Fiatalok és kezdők

Az előző érában a huszonévesek már házasságban éltek, gyerek(ek)et neveltek. Manapság nem ritka, hogy a fiatal felnőtt még akkor is a szüleinél lakik, ha már befejezte az iskoláit, és állása van. Mi a baj? A mai fiatalok nem akarnak felnőni?!

Amikor nem volt hitelünk, tényleg azt csináltunk, amit akartunk, éltünk, mint Marci Hevesen. Ma mindent meg kell gondolni, meg kell fontolni. Ezért nem akarnak a fiatalok külön életet, külön lakást.

(© Tanaka Tatsuya)

Szoboszlai Tímea (30), Komárom

– Kisiskolás tanítónő vagyok, 22 évesen diplomáztam. A főiskola elvégzése után elköltöztem az édesanyámtól. Szerencsére rendelkezett egy öreg, átalakításra szoruló lakással, amelyet kölcsönadott, amíg nem állok talpra. 23 évesen már tanítottam, igaz, csak félállásban és nem a saját szakomat. A keresetem kevés volt arra, hogy fedezzem a rezsit, hogy fiatal nőként néhány szebb ruhát vásároljak magamnak, és hogy eljárjak szórakozni. Ezért pluszpénz után néztem. Édesapám segítségével találtam éjszakai munkát: a tanítás mellett egy nyomdában emelgettem az újságkötegeket. Egy-két év múlva végre sikerült elhelyezkednem a saját szakterületemen, teljes állásban. Azonban mire megnyugodhattam volna, az iskola bezárta kapuit.

– Ekkor kerültem a híres-neves Nokiába, ahol nagyon elégedett voltam: keresetem majdnem duplája volt a hazai átlagnak. Nem szórtam a pénzt, mégsem tudtam félretenni. 26 évesen ismerkedtem meg a férjemmel, aki tíz évvel idősebb nálam. Mérnök, de szintén tanárként dolgozott. Elvált férfiként az édesanyjával élt együtt. Mindketten úgy éreztük, elég idősek vagyunk már, képesek vagyunk a felelősségvállalásra. Házasságra, nyugodt családi légkörre, gyerekekre vágytunk. Így aztán nem sokat haboztunk: hamar összeházasodtunk. Anyagi helyzetünk nem volt éppen fényes, de úgy láttuk, a közeljövőben úgysem lesz jobb. Ezért csak az időt húztuk volna, és mint tudjuk, a biológiai óra ketyeg...

Persze, a családi fészekhez kell a saját lakás – a lakáshoz meg kölcsön. A párom vette fel, 25 évre, még a házasságkötésünk előtt. (Egy egyedülálló férfinak ugyanis nagyobb hitelt adnak a bankok, mint egy nősnek.) Sikerült egy félig átalakított, háromszobás lakást vásárolnunk, amelyhez azóta szinte hozzá sem nyúltunk, hiszen a lakásfelújításra még spórolnunk kell.

– Jelenleg nehezen élünk, bevételünk épphogy fedezi kiadásainkat. Az én gyermekgondozási segélyem az infláció miatt fokozatosan egyre kevesebbet ér – ugye, a Nokiás állásom alapján Magyarországról kapom. A férjem igyekezett jobb keresetre szert tenni, ezért elhagyta a tanári pályát. Sajnos azonban (a recesszió miatt is) egyik munkahelye a másik után szűnik meg, ő pedig hol kisebb, hol nagyobb fizetésért dolgozik. Ebben a pillanatban egyikünknek sincs biztos állása.

– A férjem 40, én pedig 30 éves vagyok, mindketten fiatalkorunk óta dolgozunk – mégis számolgatjuk a fillérjeinket... Persze, nem biztos, hogy ez látszik rajtunk. Normális kisvárosi család vagyunk – mindenki így él körülöttünk. Kivéve talán azok, akik szülőknél laknak – nekik jó 10 ezer koronával kevesebb a havi rezsijük. Mindennek ellenére azt mondjuk: megérte. Van két gyönyörű gyermekünk: a hároméves Dorka és a négy hónapos Ernő, családi nyugalmunk. Ez pedig minden pénznél többet ér.

Szoboszlai Tímea

A 28 éves Kata úgy gondolja, hogy egy bizonyos életkoron túl már nem egészséges a szülők nyakán élni. Ezért úgy döntött, ideje, hogy összeköltözzön a barátjával, és külön kezdjék a közös életüket.

