Veri a szomszéd a feleségét. Mit szólunk hozzá? Minek ment férjhez egy vadállathoz? Miért engedi, hogy verjék? A nő biztosan mazochista hajlamokkal van megáldva, különben már rég elmenekült volna...
A családon belüli erőszak ellen folytatott kampányok segítik felnyitni a nők szemét. (Főleg a nők ellen elkövetett erőszakról beszélünk, mert bizonyított, hogy a verés áldozata 90%-ban a nő.) Ám az erőszakot nem sikerül megállítani, pár felhívás nem változtat a helyzeten. Jellemző a hatóság nemtörődöm hozzáállása, és az, hogy kevés az olyan szakember – rendőr, pszichológus –, aki érdemben tud segíteni az áldozatoknak. Kevés az olyan ügyvéd is, aki vállalja az otthonukat elhagyó nők képviseletét.
(© Un Women, Elkanodata, Julio Cesar Almeida, Viriato Córdón, Andrea Gendusa)
Mi az oka?
A tradíció az oka. Kultúránkban mindig tolerálták a családon belüli erőszakot, példa erre sok közmondásunk: „Pénz számolva, asszony verve jó.” Sokan hiszik, hogy csak a lecsúszott lumpenelemek verik a feleségüket. Ez nem igaz: mosolygós orvosok és ügyvédek ugyanúgy terrorizálják a párjukat, mint az utcaseprők vagy az alkoholisták. A különbség talán csak annyi, hogy az iskolázottabbak kifinomultabb módszereket, lelki erőszakot alkalmaznak (amit aztán nehezen lehet bizonyítani).
Sokan azt gondolják, hogy „nem is lehetett a nőnek annyira szörnyű, különben már rég elmenekült volna”. Nem igaz, a nő nem ezért marad! Azért marad, mert a férj elhiteti vele, hogy egy senki, és teljesen lenullázza az önbecsülését.
A nő kötődik az agresszorhoz, képtelen elszakadni tőle; meg amúgy sincs pénze az újrakezdésre. Sokszor ő könyörög, mikor a rendőr nyakon fogja a vadállatot: „Ne, ne vigyék el!” A világon mindenütt így van. Egy rendőrségi felmérés szerint átlagosan 35-szöri bántalmazás után határozza el magát a nő, hogy segítséget kér.
Egy volt osztálytársnőm több évnyi verés után hagyta csak ott a férjét, mikor az majdnem belefojtotta a fürdőkádba. Nem vagyunk rá felkészülve! A nő a legtöbb esetben nem képes felismerni a veszélyt. Mit kell tenni például, ha a párja olyat kíván tőle, amit ő nem akar... Sokszor a lányok, asszonyok nem is tudatosítják, hogy erőszak áldozatai. A nők még mindig nem tulajdonítanak nagy jelentőséget egy pofonnak, és védik a férjüket. „Ideges volt, felhúzta magát, felmérgesítettem” – mondják. Az anyák is sokszor hibásak, nem állnak a bántalmazott mellé. „Tűrj, ez a nő dolga” – inti a lányát az anya. „Légy hozzá jó, és meglátod, minden rendbe jön!” A nő pedig fejet hajt, tűr a végtelenségig.
A gyerekek néma tanúi az eseményeknek. Őket ugyan nem bántalmazzák – de ők is áldozatok. Az agresszor apa teljes hangerővel bömbölteti a zenét, nem érdekli, hogy a gyereknek tanulnia kell. És nem Pistikét rugdalja, hanem Pistike kutyáját (és persze az anyját).
Miért ment hozzá?
Gyakran hallani a rendőröktől azt, hogy miért ment hozzá a nő egy ilyen vadállathoz? Nem látta, hogy milyen? Pedig nem! Egyetlen nő sem azért lép házasságra, hogy megverjék, terrorizálják vagy zsarolják. Az erőszak észrevétlenül kúszik be a nő életébe, az agresszor először csak egy vágyakozó szerelmes. Az áldozat gyanútlan, nem veszi észre a csapdát. „Maradj velem az este, édes, ne menj ki a lányokkal! Ne menj el edzésre, inkább legyél velem! Olyan utálatos az a barátnőd, ne barátkozz vele!”
A nő enged, mert hiszen olyan kedvesen s hevesen ostromolják. A barátnők lemorzsolódnak, mert elhanyagolja őket – rokonait, ismerőseit szintén. „Csak mi vagyunk, ketten, a világ ellenében, hát nem ez az igazi szerelem?!”
Az egyik bántalmazott barátnőmet a férje naponta hozta és vitte a munkába. A kolléganők irigykedtek és áradoztak: „Micsoda figyelmes férj!” Pedig szó sincs ilyenről! Ezeket a nőket azért kísérgetik, hogy ne veszítsék őket szem elől. Ezért telefonál be a férj naponta többször is a feleség munkahelyére... A munkatársak pedig irigykednek, hogy milyen rendes párja van, még a csillagokat is lehozza neki az égről. („Egyenesen a szeme alá!” – teszem hozzá.) Az áldozat egy bűvös körben él. Megmagyarázza magának, hogy a férje nagyon szereti, hisz mindig vele akar lenni: „Nekem te vagy a legfontosabb a világon!” Nem látja a rabláncait, holtomiglan-holtodiglan kötődésről beszél, mert hisz ők olyanok, mint a borsó meg a héja.
