A múltkor rúzst akartam venni, amely olyan jól állt. Kifutó kollekció! – mosolygott az eladólány. Hát szerintem a házasság is ebbe a kollekcióba tartozik, mármint a kifutóba. Egyre kevésbé van rá igény: a mai férfiak bizony nem akarnak nősülni.
Összeállításunkban olvasóink véleményét adjuk közre a kérdésre: miért nem akarnak megházasodni a férfiak?
Kedves Szerkesztőség!
Igaz, hogy csak a húszas éveim elején járok, de véleményem szerint a 4 év együtt járás után nem következhet más – csak a karikagyűrű. A gyűrű jelkép, mellyel a másik tudtára adjuk: Komolyan gondolom veled! Csakhogy a mai férfiak sehogy nem gondolják. A pasi – kedves páromat is beleértve – kibúvót keres: „Az csak egy gyűrű. Akik szeretik egymást, azoknak nem kell papír.” Vagy a legújabb: „Hisz tudod, hogy mennyibe kerül egy lakodalom! Hol engedhetnénk meg azt magunknak?!” Én igazából nem is lagzira, csak egy icipici eljegyzési gyűrűre vágyom. Csak hogy érezzem azt, amit már fentebb írtam: Te vagy az igazi! A család színe előtt fölhúzott karika kötelez – ezért is olyan ijesztő a férfiak számára.
Ma egy pasi jól tudja, hogy 35 évesen is kapós. A lányt megmosolyogják, ha 25 fölött egyedül jár bulizni. Ezért is akkora a nyomás! Mindig mi húzzuk a rövidebbet. A lány beéri a szupermen kisöccsével, mert fél: mi van, ha a következő sem lesz jobb? Félreértés ne essék: imádom a páromat, de ahogy mindenkinek, nekem is megfordul a fejemben: valóban ő az Igazi? Nem lennék boldogabb más mellett? Mégis a végsőkig kitartanék mellette, mert mi a garancia, hogy a következő nem lesz rosszabb. És azután még rosszabb. A mai nő feladja, és örül, hogy a fiúja „csak” kocsmázik, és még nem csalta meg.
Kikerics
A mai lányok igényei jócskán alábbhagytak, pedig anyuék nem erre tanítottak bennünket. Csini lányokat látni közepes pasik után nyelvet lógatva rohanni. Hiába, sok a jó nő: egy átlagos férfira manapság legalább két bombázó jut (vagy már jutott is, hisz a hármas felállás mindennapos). S ezt a selejtes pasik jól tudják.
Tisztelt Szerkesztőség!
A lányomnak szép, sikeres házassága van: már 12 éve házasok. A fiamék kétszer házasodtak, kétszer váltak, és nem kizárt, hogy harmadszor is összekötik az életüket. Először is: nem ártana megadni az esélyt az átlagosnak tűnő férfiaknak is. Másodszor: a nő végezze el szeretettel azokat a családösszetartó mindennapi teendőket, amelyeket anyáink, nagyanyáink időt, fáradságot nem kímélve szintén elvégeztek. A férfi pedig legyen a család biztonsági felelőse, oltalmazója, és neki is ki kell vennie a részét a mindennapi ügyes-bajos dolgokból. Habár a 21. században sokan kongatják a vészharangot a házasság intézménye felett, a klasszikus családmodellnek van létjogosultsága. Minden gyerek kerek családot akar: anyával, apával.
Tisztelettel: Piroska
Tisztelt Szerkesztőség!
Lassan a hatodik X-hez közeledem, s bizony, ha visszagondolok a régi időkre, megállapíthatom, hogy akkor minden egyszerűbb volt. Két fiam van, az idősebbik 35, a kisebbik 33 éves. Mindketten szorgalmasan dolgoznak, mégis otthon laknak. Az anyuka szoknyája mellett. Szeretem a gyermekeimet, de nem lenne ellenemre, ha végre elköltöznének és megállapodnának. Mindketten szeretik a nőket, és úgy váltogatják a lányokat, hogy már követni sem bírom a neveket. Sajnos, ebben én is hibás vagyok. Túlságosan elkényeztettem őket, lestem minden kívánságukat, és egy életre megtanulták, hogy nekik komplett kiszolgálás jár. Nemrégiben hosszabb időt kórházban töltöttem, és mikor hazaértem, csatatér fogadott. A mosogató tele koszos edényekkel, a mocskos padlón halomban állt a szennyes... Csak azért nem haltak éhen, mert az ételt házhoz rendelték! Rá kellett döbbennem, hogy a családom férfitagjaira nem számíthatok. Azt gondolom, rosszul tettem, hogy annak idején beléjük sulykoltam: Jól nézzétek meg, kit hoztok haza! Az a nő tökéletes legyen.
