Szabálytalanul ver a szíve? Elmegy a kardiológushoz. Ki-kimarad a menstruációja? Felkeresi a nőgyógyászt. Fáj a háta? Ott az ortopédus. Gyenge a látása? Majd segít a szemorvos. Ugye, milyen ismerős mondatok? Specialistákra természetesen szükségvan. De néha már groteszk a helyzet, hogy minden orvos csak egy kis területet vizsgál meg a testünkön. Soha nem nézi meg senki együtt az egészet.
Pedig a szervezet egy nagyszerkezet. Kisebb-nagyobb fogaskerekei összekapcsolódnak, egyik a másik nélkül nem működik. Ennek az elvnek az alapján dolgozik a keleti orvostudomány. A kínai orvoslás gyakorlatáról és filozófiájáról beszélgettünk Medve Linda doktornővel, aki Kínában végezte el az orvosi egyetemet, és utána két évig Pekingben folytatott orvosi gyakorlatot. S a legújabb hír: nemrégiben a kínai állam meghívta doktoranduszi tanulmányokra.
(© Dragon Images/Shutterstock.com)
– Hogyan kerül Kínába egy párkányi fiatal lány?
– Egy kis kerülővel. Először Budapesten tanultam egy buddhista főiskolán filozófiát, vallásbölcseletet. Szűkebben a szakom a klasszikus kínai nyelv volt, az a nyelv, amelyen a régi könyvek vannak írva. Mindig is érdekelt a Kelet, a kínai és az indiai kultúra.
– Milyen szakon tanult?
– Az indológián kezdtem, szanszkrit nyelvet, jógaelméletet és -gyakorlatot, valamint meditációt tanultam. Nagyon jó főiskola volt, emberileg rengeteget adott nekem. De nem volt elég diák, ezért a második évben átmentem a kínai szakra. Ez ötéves képzés volt, és a tantárgyak között szerepelt a kínai történelem, a kínai filozófia, kultúra, a klasszikus kínai nyelv. A képzés alatt ösztöndíjjal egy évig kint voltam Kínában.
– Milyen előtanulmányokra volt ehhez szükség?
– Nem voltak előtanulmányaim. A főiskola befejezése után Kínában folytattam a kínai nyelv tanulását, hogy elérjem a felsőfokot, ami a pekingi egyetem felvételi vizsgájának egyik követelménye volt. Nehéz időszak volt, mivel a nyelvtanulás mellett kutattam, tanulmányoztam a nyugati világban eddig ismeretlen ősi kínai gyógymód (guasha) eredetét, használatát és hatásait.
– Hogyan jutott el a gyógyászathoz?
– Mindig is nagyon érdekelt a gyógyítás, már akkoriban rengeteg könyvet olvastam a keleti orvoslásról.
A kínai kultúrában mindig szoros volt a kapcsolat a filozófia és az orvoslás között, mivel tudták, hogy minden dolog kapcsolatban áll egymással, ahogy azt a jin és jang elv hirdeti. Így számomra is egyértelmű volt, hogy ez az én utam.
– Miben tér el a képzés a pekingi orvosi egyetemen a hazai orvosképzéstől?
– Kínában az orvosi egyetemen a hagyományos kínai orvoslás mellett a klasszikus nyugati orvostudományt is tanultuk, ugyanúgy, mint a hazai egyetemeken. A kínai kórházakban egyaránt alkalmazzák a hagyományos kínai orvoslást és a nyugati orvostudomány legújabb fölfedezéseit.
– Milyen tantárgyakat tanultak?
– A hagyományos kínai orvosláson belül a TCM-alapismereteket, az öt elem elméletet, a jin-jang elméletet, a qigongot, kínai diagnózist, gyógynövénytant, akupunktúrát, a meridiánok rendszerét, belgyógyászatot, sebészetet, nőgyógyászatot stb. Továbbá tanultuk a nyugati orvostudomány tantárgyait, anatómiát, sejttant, szövettant, patológiát (boncolásokra jártunk), a laboratóriumi vizsgálatokat, azaz minden tantárgyat, ami az itteni orvosi egyetemeken szerepel. Ezután következtek a kórházi gyakorlatok. Egyetemi éveim alatt én reggel héttől este tizenegyig iskolában vagy a kórházban voltam. Nem volt szombat, vasárnap, mert ott így tanulnak az emberek.
