A Comói-tó a világ egyik csodája. Nem véletlenül bérlik a parti villákat a nagy sztárok (többek között itt lakik George Clooney is). Henry James, a nagy angol utazó elragadtatásában Como szerelmese lett. Festői szavakkal írta le a comói villák csodás kertjeit – az egyik legszebb közülünk a Carlotta. Lásd képeinket.
Májusban nem ritka, hogy az Alpok csúcsait még hó fedi, de a tó partján virágoznak a fák, lila és rózsaszín virágok pöttyözik a hegyoldalakat.
Seregi Olinka, az Átváltoztatjuk rovatunk segítője (Dunaszerdahely, Lady’s Plus) szintén Lombardia és a Comói-tó szerelmese. Az alábbiakban ő ajánlja Lombardiát. Elmeséli Önöknek, hogy kirándulás közben mi szépet láthatunk majd:
– Lombardia Olaszország leggazdagabb és egyik legszebb része. Szállásunk egy gyönyörű kis város, Varese közelében volt. Ha Varesere gondolok, a mai napig az jut eszembe, hogy olyan, mint egy csodálatos reneszánsz ékszerdoboz.
Az utcákat kastélyok, villák, színpompás parkok szegélyezik: mintha csak egy kosztümös filmbe tévedt volna az ember lánya. Másnap a legnagyobb alpesi tó, a Lago Maggiore környékét indultunk felfedezni.
– Az Alpok hegyláncával körülölelt mélykék víztükör partján megértettem, miért is szerette ezt a környéket annyira Goethe (még Wilhelm Meister című művébe is belecsempészte a leírását). Na és a tó közepén álló három kis sziget?! Szépségükkel szinte csalogatják a turistát. De mindent mégsem lehet megnézni!
– Végül mi a nyugati parton lévő kis szigetet – Isola di Garda – választottuk. Ültem a csónakban, a napsütéstől felmelegedett szél fújta a sálat a nyakamon, viaskodott a könnyű vászonkalapommal, a tó langyos vize időnként apró permetet szórt rám: várúrnőnek éreztem magam, aki épp megérkezik rég nem látott vidéki kastélyába… (Ami ez esetben a dózsepalota kicsinyített mása, az úgynevezett márványkastély.)
– Azonban nem sokat bámészkodhattam, az idő kíméletlen nagy úr: indulnunk kellett, ha el akartunk jutni Bellagióba, a különleges hangulatú városba. A meredek utcákon szinte tapintható a múlt és a jelen találkozása. Mindenütt történelmi épületek, modern kis kávézók, hangulatos családi panziók és luxushotelek. Az olasz kávé híresen finom, de amit itt, egy apró utcai kávézóban ittunk, egy életre felejthetetlen.
Következő úti célunk a tó déli partján fekvő Como. Középkori falain belül nyugodt – és autómentes – világ fogadott minket, minden csupa báj és kellem. Mintha lelassult volna az idő kereke, az emberek nem siettek sehová, kényelmesen kávéztak, ejtőztek a teraszokon.
– Régen a város a kőfaragóiról és építészeiről volt ismert. Jellegzetes alkotásuk a Santa Maria Maggiore-dóm. Érdemes elsétálni a régi városháza épületéhez is: 1215-ben épült, s hatalmas tornya lehengerlő látványt nyújt. Ami meglepő, hogy az „új” városháza sem igazán modern épület (de hát ez már csak így járja Olaszországban, és lassan hozzászokunk, hogy errefelé történelmi kulisszák között folyik az élet), hiszen a Palazzo Porta-Cornezzi már 1616-ban felépült. Emlékszem, földbe gyökerezett a lábam előtte…
– Ma már azonban Comoról már nemcsak a történelem jut az ember eszébe – hanem a sztárok. Egyre több világsztár vásárol ebben a kis földi paradicsomban birtokot. A legismertebb talán George Clooney és Donatella Versace. A tó partján áll egy különös, félelmetes ház is. Ebben forgatta Alfred Hitchcock zseniálisan borzongató filmjeit. Egyébként a mai napig gyakran bérlik ki filmes stábok forgatásokhoz.
– A tó egyik legszebb kastélya a XVIII. századi Villa Carlotta. Hírnevét elsősorban reneszánsz díszkertjének köszönheti. Az öt kontinens különleges virágai, bokrai és fái játszanak itt kavalkádot, geometrikus formára nyírva harmonizálnak a villa építészeti stílusával.
– Innét már csak egy ugrás volt az olasz–svájci határon lévő Lugano. Az azúrkék víztükrű tó mellett sétálni igazi felüdülés volt. Varázslatos! Mint a többi hely is, melyet Lombardiában járva megismertünk.
– Ajánlónak csak azt tudom mondani: barátunknak, Dantenak igaza volt, amikor azt mondogatta nekünk, hogy meg kell néznünk hazáját, a bella, bella, bella Italiát. Önök se hagyják ki!
