A mai divat „főszereplői” a gyapotspekulánsok. Bizonyos gazdasági csoportok sokszor már előre egy évre felvásárolják az egész termést (amit sok helyen 8-12 éves gyerekek takarítanak be), és azon túl ők szabják meg az árakat. A múlt évben is mesterséges hiányt teremtettek, s ezzel a duplájára felverték a gyapot árát.
A Zara vagy a H&M persze „nem szívta meg”, csak a kis cégek és középvállalkozók: a nagyoknak volt annyi tartalékuk, hogy nem kellett árat emelniük.
(© Vogue)
A 2011-es tavaszi-nyári kollekciót felvonultató bemutatók Milánótól Párizsig egy dologban megegyeztek – magyarázza Mészáros Magdolna divatszociológus. – Ez pedig a color blocking, vagyis a színblokkok jelenléte: hangsúlyos a pink, a vad narancssárga, a vad zöld és a rikító kék. A nyári divatszínek általában mindig erősebbek, vidámabbak, de ezek most mindent felülírnak. Nem hiszem persze, hogy Gucci vagy Jil Sander zöld zakója, lila nadrágja és narancssárga blúza sokakon feltűnik majd nálunk. A color blocking az átlagember számára kissé ciki.
– Ezek szerint az „utca embere” nem követi az aktuális divatirányzatokat?
– Naprakészen nem. Az éremnek két oldala van. Az átlagemberek egyrészt nem engedhetik meg maguknak a minőségi divatot, másrészt az a jellemző, hogy mindenki a saját társadalmi rétegében és szubkultúrájában elfogadott öltözködési stílust követi. Mást viselnek a diákok, mást a köztisztviselők, és ettől csak kevesen térnek el. Akik pedig szeretnek divatosan öltözködni, azok többnyire a nagy áruházláncokban szerzik be az új kollekciójukat. De! Mivel félnek-tartanak az újtól, a már előző szezonokban jól bevált színű és fazonú darabokat választják.
Sajnos, a kelet-európai nők még mindig fáziskésésben vannak: félnek kísérletezni. Azt hordjak, amit a többiek – és így uniformizálódnak. Ha leülünk egy londoni vagy egy párizsi kávézó teraszára, nem fogunk két egyformán öltözött nőt látni, míg nálunk minél kisebb egy városka, annál egységesebb – egyhangúbb – a nők öltözködése.
– A divatdiktátorok megálmodják az aktuális trendeket, a társadalmi elit és a celebek pedig terjesztik, öltözködésükkel formálják a közízlést. Ez hazánkban is így működik?
– Az Olsen ikrek vagy Victoria Beckham, illetve Paris Hilton igazi divatikonok. Míg nálunk az ismert emberek még nem kérik ki egy stylist tanácsát, Amerikában például Rachel Zoe nagyobb sztár, mint maguk a sztárok, a legnagyobbak sorban állnak az ajtaja előtt. Ezért aztán, annak ellenére, hogy Szlovákiában nem egy tehetséges, nemzetközileg is ismert divattervező tevékenykedik (Fero Mikloško, Boris Hanečka vagy Lukáš Kimlička), kevés a nappali viseletre tervezett egyedi kollekció. Főleg estélyiket, alkalmi ruhákat kérnek tőlük, csak erre van igény.
– Mit hordanak akkor a szürke hétköznapokon az ismert és gazdag emberek?
– Nálunk még mindig a „labelizmus” hódít. Azoknak a nagy, külföldi divatházaknak a márkáit viselik, amelyek szemmel látható logóval látják el a termékeiket. A Vuitton, a DKNY, a Gucci márka-jelzése státuszszimbólumnak számít, és ajtókat nyithat meg. Sajnos a jó ízlésről sokan elfeledkeznek, mindenből a legfeltűnőbbet, legharsányabbat, a leginkább felismerhetőt veszik magukra. Az eredmény: gagyi összkép! Nálunk akkor számít valaki menőnek, ha ugyanazt hordja, mint a többiek, míg külföldön az az igazi, ha valaki az aktuális trendet egyedi cuccokkal kombinálja.
Mészáros Magdolna
– Akkor ebben rejlik a külföldön annyira felkapott vintage és outlet üzletek titka?
– A világgazdasági válság hatására sok külföldi sztár elkezdett olcsóbb üzletekben vásárolni, a világ jelentős divatmagazinjai pedig rendszeresen jelentettek meg divattanácsokat, hogyan lehet kevés pénzből trendin öltözködni. Ekkor jött divatba a vintage – és az outlet is. (Ezekben a boltokban a nagy divatházak kínálják régi, előző évekbeli kollekcióikat.) Ma már nem számít ritkaságnak, ha egy amerikai sztár vintage ruhában megy el az Oscar-gálára. Sőt, egy húszéves haute couture Dior modell többet ér, mint a legújabb modelljük. Valószínű viszont, hogy amint a gazdasági válság véget ér, ismét megjelennek az anyagban gazdag ruhák, a hosszú szoknyák és a gazdag aranydíszítések.
– Te, aki szociológusként évek óta a divattal foglalkozol, mit fogsz viselni a tavaszi-nyári szezonban?
