Nem baj, ha megszeretünk egy márkát, és ahhoz hűségesek vagyunk évekig: bizonyára ennek a márkának a stílusa felel meg leginkább alkatunknak. A kedvenc márkáihoz ragaszkodó nő élete kényelmes, mert biztos kézzel válogat a legújabb trend darabjai között. Nem játszogat, keresgél annyit, mint aki nem márkanév szerint választ, viszont mindig „tutira megy”, s így kevesebbet téved.
A divatszociológia szűkebb értelemben magával a divattal foglalkozik, tágabb értelemben pedig mindennel, ami divatos, amit egy réteg felkap.
– Kik tartoznak a divatbiznisz képviselői közé, és miért fontos az ő szerepük? – kérdeztük Mészáros Magdolna szociológustól, aki diplomamunkáját divatszociológiából írta.
– A divattervezők, topmodellek és a divatújságírók, akik ott állnak a divat kapujában, és megszűrik, hogy mi lesz a divat. És az utóbbi időben egyre nagyobb befolyásra tesznek szert a divatbloggerek, akik a divatmédia fontos szereplői. Ma már ők is befolyásolják, hogy mi lesz a divat, mit fog viselni a nők zöme. Divatról ugyanis akkor beszélhetünk, mikor sok ember hordja egy időben ugyanazt.
– Köztudott, hogy a divatot meghatározó személyiségek leginkább a divatházak nagy tervezői. Mennyire jelentős a hazai tervezők befolyása a divatra?
– Szlovákiában – annak ellenére, hogy tehetséges divattervezőink vannak – a divatra nem tudnak hatást gyakorolni. Szlovákiában az emberek még márkaorientáltak, a márkajelzés státusszimbólum. Néha ajtókat nyit, s ezt sokan tudják. Ezért hordanak a nők hamisítványokat (az utóbbi időben szinte elárasztották az utcákat a hamisított Louis Vuitton táskák, kendők). Az egésznek semmi értelme, mert akinek ezzel imponálni akarunk, az azonnal látja, hogy hamis tollakkal ékeskedünk. Külföldön nem hordanak annyi másolatot, mint nálunk. Otthon még ez van: minél feltűnőbb valami, annál jobb. Nálunk igazából az a divat, amit meglátunk a divatmagazinokban, kirakatokban, esetleg másokon. Egy idő után aztán szinte mindenki ugyanúgy öltözködik, és akkor az már nem divat lesz, hanem uniformis. Ezzel szemben külföldön azokat a nőket tartják divatosnak, akik öltözködésükkel a saját személyiségüket domborítják ki, és még az se baj, ha ezzel „vétenek” az épp aktuális trend ellen. Ezért van az, hogy külföldön a nők sokkal eredetibben öltözködnek. Szívesen kipróbálnak ezt-azt, és nem a trendek uralkodnak rajtuk, ők fogják kemény kézzel a gyeplőt.
Nálunk sok ember szeretne divatosan öltözködni, de „játszani” már nem akar, miközben a divat igényli a játékosságot és a könnyedséget. A nők gyakran esnek abba a hibába, hogy mindent „közszemlére tesznek”, csak arra figyelnek, hogy olyan ruhadarabokat viseljenek, amelyek szerintük a férfiaknak tetszenek (mint a szűk ruha, push-up melltartó, magas sarkú cipő) – miközben elvesztik az egyediségüket.
– Ezek szerint nem mindenhol ugyanaz a divat?
– Nem. Sok minden befolyásolja, a társadalmi viszonyoktól kezdve a történelmi múltig. Például a fent említett uniformizálódás nálunk szerintem valamilyen szinten visszavezethető a szocialista hiánygazdálkodásra, amikor nem igazán volt a nőknek miből válogatni. A divatszociológia szerint a divat fentről lefelé szivárog, vagyis a társadalmi elittől az alsóbb rétegek felé.
– A sztárok és a celebek általában drága holmikat viselnek, amelyeket az átlagember nem igazán engedhet meg magának. Hogy tudjuk követni az ő divatjukat?
– Amit kitalálnak a nagy divatházak tervezői, azt a népszerű, olcsó divatcégek – mint a Mango, Zara, H&M – leutánozzák, így az alapdarabok konfekciógyártásba kerülnek. Amikor például a Dior piacra dobta a cigarettafarmert, egy ideig csak a leggazdagabbak kiváltsága volt, de amikor lekoppintotta a Mango és a Zara, pár perc alatt tömegdivat lett belőle. S mint említettem, mikor valami mindenki számára elérhetővé válik, tehát divat lesz belőle, akkor a felsőbb réteg visszavonulót fúj – és kitalál valami mást, valami újat. Mára bizonyos luxuscikkek a középréteg számára is elérhetővé váltak. Persze nem minden. De míg régebben a Louis Vuitton táska kifejezetten a gazdagok státusszimbóluma volt, mára a középréteghez tartozó nők is össze tudják spórolni rá a pénzt. Pozsonyban például egyre több hölgyet látni eredeti Vuitton táskával.
A balerinacipők Nyugaton már régen hódítottak, míg nálunk csak lassan váltak népszerűvé, mert a nők nehezen fogadták el, hogy egy aszexuális cipő is lehet divatos és nőies. A mi kultúránkban a nők még félnének a természetességtől – félnek megmutatni igazi énjüket, félnek kísérletezni és játszani
– Mennyire hatnak az öltözködésünkre egyes szubkultúrák, mint, mondjuk, egyetemi vagy munkahelyi közeg?
– Az egyes szubkultúrák tagjainak nagyobb az egymásra gyakorolt hatása, mint azt eddig hitték. Tehát a divat nemcsak vertikálisan, de horizontálisan is terjed. Az emberek a velük azonos társadalmi csoport tagjaitól is inspirálódnak, azok divatját is követik. És ez jó dolog! Nem mindenki próbálja a felsőbb rétegek stílusát lemásolni. Sőt, egyes esetekben fordított folyamat játszódik le, tehát a divat lentről felfelé terjed. Példa rá a farmer térhódítása vagy a jelenlegi grunge divatirányzat, amit Curt Cobaine és a Nirvána hozott divatba. A több rétegben egymásra vett szakadt ruhák, trikók, flaneling inspirálóan hatottak a nagy divattervezőkre. Vagy lásd Vivienne Westwoodot, aki a punk divatot stilizálta, emelte be a „magas divat” világába.