– Melyik szakterületre képezték ki? Ott is olyan a rendszer, hogy az orvosok specializálódnak?
– A kínai orvoslás rendszere egészen más. Másképpen szakosodnak, ha egyáltalán szakosodásról beszélhetünk. Az orvoslás egyik ága a növényekkel való gyógyítás. Ezek az orvosok csak a kínai növényekkel gyógyítanak. Több ezer gyógynövényük van. A másik szak a kínai orvosláson belül az akupunktúra és az akupresszúra, egy masszázs, a tuina, amelyet csak orvos végezhet. Én az akupunktúrával és a tuinával foglalkoztam behatóbban. Az akupunktúrában nincsen szakosodás, nem lehet azt mondani, hogy én csak a belgyógyászati panaszokkal vagy csak az ortopédiai elváltozásokkal fogok foglalkozni.
Medve Linda doktornő
– Itt jön elő a nyugati és a keleti szemlélet mássága?
– A kínai orvostudomány szerint a testben minden mindennel összefügg. A betegség a harmónia felbomlását jelenti. Az összes keleti gyógymód célja különböző módszerekkel – akupunktúra, növények stb. – harmonizálni és erősíteni a csi áramlását, és így visszaállítani az egyensúlyt a szervezetben.
– Hol tudja beszerezni a kezelések kellékeit, például az akupunktúrás tűket?
– Még Kínából hoztam a most használt tűimet, de már itt is lehet kapni. Ezek mind egyszer használatos tűk, manapság már csak ilyenekkel dolgozunk.
– Most mivel foglalkozik?
– A kínai orvoslás nyolc módszert – meditáció, táplálkozás, gyakorlatok, masszázs, gyógynövények, akupunktúra, asztrológia, fengsuj – használ a betegség megelőzésére és kezelésére. A jó orvos egész élete folyamán tanul és tökéletesíti tudását, hogy másoknak segíteni tudjon. Én is ezt próbálom csinálni.
– Mi az alapja a diagnosztizálásnak? A megfigyelés?
– A diagnózis négy részből áll. Az első a beteg megtekintése: a járás, a mozgás gyorsasága, a testtartás, a tekintet, a bőr színe, a haj jellege stb., tehát az egész külső megfigyelése. Ez minden embernél más. A második rész, hogy meghallgatom, amit a beteg elmond, közben figyelem, hogy halkan beszél-e, vagy magas hangon.
Ide tartozik az emberek illata, hogy édeskés-e, vagy savanyú stb. A harmadik rész a páciens kikérdezése, ami nagyon fontos rész. Ezután megnézem a beteg nyelvét, kezét és a pulzusát.
– A kikérdezés folyamán miket szokott kérdezni?
– Mindig van egy konkrét panasz, amellyel a beteg hozzám fordul. Ennek alapján olyan kérdéseket teszek fel, amelyek az adott panasszal összefüggenek. Ezután nézem meg a beteg pulzusát és a nyelvét. Ez nagyon bonyolult felmérés, én magam is öt évig tanultam az egyetemen és utána három évig a pekingi kórházi gyakorlataim alatt.
– Mondjunk példát is egy betegség kezelésére. Igen gyakoriak például a nyaki gerinc betegségei, ebből kifolyólag a betegnek fáj a feje, merev a nyaka, le vannak blokkolva a csigolyái... Ha ilyen panasszal fordul valaki az akupunktúrás orvoshoz, hogyan méri fel a helyzetet, hogyan kezdi kezelni a beteget?
– Minden diagnózis felállítása kikérdezéssel kezdődik, tapintásos vizsgálattal folytatódik, és elkérjük a betegtől például a röntgenfelvételét vagy az MRI-vizsgálat eredményét, mindent, ami van. Sokat segítenek a laboreredmények, mert ezek mind támpontokat adnak, és pontosan be tudom határolni a betegséget. Nemcsak akupunktúrával kezelem a beteget, hanem létezik köpölyözés, dörzsöléses terápia, moxázás (gyógynövényekkel való melegítés), növényi öntetekkel való kezelés. A kínai mondás szerint ugyanazt a betegséget többféleképpen, vagy különféle betegségeket ugyanazzal a módszerrel lehet gyógyítani. Lehet, hogy két ember jelentkezik nálam nyakfájással, de teljesen másképpen gyógyítom őket, mert mind a kettőnek más okok miatt vannak fájdalmai. Lehet, hogy az egyik embernek a hideg és a szél okozta a betegségét, akkor őt melegíteni fogom, hogy feloldódjon a fájdalma. A másik páciensnél gyulladásos meleg okozhatta a betegséget, ilyenkor hűteni fogom, hogy rendbe jöjjön. Így változik a kezelés.
