Az első „kirándulásra” az iskoláskor előtt el kell engedni a kisgyermeket. Előbb azonban le kell tesztelni, érett-e már az önálló kirándulásra, mégpedig úgy, hogy hagyni kell, járjon pár lépéssel előttünk az utcán. Elég magabiztos-e? Körülnéz-e, amikor lelép a járdáról? Ha először automatikusan balra néz, aztán jobbra, majd megint balra – akkor nem kell félnünk, hogy a többi belésulykolt szabályról megfeledkezik.
Ezek közé tartozik az, hogy nem szabad szóba állnia idegen emberekkel, és senkivel sem szabad beszállnia a liftbe. Ha erre a három alapszabályra megtanítottuk, és bebizonyosodott, hogy be is tartja azokat, nem kell félnünk. A gyerek is könnyebben legyőzi az egyedülléttől való félelmét. Először még félünk egy kicsit, aztán egyre javul a helyzet.
(© De Westelinck Smith)
Már ötévesen is
– Amikor először engedtem le négyéves Juli lányomat a ház előtti játszótérre, egész idő alatt az erkélyen álltam és figyeltem – vallja be Juli édesanyja. – Szerencsére nem történt semmi baj.
– Tomi ötéves volt, amikor először küldtem le egyedül a közeli boltba. Egy kiló cukrot hozattam vele. Előzőleg kétszer-háromszor együtt mentünk le az üzletbe, és azt is megmutattam neki, hogyan kell vásárolni. Én addig az ablakban álltam, és figyeltem minden lépését – mondja Edit.
A gyermek fokozatosan egyre messzebbre elmehet, és egyre hosszabb ideig maradhat el. A szabályok is bővülnek. A gyereknek mindig haza kell érnie a megbeszélt időpontra. A mobilját nem kapcsolhatja ki. Ha ezt megszokja, nyugodt lesz a szülő is, a gyerek is. A szabály előnye tizennyolc éves korban mutatkozik meg igazán.
Kilencéves korban jönnek a szakkörök
Ebben az életkorban kezdenek nyafogni a gyerekek, hogy a szülő már ne kísérgesse őket se iskolába, se szakkörre. A szakkörök általában az iskola közelében vannak, csak egy kis darabot kell egyedül megtenniük. Az ilyen korú gyerek már szégyelli, ha az iskolatársai kigúnyolják. Egyébként is ez a legjobb alkalom, hogy a gyerek megszokja az önállóságot. Azért, mert nincs mellette a szülő, aki már a terhére van, vele vannak az osztálytársai, akik vigyáznak egymásra, s van egy közös cél, amelyet közös erővel kell elérni.
A tízéves kor az az időszak, amikor már „élesben megy” az önállósodás. A tapasztalt anyák szerint legfőbb ideje, hogy a szülők nagyobb távolságra is elengedjék a gyermeket, azaz olyan helyekre, ahol a szülő már nem követheti a tekintetével: moziba vagy egy pizzériába a barátokkal. Hogy miért? Mert nagy élmény számukra, hogy idegen környezetben lehetnek idegen emberekkel (nem családtagokkal) – ez nagymértékben elősegíti a szocializálódást. Sok szülő – ha éjjel jönne haza a gyerek – inkább érte megy.
– A hétvégeken váltakozva megyünk el a lányokért, hol én, hol a férjem – mondja Klára. – A lányok érdekes módon nem szégyellik, hogy elébük megyünk. A saját autó olcsóbb, mint a taxi.
„Amikor jössz, akkor jössz”
Az idősebb gyerekektől is meg kell kérdezni, mikor jönnek haza? Éva sose kérdezte meg a fiaitól. Amikor felnőttek a fiúk, szemrehányást tettek az anyjuknak ezért.
– Nem kellett féltenem őket – mondja Éva. – Kertvárosban laktunk, ott az volt a szokás, hogy a szülők az egészen kis gyerekeket is kiengedték egyedül. Az ablakból figyeltek rájuk. Én négyéves koruktól megengedtem, hogy egyedül menjenek le játszani – akkor már elérték a kapucsengőt. A másik véglet az a szülő, aki félóránként ellenőrzi a gyerekét, hogy hol van, és mikor jön haza.
A telepátia nem megbízható
A szülő ne számítson rá, hogy a gyereke gondolatban üzen majd neki, vagy hogy minden órában telefonálni fog. Itt megint fontos bevezetni egy szabályt. Meg kell állapodni a gyerekkel, hogy ha nem tud hazajönni a megbeszélt időpontra, akkor telefonál. Azt is meg kell mondania, hogy hol van, és kivel van. Más a helyzet, ha a szülő úgy érzi, hogy a gyereke néha nem mond igazat, vagy megbízhatatlan.
Sára ezt a kellemetlen helyzetet is ügyesen megoldotta. Bár nem tanult pszichológiát, józan paraszti esze volt, és rájött, hogyan taníthatja felelősségérzetre a gyerekeit (8 és 9 évesek voltak). Egy nap azzal jöttek haza, hogy cserkészgyűlésen voltak, holott Sára látta őket a városban, hogy egy gyorsétteremben szalmakrumplival tömik a fejüket.
– Próbáltam elmagyarázni nekik, hogy hazudni ronda dolog, és fontos, hogy tudjam, hol vannak. Láttam rajtuk, nem értik, miről beszélek. Akkor azt mondtam nekik, hogy elmegyünk moziba. Rettenetesen örültek. A mozi előtt kijelentettem: csak kitaláltam az egészet. Haha, megyünk haza! Azonnal megértették, hogy mi az igazmondás.
Felügyelettel vagy egyedül?
Ez attól is függ, hogy a család városon vagy falun lakik-e, valamint attól, hogy a gyermek értelmileg, érzelmileg mennyire fejlett.
- Az ötéves gyereket le lehet küldeni a közeli trafikba újságért, vagy játszani a ház melletti homokozóba.
- Nyolcévesen reggel egyedül mehet iskolába, és tanítás után az iskolából a szakkörre.
- Tízéves korban elengedhetjük a barátaival moziba, fagyizni vagy vásárolni.
- A tizenöt éves gyerekek általában éjfélig maradhatnak ki, de bizonyos – egyértelmű – szabályok betartásával.
