Henri Marie Raymond de Toulouse-Lautrec Monfa posztimpresszionista festő 1864-ben született egy több mint ezeréves arisztokrata család utolsó sarjaként.
Mivel a szülők első unokatestvérek voltak, fiuk, Henri egy ritka genetikai betegséggel (püknodizosztózis) született, ami egyéb tünetek mellett hajlamossá tette a csonttörésekre is.
Tánc a Moulin Rouge-ban, 1890, Philadelphia Museum of Art. – A kép nyugtalanságot áraszt, amit a festő a padlón visszatükröződő árnyékok ábrázolásával érte el. A nézőnek szinte az az érzése, hogy a tánc hevétől bármelyik pillanatban beszakadhat a padló. (© wikipedia.org)
Tizennégy éves koráig járhatott iskolába, gondtalan gyermekként tölthette napjait. Ekkor azonban eltörte először az egyik lábát, majd nem sokkal később mindkettőt. Egymást követték a műtétek, de így is több mint egy évbe telt, míg összeforrtak csontjai, és ha nehezen is, de bottal tudott járni. A fájdalom, mely néha elviselhetetlen rohamokban tört rá, egy életen át végigkísérte.
Toulouse-Lautrec nők iránti rajongását remekül tükrözi a kép, hiszen míg a gyengébb nem ruhái színpompásak, kidolgozottak, addig a férfiakat egy konformista világ képviselőiként ábrázolja, élettelen színekkel, unalmas egyformaságú ruhákban. A tánc gyakran szerepel képein – talán mert soha nem próbálhatta ki.
A rajzolás iránti érdeklődése az alatt az idő alatt kerítette hatalmába, míg az ágyat nyomta. Édesapja, amikor tudatosította, hogy a fia örökre nyomorék marad, és nem vehet többé részt az arisztokraták férfias szórakozásaiban, mint a vadászat, lovaglás, hátat fordított neki.
Édesanyja viszont annál jobban szereti. Amikor a fiú azzal a tervvel áll elő, hogy festészetet szeretne tanulni, elengedi, sőt később abba is beleegyezik, hogy a Montmartre-ra költözzön, ahol festő barátai éltek.
Toulouse-Lautrec portréja (© wikipedia.org)
Az akadémián, bár tanárai dicsérik, nem igazán érzi jól magát: az akadémikus festészeti szabályok betartása nehezére esik. Műtermében ekkortájt születnek az első képek a cirkuszosokról, a bohócokról, a montmartre-i táncosnőkről és szajhákról.
Mivel rútsága miatt minden nő elutasította, csak a bordélyházakban tudta a Toulouse-Lautrecok hírhedt forró vérét lecsillapítani.
A Szürke Papagáj nyilvánosház idővel szinte második otthona lett, néha hetekre beköltözött. A lányok becsülték kedvességét és figyelmességét. Toulouse-Lautrec mindezt alkotásaival hálálta meg.
Ekkortájt nyitotta meg Charles Zidler, a Hippodrom volt igazgatója a híres mulatót a Moulin Rouge-t, mely ettől kedve Toulouse-Lautrec törzshelyévé vált.
Az igazgató megbízza a festőt, hogy tervezzen neki plakátokat. Ettől kezdve egyre több megrendelést kap illusztrációk, plakátok elkészítésére – de sajnos, sikerével párhuzamosan az alkoholizmusa is nő.
Toulouse-Lautrec egyik plakátillusztrációja (© wikipedia.org)
Harminchét évesen azon a napon hal meg, amikor megkapja az értesítést a francia kulturális minisztériumtól, hogy képei bekerültek a Louvre-ba. Toulouse-Lautrec, a groteszk, „nyomorék kis törpe” (ahogy gúnyolták) rövid élete alatt elért mindent, amiről művész álmodozhat.
Csak egy dolgot nem kapott meg soha: a kölcsönös szeretet, az elfogadás érzését.