Mikor kezdődik?
A felmérések szerint százból harminchárom esetben már az együttélés első évében (sokszor már jóval előtte is) sor kerül az erőszakra. Ez lehet szóbeli, verbális, de hamar elcsattan az első pofon is. A barátnőmet az anyaszabadság harmadik hónapjában kezdte verni a férje, mikor az pénzt kért tőle hajfestékre. Félve mondom ki, de igaz: a nők akkor a legveszélyeztetettebbek, amikor gyermekgondozási szabadságon vannak. Ilyenkor nagyobb a kitettségük: nincs alattuk védőháló, alig találkoznak valakivel, bevételük nincs, otthon ülnek, egzisztenciálisan függenek a párjuktól.
A bántalmazás alatt nem csak a fizikai vagy a szexuális erőszakot értjük. A bántalmazás „előszobájának” számít, mikor a férj úgy osztja ki a konyhapénzt, hogy a párja azon felül nem költhet; megszabja, hogy mit vehet, nem „engedélyezi” például a drágább intimbetétet vagy egy új ruha megvételét. Lassan izolálja a nőt, akadályozza, hogy találkozzék a barátaival.
(© Un Women, Elkanodata, Julio Cesar Almeida, Viriato Córdón, Andrea Gendusa)
Dinamika
A végén a nő lelkileg teljesen az agresszortól függ. A nő hibázik (forró levest tesz a férje elé). A férfi tajtékzik, elhiteti a nővel, hogy egy kétbalkezes senki; és a bűnösnek bűnhődnie kell. A megalázott nő kap egy jó verést, majd egyre nagyobb veréseket. A történet vége a teljes testi és lelki tönkremenés. Ha lassú tűzön sütögetnék, a nő már akkor sem vallana a férfi ellen, mert addigra már nincs semmi önbecsülése. Elhiszi magáról, hogy ő semmire sem képes, s egymagában semmit sem ér.
Az iskolázottabb nőverőknek még kifinomultabb módszereik vannak. Az egyik kolléganőm, Ildi férje főorvos volt, kellemes ember, mindenki imádta. Mikor kiborult a bili, mindenki az áldozatot hibáztatta, s nem hittek Ildinek; az ismerősei elfordultak tőle. Az erőszaknak is van egy dinamikája: Ildi férje minden nagyobb verés után rohant az ékszerüzletbe. Ahány púp volt Ildi fején, annyi Tiffany nyaklánca és Pomellato gyűrűje volt. A nagy verések mindig nagy összeborulással végződtek, mert a férfi sokszor megijedt magától. („Látod, mennyire felidegesítettél?!”) Ildi pedig sírva bizonygatta: igen, ő a hibás, mert ott szerencsétlenkedett azzal a slaggal, nem öntözte be rendesen a rózsatöveket.
Hogyan segíthetünk?
A bántalmazottnak az értésére kell adni, hogy együttérzünk vele. Nem szabad tolakodónak lenni. Elég annyit mondani: „Ránk számíthatsz. De dönteni neked kell!” A segítőkész emberek szemszögéből egyszerűnek tűnik a dolog. („Összeszedelőzködöm, és elköltözöm!”) A valóságban nem ilyen könnyű! A bántalmazott nő fél. Mi lesz a gyerekekkel? Az apjuk utánuk jön, s megöli őket. (Ez mindennapos fenyegetés.) Menjenek el egy krízisközpontba, ahol egy másik anyával meg az ő gyerekeikkel kell osztozni a szobán?
A férfiak azért bántalmazzák a nőket, mert nem tudják másként kifejezni az érzelmeiket (mondják sokan). Ha ez igaz lenne, akkor „szeretetből” minden feleséget megvernének, vagy minden erős minden gyöngét agyonütne.
A rendőr sem tudja...
Hogyan bánjon a bántalmazott nővel? Aki nem ismeri az erőszak harcmodorát, a „húzd meg, ereszd meg” logikáját, az nem érti, hogy miért nem menekül el a bántalmazott nő? Hisz verik, fojtogatják – a feje tele van ütésnyomokkal és bunkó nagy dudorokkal. Pár éve civil szervezetek indítottak Szlovákiában egy előadássorozatot: bírókat, ügyvédeket, rendőröket, egészségügyi dolgozókat képeztek ki. Elmagyarázták nekik, hogy a bántalmazott nőkkel másként kell bánni, mert ők mások! Éppen ezért viselkednek másként a tárgyaláson is. Néha nem emlékeznek pontosan, így aztán a kívülállónak úgy tűnhet: összevissza beszélnek. Gyakran nyúlnak alkohol után, vagy a vallási fanatizmusba menekülnek.
A bíró azt kérdezi: „Miért iszik? Miért jehovista?” Pedig az alkohol már csak okozat. A bíróság kételkedik: el tudja-e látni a szemlátomást lelkibeteg anya a gyerekeit? Pedig itt is alapvetés, hogy az anyának a gyerek mellett a helye, s amint biztonságba kerülnek, a nő általában összeszedi magát. Miért fontos, hogy a bíróság tudja: itt erőszak esete forog fenn! A jogszabályok szerint válás után a feleséget nem kötelezhetik arra, hogy biztosítson pótlakást az exférjnek, ha bebizonyosodik, hogy a férj bántalmazta a feleségét.
