Veri a szomszéd a feleségét. Mit szólunk hozzá? Minek ment férjhez egy vadállathoz? Miért engedi, hogy verjék?
A nő biztosan mazochista hajlamokkal van megáldva, különben már rég elmenekült volna...
(© Un Women, Elkanodata, Julio Cesar Almeida, Viriato Córdón, Andrea Gendusa)
Állítással szemben állítás
Az erőszakot a nő provokálja ki, ezért megérdemli. A nő túlórázik, elsózza a levest, meglátogatja a barátnője, kritizálni meri a férfit... Ezek mind halálos bűnök. A férfi mindent megtehet, a nő semmit. A nő a férfi hatalmában van, a tulajdona – legalábbis a bántalmazónak ez a meggyőződése. Azokat a nőket is bántalmazzák, akik „tökéletesen” viselkednek. A nő maga választotta a sorsát!
Egyetlenegy nő sem akarja, hogy párja ütlegelje, megerőszakolja vagy megölje. Kezdetben a bántalmazó nem kegyetlenkedik: egyesül a nővel egy halálos szerelemben. Később féltékenykedni kezd, a nő lovagias védelmezését felváltja az abszolút kontroll, a „szeretleket” pedig „az enyém vagy”. Ne szólj szám, nem fáj fejem! Még mindig ez a mondás járja nálunk, és a családon belüli erőszakot magánügynek tekintik. A családon belüli erőszak ellen folytatott kampányok segítik felnyitni a nők szemét. (Főleg a nők ellen elkövetett erőszakról beszélünk, mert bizonyított, hogy a verés áldozata 90%-ban a nő.) Ám az erőszakot nem sikerül megállítani, pár felhívás nem változtat a helyzeten.
Jellemző a hatóság nemtörődöm hozzáállása, és az, hogy kevés az olyan szakember – rendőr, pszichológus –, aki érdemben tud segíteni az áldozatoknak. Kevés az olyan ügyvéd is, aki vállalja az otthonukat elhagyó nők képviseletét.
A potenciális agresszor jellemzői
Féltékeny; kritizálja a barátnője, a felesége megjelenését, lelkileg megalázza, terrorizálja; nem engedi, hogy saját pénze legyen, nem veszi figyelembe, hogy a nő mit akar; nem vállalja a felelősséget saját tetteiért; mindig másokat hibáztat a saját sikertelensége miatt; annak a híve, hogy mindig a férfi az első, a nő pedig azért van, hogy a férfit kiszolgálja.
Vég előtt öt perccel!
A nők sokszor évtizedekig tűrnek, nemegyszer a halál torkába kerülnek, s csak az józanítja ki őket. A fiam osztálytársának az anyja sokdiplomás könyvtáros volt: senki sem tudta, hogy a férje évek óta kínozza. Aztán a gyerek beszedett minden tantárgyból, pedig előtte kényszeresen tiszta egyes volt, a másik nap pedig a téli zimankóban papucsban ment iskolába. Még akkor sem kiáltott farkast senki – az kellett hozzá, hogy az anyját egy nagy verés után otthagyja a férje a konyhakövön. Mikor Zsuzsa magához tért, végre bekapcsolt a túlélőösztöne: összeszedte a holmiját, és elmenekült.
Tíz évig nem született ítélet az ügyben, mert a férj a városi hivatalban dolgozott, s az egyik bíróval puszihaver volt. Zsuzsát az anyukája fogadta be, egy garzonlakásban húzták ki a következő hét évet; a bogaras mama évekig nem engedte kinyitni az ablakot. A fiú végül elvégezte az orvosit, s kitántorgott Amerikába.
Előbb a karrier
A nők biztonságának szempontjából rendkívül fontos az anyagi függetlenség; az, hogy a nőnek is legyen saját egzisztenciája. Ezért fontos, hogy a nők tanuljanak, és a gyermekvállalás előtt dolgozzanak pár évig. Így az anyaszabadság után legalább van hova visszamenni, vagy legalább szakma lesz a nő kezében. Ma már egy házasság nem jelent békés kikötőt, mint a régi korokban; hisz minden második pár elválik. Ha a nőnek nincs saját jövedelme, munkája, egész életében nélkülözni fog.