– Milyen belgyógyászati panaszokkal szoktak a leggyakrabban jelentkezni a betegek?
– A magas vérnyomástól kezdve az emésztési panaszokig mindennel. Viszont nem szabad elfelejteni, hogy a kínai orvoslás a harmóniára törekszik. Könnyebb gyógyítani egy kezdődő betegséget, vagy megelőzni azt. A komolyabb szervi megbetegedéseknél (mint pl. szív, tüdő, vese) fontos a kezelőorvos rendszeres látogatása és az előírt gyógyszerek szedése. Mellette mint kisegítő gyógymódot lehet alkalmazni a kínai orvoslást.
– Milyen jellegű betegségeket tud, és milyeneket nem tud gyógyítani a kínai orvoslás?
– A kínai módszer jó a mozgásszervi betegségekre (bénulás, reuma, gerincsérv, ülőidegzsába), immunrendszeri problémákra, idegrendszeri betegségekre, különböző fájdalmakra, krónikus betegségekre, továbbá alkalmazható fogyókúrára, bőrszépítésre és hasonló panaszokra. A kínai orvoslás az immunrendszer erősítését tartja fontosnak. Ha az elég erős, akkor a szervezet bármivel meg tud küzdeni. A kínai orvostudomány szerint a testben minden mindennel összefügg. Például ha a betegnek bőrproblémái vannak, akkor nemcsak a problémás bőrfelületet kezelem, mert általában nem a bőrrel van baj, hanem meg kell találnom az okot, hogy mitől vannak ezek a panaszok. Így az egész testet kezelem. Az akupunktúra nem osztódik úgy, hogy milyen betegségeket lehet vele gyógyítani, de vannak betegségek, amelyekre nagyon jó hatással van, például különböző fájdalmakra, mint amilyen a derékfájás, nyakfájás, fejfájás stb. Ezeket azért jó akupunktúrával gyógyítani, mert mindjárt van hatása: a beteg pár kezelés után saját maga érzi a változást. Az álmatlanságot, depressziót is lehet akupunktúrával gyógyítani, csak ezeknél több kezelés, hosszabb idő szükséges.
– Az álmatlanság például mitől szokott kialakulni?
– Nagyon sok oka lehet. Figyelembe kell venni, milyen idős az illető. Nőknél lehet ez változókor okozta álmatlanság, amikor a vese energiája gyengül, a szívhő nagyon magas, s emiatt megbomlik a szervezet harmóniája. Vannak, akik túl sokat töprengenek, ezek inkább fiatalok, s ezért a lép gyengébb. Ebben az esetben is van öt-hat ok, ami miatt álmatlanság lép fel. Vagy ha valaki nagyon dühös, és a hő a májból felfelé megy a szervezetében.
– Az említett meghatározások nagyon különböznek a Nyugaton ismert okoktól. Mi alapján állapították meg a régi kínai orvosok például azt, hogy „a hő megy fölfelé a májból”?
– A hazai emberek is nemegyszer tapasztalták, hogy ha például nagyon mérgesek, érzik, hogy fölfelé tolul valami a fejükben. Vagy amikor leszalad a beteg vérnyomása, és az ember elsápad, akkor a kínai orvos azt mondja, hogy az energia, a vér leszalad a fejből. Mi is használjuk azt a kifejezést, hogy valakinek „szélütése van”. A kínai betegségmegnevezésekben gyakran szerepel a „szél” – vagy a külső, vagy a belső szél. A népnyelvben nálunk is gyakoriak az ehhez hasonló elnevezések. A kínai gyógyászatban viszont megmaradtak.
A nyugati orvoslásban a nyugati kifejezéseket használják, a kínai orvoslásban használják a nyugatiakat is, de megmaradtak a régiek is.
