Magyarok akarunk-e maradni? Azért írom ezt indításképp, mert sok egykori osztálytársam, akikkel annak idején magyar iskolába jártunk, délben már a szlovák iskola előtt várja az unokáit. Ezt azért tartom fontos mozzanatnak, mert nem egy példa van rá, hogy a nyelvváltás egy-két generáció alatt lezajlik, amihez az iskolai képzés nagymértékben hozzájárul.
Természetes jelenség az asszimiláció? Sokak szerint az, sokak szerint nem. Felmérések keresik annak az okát, hogy miért fogy folyamatosan a szlovákiai magyarság, holott minden nemzetnek és nemzetiségnek joga van a fennmaradáshoz és az egészséges fejlődéshez. A szlovákiai magyarság helyzetéről beszélgettünk Öllös László politológussal, egyetemi docenssel.
Az iskolai statisztikák, kimutatások enyhe ingadozást mutatnak. Vannak vidékek, például a Zoboralja, amely nyelvszigetnek számít, és ahol alig van már magyar elsős. Egy településen, amelynek a magyar ajkú lakossága az összlakosság 68 százaléka, egyetlen magyar gyermeket sem írattak magyar iskolába. A nyelvhatáron fekvő helységekben hasonló a helyzet. Máshol az előző évekhez viszonyítva egyik évben néhány gyerekkel több, máskor kevesebb kerül magyar iskolába. De inkább kevesebb.
– Milyen hátrányai vannak annak, ha egy magyar gyerek szlovák iskolába jár? Nemcsak a tanulmányai, hanem értelmi-érzelmi fejlődése szempontjából is.
– Az anyanyelvi iskola a gyermeknek mind lélektanilag, mind szakmailag jobbat tesz, mert a gyereknek nemcsak szlovákul kell jól megtanulnia, hanem matematikából, fizikából, kémiából, angolból is jónak kell lennie. Ezekből a tárgyakból a gyerek – önmagához képest – jobb eredményt ér el az anyanyelvi iskolában, mint az idegen nyelvűben. Más szóval: a gyermek – önmaga képességeihez mérten – mindenképpen rosszabbul teljesít az idegen nyelvű iskolában. Értelmileg is, érzelmileg is. Egy gyerek szempontjából pedig az érzelmi réteg rendkívül fontos. E mellett az érv mellett megjelenik egy másik, nagyon drasztikus érv is: a tisztelt szülő mekkora munkaerőpiacra készíti elő a gyermekét – a kicsike, ötmilliós szlovákra vagy a tízmilliós magyarra is.
A magyar iskolában a gyerek megtanul szlovákul, a szlovákban viszont nem tanul meg magyarul írni, olvasni, fogalmazni, és magyar szókincse megreked a hatéves gyerek szintjén, amikor eltávolodott az anyanyelvétől.
– Az új ismereteit már idegen nyelven, idegen nyelvű fogalmakkal sajátítja el. Képzeljük el, hogy hatéves korunkban az alapoktól kell felépítenünk mindent, amit addig tanultunk a világról – egy másik nyelven. A felsőbb osztályokban olyan irodalmat, olyan történelmet kell megtanulni, amely nem a miénk. Tudjuk, hogy a világnyelvek ismerete rendkívül fontos. Ezeket jó anyanyelvi alappal sem könnyű megtanulni, hát még, ha idegen nyelvről rugaszkodunk neki egy másik idegen nyelv tanulásának. Mennyivel rosszabb eredményt tudunk produkálni önmagunkhoz képest! Külön energiát kell kifejtenie az embernek, hogy jól szerepeljen. Még a tehetséges gyerekek számára is nehéz, nemhogy az átlaggyerekek számára. Az anyanyelven tanulás kérdésköréhez saját példámat is fel tudom hozni. Jómagam egy szlovák egyetemen tanítok, és családom egyik ága szlovák, tehát jól beszélem a nyelvet. Mégis azt kell mondanom, hogy az, ami nem az első nyelvemen, tehát az anyanyelvemen jut el hozzám, azt nem értem úgy, mint az anyanyelvi szöveget.
– Nyilván társadalmi és politikai okai is vannak a szülők nagyfokú ingadozásának.
– A probléma az, hogy a szlovákiai magyarok kisebbségként nem egyenlőek a szlovák többségi nemzettel: a magyar nyelv nem hivatalos nyelv, az oktatásügyüket nem fejleszthetik, regionális fejlesztési programjaikról nem maguk döntenek, az alkotmány sem mondja ki, hogy egyenlőek a szlovák nemzettel – gondoljunk csak a szlovák alkotmány preambulumára. Ennek a szelleme rávetül a mindennapokra is. Ezek azok a problémák, amelyek miatt nyomás nehezedik a hazai magyar kisebbségre, ami pedig nem asszimiláció, hanem asszimilálás, konkrétan: szlovákosítás.
Öllös László
– Minden szlovákiai magyar, aki szívügyének érzi a hazai magyarság megmaradását, a megoldáson gondolkodik. Dél-Szlovákiában például elindult a matricázásnak nevezett kezdeményezés, amely a kétnyelvűség következetes betartását szorgalmazza.
– A szlovákiai magyarság nagyon nagy része, nagy többsége magyar akar maradni. Ugyanakkor van egy nem kicsi hányad, amelyik el van bizonytalanodva. Ebből a helyzetből kell megkeresni a kiutat. Tapasztaljuk, hogy megmozdult itt egy fiatal réteg, amely nagyon energikus és lendületes, vannak köztük kiválóan felkészült fiatalok. Létrejött egy civil kezdeményezés is, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala, amelyben a legkülönfélébb civilszervezetek vesznek részt. Számuk meghaladja a hetvenet, tehát a civil szféra nagy része benne van. Kell, hogy legyen akkora kreatív energiája, hogy ezekre a kérdésekre választ adjon. A matricázó fiatalok pedig megmutatták, hogy mit tehet az egyszerű magyar ember.
Nem kell elszaladni létező jogaink elől, hanem meg kell próbálni élni velük. Sőt még egy apró lépéssel túl is lehet lépni rajtuk. A matricák kiragasztása és a magyar feliratok szorgalmazása azért fontos, mert ezt a mai jogrend nem írja elő.
– Az eredeti törvényjavaslatban benne volt, de a törvénybe már nem került bele. Ugyanakkor a jogrend a magyar feliratokat lehetővé teszi, ha a szubjektum maga kéri. A matricázó fiatalok azt mutatják, hogy a jogainkért ki lehet állni. Az elmúlt öt-tíz év alatt a szlovákiai magyar civilszervezetek gombamód szaporodtak. Ezekkel a törekvésekkel nemcsak a magunk ügyét szolgáljuk, hanem az ország demokratikus fejlődéséhez is hozzájárulunk. Gyerekeinkért és unokáinkért teszünk, ha a nemzetiségünk jogait védjük.
– A 21. században más lehetőségek is vannak. Az unióban vagyunk, határok nincsenek. Olyan lehetőségek vannak, amelyek korábban nem voltak, és ezeket alaposan át kell gondolni. Ez meg fog történni, hiszen olyan körülmények között vagyunk, amilyenben a történelem folyamán még sohasem voltunk.