– Imádom a könnyű kis nyári ruhákat, színes blúzokat. És a colorblockot igenis hordani fogom: vettem egy pink és egy narancssárga ruhát. Valamint egy fehér csipkéset, hiszen az idei nyár csipke nélkül szinte elképzelhetetlen. Személy szerint nekem a legjobban a francia Izabel Marant, Céline, Balmain és a Gucci kollekciói tetszenek. Magas sarkú cipőkkel és lapos sarkú köves szandállal fogom feldobni a ruhatáram, mert a cipő a táska mellett az öltözködés alfája és ómegája.
Mit újítok be tavaszra? – Mórocz Szilvia, divattanácsadó
– Töredelmesen bevallom, hogy már jó ideje nem járok divatáruportyákra. A szenvedélybetegségen, persze, én is átestem, de hamar rádöbbentem: tanácsos mihamarabb kinőni belőle a hasznosabb teendők javára. Ma már inkább érzek sikerélményt, ha üres táskával lépek ki egy veszélyzónába tartozó bolt ajtaján. A tél hosszúra nyúlt fényhiányos napszakai mély álomban tartották a kiöltözős énem, úgyhogy a hideg korszakot letudtam a farmer + felső + valami sál triász bevetésével.
– A tavasz azonban mindig jön új csábításaival! Ezzel együtt következetesen szeretnék recesszionalista maradni, nem pedig megszállott fogyasztó! Azon vagyok, hogy „rongyokra” sokat nem költök. Tudom, hogy semmi olyanra sincs szükségem, ami a boltok kirakataiban tetszeleg, mert valami hasonló már lóg a gardróbomban. (Megítélésem szerint az elmúlt 4-5-6 év konfekciókínálata másolja önmagát.) Hogy uncsi mégse legyek, kitaláltam egy újítást: rájöttem, hogy bizonyos ruhadarabok másként, vagyis nem rendeltetésszerűen is hordhatók. Hogy értsük: bézs trencskót kabátruhaként övvel, gumírozott mellrészű, bő nyári ruhát maxiszoknyaként, farmermellényt topként nagy adag nyaklánccal is felvehetünk, hiszen ezek mind-mind kétéltűek.
A hangsúly idén nálam a kiegészítőkön lesz. Méghozzá a saját gyártásúkon! A megunt gyöngyös, bőrös, kagylós, mifene nyakláncaimat szétszedem, hogy új kreációkban szülessenek újjá.
– A tavaszi-nyári beruházások közt egyelőre csak cipők szerepelnek. Egy helyi boltnak köszönhetően még februárban szert tettem kedvező áron pár rendkívüli darabra. Van köztük kígyómintás parafa talpú, bokát takaró, de lábujjat villantó puha, fekete bőr, meg egy bézs bőrsávokból összeállított, lábfejet takaró platform. Mindegyik magas, túlontúl is, de hát annyira csábítóak, hogy ilyenkor meginog az ember lánya. Pedig igazából nem őket kerestem, hanem egy alacsony sarkú, saruszerű valamit, amely puha bőrből készült, tartja a lábat, szemrevaló és megszolgálja az árát. Na, ő még bujkál előlem, de kivárom a felbukkanását.
– A nyári ruhatárat érdemes a nyaralásokhoz igazítani. Én fesztiválozós, túrázós alkat vagyok, tehát a kényelem az elsődleges, a sikké a 2. hely. Az áhított saru is evégett kell! Ám a fesztiváloknak is megvan a maguk stílusa, jó hát szalonképesnek lenni. Miután én egy magyar hagyományokat és értékrendet népszerűsítő helyszínre készülök, nomádra veszem a figurát. A kánikulában jó szolgálatot tesz majd a bokáig vagy térdig érő buggyos nadrág pasztellszínű atlétával, saruval, szegecses övvel, domborított motívumos tarsollyal az oldalamon (a táskánál akadálymentesebb viselet).
Mórocz Szilvia
– Idén ismét dívik népviseleti darabokat vegyíteni az utcastílus közé, így a leheletkönnyű, hímzett gyolcsblúzok jól érvényesülnek majd farmerrel, sorttal, bőr kiegészítőkkel. Ha az urbánus énemnek kell szerepelnie, a visszafogott pasztell mellett szavazok, bár idén a „virgonc” színek kavalkádja a vezető trend. Kedvenc vonalaim: a szafari, az ókor és a rocker stílusjegyeit mutatják. Homokszín ingruha, kígyós kiegészítők, sokzsebes, cipzáros kabátruha, áttört, lyuggatott bőr miniruha, itt-ott 1-1 stilizált virágmintás bő maxiruha, de az is szűkített színskálával. Talán ennyi.
Pierre Cardin volt az első, aki Kínában gyártatta le a kollekcióját. Azóta hamisítják a kínaiak a pret-a-portert: a kivitt modelleket azonnal lekoppintják, és saját áruként dobják piacra nagy mennyiségben. A nagy márkák mégis Kínában gyártatnak az olcsó alapanyag és munkaerő miatt: így sokkal nagyobb a hasznuk. Ez is az oka annak, hogy a márkás áruk minősége egyre silányabb: sok nagy márka kézműves minőséget ígér, de tömegterméket ad, mert hajszolja a nagy profitot.