– Mennyire hatékony a régi kínai gyógyítás? Ezekkel a módszerekkel jobban meggyógyítják az embereket, mint a modern nyugati orvostudomány?
– A kínai orvoslás bizonyos betegségek esetében nagyon hatékony tud lenni. Egy jó akupunktőr tudja, mikor alkalmazható a kínai módszer, és mikor kell a modern orvosláshoz fordulni. Például ha az agyvérzéses betegek esetében elmúlik az akut állapot, és három hónapon belül akupunktúrával kezdik kezelni őket, rövid időn belül teljesen visszatérhetnek eredeti állapotukba. Minél később kezdődik az akupunktúrás kezelés, annál hosszabb idő kell, míg a beteg rendbe jön. Kínában az emberek ezt mind tudják, így amikor már bent fekszenek a kórházban, akupunktúrás kezelést kapnak. Kínában a nyugati orvoslás és a keleti együttműködik. Ott tényleg nagyon látszik, hogy az orvosok együttes erővel azon vannak, hogy gyorsan és hatékonyan meggyógyítsák a beteget. A gerincpanaszoknál is csak a legvégső esetben alkalmaznak műtétet. Amíg van más lehetőség is, például klasszikus gyógymódok, mint az akupunktúra vagy a tuina masszázs, a műtét elkerülhető. Természetesen vannak olyan esetek, amikor a műtét az egyedüli megoldás.
– Ha megállapítja a betegséget, milyen kezelést szokott ajánlani?
– A kínai azt mondja, hogy ha valaki megbetegszik, vagy valami fáj, akkor megbomlott a harmónia a szervezetben. Nekem legelőször is meg kell találnom, hol bomlott meg ez a harmónia, a jin és a jang, ez a két egymást kiegészítő kozmikus erő, amely megtalálható a világegyetem összes jelenségében. Ez is olyan dolog, amit itt, Nyugaton nehéz megmagyarázni. Az egyik, a jang az aktív, a másik, a jin a passzív, az egyik a fény, a másik az árnyék stb. Ha a jang elhagyja a jint, akkor bekövetkezik a halál. A kettőnek mindig együtt kell lennie. A betegség akkor következik be, ha az egyik túlsúlyban van a másikkal szemben. Ilyenkor már baj van. A kezelésekkel mindig ezt az egyensúlyt kell visszaállítani. Ez akupunktúrával, moxázással, köpölyökkel érhető el – mind ugyanazt a hatást váltja ki, csak különböző módon, attól függően, milyen helyekre helyezem őket, hol alkalmazom, milyen mennyiségben, milyen erősséggel, milyen gyakran. Így lesz hatása az egész kezelésnek.
A kínai orvostudomány egyszerre veszi figyelembe a tradíciókat és a nyugati innovációkat is (© tatlerasia.com)
– Kínában minden annyira más. Az ennivaló, a gondolkodás, a mindennapi szokások... Hogy tudta megszokni?
– Szerencsém volt, hogy kitűnő emberekkel találkoztam. Többek között Shi De Chao shaolin szerzetessel, aki a tanítványává fogadott, és buddhista életszemléletével átsegített a nehézségeken. Szerény, de nagy tudású taiqi mestereim, akikkel az iskola mellett a legtöbb időt töltöttem, és megkönnyítették a mindennapjaimat, és a néhány idős orvos, akik szinte unokájukká fogadtak, és beavattak az orvoslás titkaiba. Ha az ember ilyenekkel találkozik napi szinten, akkor mindent kibír.
– Egyedül volt európai?
– A legtöbb osztálytársam kínai, koreai és japán volt, és öten voltunk, akik nem keletiek voltunk: két orosz és egy svájci fiú, egy arab lány és én.
– Itt, Nyugaton elismerik az ön kínai orvosi diplomáját?
– Most próbálom honosíttatni a diplomámat. Ez azért probléma, mert itthon még az enyémhez hasonló esettel nem találkoztak, és nem tudják, hogy mit kezdjenek vele. Más országokban, Angliában, Németországban, Svájcban elismerik a pekingi orvosi egyetemet. Minden álmom, hogy itthon gyógyíthassak, a többit a sorsra bízom.