Nagyobbik fiamnak húszas évei elején volt egy négy évig tartó kapcsolata, aminek főként az én tanácsomra vetett véget. Pedig nem volt rossz lány a választottja, látszott rajta, hogy szereti a gyermekemet. Én mégis lebeszéltem róla a fiamat: fiatal még ahhoz, hogy egy életre elkötelezze magát az első lánynak, aki az útjába akadt... Azóta már sokszor megbántam, hogy erőszakoskodtam. Mert szó se róla, szófogadó gyermekeim vannak... Úgy megfogadták a tanácsomat, hogy tíz év múltán is csak alkalmi ismeretségeik vannak, és a leghosszabb kapcsolatuk is csak három hónapig tartott. Pedig nagyon szeretnék már nagymama lenni!
Erzsike
Olyan időket élünk, hogy a férfiak nem akarják magukat elkötelezni egyetlen nő mellett. Így aztán egyre több az olyan pár, amely évekig, akár évtizedekig nem házasodik össze. Sokan élnek „együtt”, néha még a gyerek is becsúszik – csak a kapcsolat stagnál, egy helyben jár: a férfi vállal is felelősséget a lányért, meg nem is. Hiszen: „Annyi jó nő van, és mi van, ha két hét múlva jön egy még jobb?”
Tisztelt Szerkesztőség!
Köztudott, hogy a férfiak legtöbbje a vékony, szőke, kék szemű fiatal lányok után fordul meg. Ennek oka a génjeikben kódolt oltalmazó férfiszerep – a szőke lánykák védtelenebbnek és tétovábbnak néznek ki, mint a komolynak és határozottnak ható barnák. A kislányos megjelenés felébreszti a férfiban a védelmező ösztönt, amiből mára csak a megfordulásra telik. Miért? Mert a szőke fürtök igazából gesztenyebarnák, a Lolita-külső mögött trágár modor bújik meg, a kislány kezében cigaretta lóg, és a férfivágy hamar célt ér nála. Valamit nagyon elrontottunk mi, nők. Igaz, nem volt helyénvaló, hogy nem tanulhattunk, szavazati joggal nem rendelkeztünk, ténykedésünk kizárólagos színhelye a konyha és a gyerekszoba volt.
Csak éppen átbillentünk a másik oldalra: túlságosan kitárulkoztunk! Szoknyánk már rövidebb nem is lehetne, a dekoltázsunk meg mélyebb, és a nadrágnak is a csípő alá kell csúsznia, mert csak így látják meg a tetkónkat. Eltűnt a titokzatosságunk, meghódításra váró nőiességünk... Mi vagyunk azok, akik hódítunk. Erőt, önállóságot sugárzunk. Akár egy férfi. Pedig mindez – csak álca! A szinglik zöme boldogan felcserélné önállóságát egy jóképű pasira és egy habos-babos babakocsira. Hiszen mi erre (is) vagyunk teremtve! Ezért kéne nőnek megmaradnunk. Mert igenis minden férfi igazi nőre vágyik. Karinthy Frigyestől származik az alábbi gondolat: „Ülök egy szobában. Ember vagyok. Belép egy nő. Férfi leszek. Minél inkább nő lép be – annál inkább leszek férfi.” Hát ehhez kéne tartani magunkat.
G. Mária, Komárom
Tisztelt Szerkesztőség!
Véleményem szerint is mi, nők rontjuk főleg el. Sok velem egyidős (30 éves) barátnőmet nem vette el a párja, habár évek óta együtt élnek. Vannak viszont hívő barátnőim, akik lány korukban erkölcsös életet éltek. Jó ideig eszük ágában sem volt lefeküdni udvarlójukkal. És láss csodát: ők mind elkeltek. És a férjük tíz év után is szereti őket. Vajon mi a titkuk? A mai nők/lányok túl hamar kezdik a szexet. Azt gondolják, a szerelem az ágyban kezdődik – pedig ott végződik. A férfi hódítani szeret, a nő pedig arra vágyik, hogy meghódítsák. A férfi vadászni szeret, a nő csalit játszani. Persze, ma már ritka az a férfi, aki három hónapot vár arra, hogy ágyba vihesse a nőt. Ha Ildi nem akar vele ágyba bújni? Ott van Mari. Vagy Kati, vagy Juli... Sok a facér nő, válogatni lehet. És ez a baj.
Persze, nem olyan egyszerű. Most akkor mi legyen? Ha lefekszem vele, az a baj, ha nem, akkor meg az. Ha a férfi nem veszi el? Megalázott, kiszolgáltatott helyzetbe kerül. Ha férjhez megy? Cselédlánynak érezheti magát. Épp ezért egy nőnek nagyon-nagyon okosnak kell lennie, nagyon sok könyvet el kell olvasnia, és folyamatosan fejlesztenie kell magát, hogy ne legyen vesztes. Egyetlen fegyverünk az eszünk. Az anyukánk erről biztos nem mesélt: rajtunk kívül az égvilágon senki sem fog megvédeni bennünket.
Zsuzsanna
