatták, s ő ott nem tanult meg jól szlovákul. Egy dolgot mindnyájunknak tudatosítani kellene: attól, hogy valaki szlovák iskolába jár, nem lesz okosabb, nem lesz belőle miniszterelnök! Gyakran találkozom azzal a magyarázattal, hogy nem akarom, hogy a gyerekem ugyanazt élje át, mint én annak idején.
– Ennek az érvnek azonban jócskán ellentmondanak azok a felmérések, melyek azt igazolják, hogy a felvidéki magyarság körében a legtöbb sikeres ember magyar iskolába járt. Ha idén csak öt vagy tíz gyermekkel íratnak többet a helyi magyar alapiskolákba, már megérte! Számunkra fontos, hogy minél több szülő érezze: a magyar gyermek számára igenis fontos a magyar nyelven való oktatás. Azt tartom, felvidéki magyarként van egy keresztünk – a magyarságunk. S ezt, ha akarjuk, ha nem, viselni kell.
Fontos, hogy az ember tudja az életben, hova tartozik, milyen gyökerei vannak. A szlovák iskola a magyar gyermeket épp a hovatartozás érzésétől fosztja meg: se itt, se ott nem lesz otthon.
– Most összesen három óriásplakátról beszélgetünk. Lesz még folytatás?
– Felbuzdulva azon, hogy az ötlet megszületésétől a plakátok kiragasztásáig mindössze öt nap telt el, ma azt mondom: igen. Egy nap alatt sikerült megtalálni a szereplőket és a helyi támogatókat, akik segítségével elkészültek a plakátok. Álmunkban sem gondoltuk, hogy ez a (forgalmas helyen kihelyezett) három plakát ilyen nagy visszhangot vált ki a médiában és az interneten. A helyi újságokon és portálokon kívül többek közt a Kossuth rádióban és az MTV-ben, sőt még Erdélyben is foglalkoztak a kezdeményezéssel. Az ötleten felbuzdulva több felvidéki községben is indítottak hasonló akciót. Célunkat hát részben elértük.