– Egyikünk szülei sem tudtak besegíteni, ezért lakáshitelt kellett felvennünk. Kétfajta hitel van: az állami támogatású, 30 évig garantált kamattal. Ezt a városházán kell intézni. Persze, megvannak rá a kitételek (a keresetünk nem lehet túl sok, de túl kevés sem) és az is, hogy milyen lakásra lehet kérvényezni. Régi lakásra nem lehet, csak új lakásra vagy házépítésre. Mi banki hitelt vettünk fel. Minden banknál mások a feltételek. Az egyikben, ahol a párom bankkönyve volt, szóba sem álltak velünk, még csak ki sem számolták, hogy mennyi lenne a havi fizetmény. Ahol az én számlámat vezetik, minden alkalommal mást mondtak, és úgy tűnt, hogy nem vesznek bennünket komolyan. A harmadik bankban aztán kedvesek voltak, és tényleg minden úgy volt, ahogy elmondták.

– Már maga a hitel felvétele sem egyszerű, és nem is olcsó – folytatja Kata. – Fel kell becsültetni a lakást, amelyet meg szeretnél venni. A becslés két éve, amikor felvettük a hitelt, 4 ezer koronába (132 euró) került. Vannak bankok, amelyek elküldik a saját becslőjüket, máshol megvan, kinek a becslését fogadják el. Újabb kiadás a hitelképesség-vizsgálati díj, illetve a folyósítási díj, amely ismét 100 euró körül mozog, de bankonként változhat.

Aztán a hitelesítések, az adásvételi szerződés díja, a különböző okmánybélyegek, amikor beadod az iratokat a kataszteri hivatalba (ha gyorsítva akarod, még drágább). És persze, a lakásra előleget is kell fizetni, általában az ár 10-15 %-át kérik.

– Azóta, mióta mi megvettük a lakást, felmentek az árak – mondja végül. – Igaz, a válság hatására kicsit visszaestek, de a két évvel ezelőttit még nem érték el. Nekünk szerencsénk volt: a szüleimtől vettük meg a lakást, jutányos áron, mert ők kisebb lakásba költöztek. A mi lakásunkat most már a kétszereséért árulják. Különben a három-négy szobás lakások nem sokkal drágábbak az egy-két szobásaknál, tehát az árak nem arányosak. A fiatalok zöme kölcsönből építkezik, vagy kölcsönből vesz lakást. A legtöbben, mielőtt összeházasodnak, kicsit élnek, eljárnak szórakozni, kirándulni. Megszoktak egy életszínvonalat, amit a hitel után már nem tudnak tartani. Akkor már egy két-napos prágai kirándulást is probléma kifizetni, nemhogy egy tíznapos tengerparti nyaralást.

– Rengeteg pénz elmegy törlesztésre, rezsire, lakbérre, melegvízre, fűtésre, villanyra, életbiztosításokra (mert ugye, vannak bankok, ahol csak akkor adnak kölcsönt, ha van biztosításod). Autót is csak lízingre tudsz venni. Aztán mindig lehetnek pluszkiadások. Két hónappal ezelőtt ki kellett fizetni a lakásbiztosítást, de mindig van valami más, például szemétdíj, házadó. És a gyógyszertárban is ott hagytam 30 eurót. Hazai viszonylatban elég jó keresetnek számít mindkettőnké – ám a fenti kiadások után a napi életre kb. 300 eurónk marad. Ebből még be is kell vásárolni. Én az ebédjegyeimet is levásárolom. Hét közben is főzök, és az édességet sem üzletben veszem, inkább megsütöm. Így is lehet spórolni. Ha szeretnénk magunknak valamit – például ruhát, cipőt, könyvet – venni, nagyon meg kell gondolni.

– Amikor nem volt hitelünk, tényleg azt csináltunk, amit akartunk, éltünk, mint Marci Hevesen. Ma mindent meg kell gondolni, meg kell fontolni. Tudtam, hogy a kölcsön után így lesz. Most már nem ülhetünk be csak úgy egy étterembe. A test karbantartása: a sportolás, a masszázs is pénzbe kerül. Kozmetikushoz, fodrászhoz kéthavonta tudok elmenni, többet nem engedhetek meg magamnak. Van persze, aki nem készül fel rá, hogy ezentúl sokkal keményebb lesz: nos, ők hoppon maradnak. Sokszor már úton van a gyerek! A kocsipénzből nem sokra futja, bár azért jóval többre, mint pár éve.

– A gyermekgondozási segély a családi pótlékkal együtt nem éri el a 200 eurót (az anya fizetése pedig kiesik). A legolcsóbb pelenka havonta 45 euró, plusz a táp, ha a kismama nem tud szoptatni. Aztán cipő, ruha is kell a gyereknek. Sokakat ismerek, akik nem házasodnak össze, mert az egyedülálló anyákat az állam jobban támogatja. A házas fiatalok nem engedhetnek meg maguknak szinte semmit. A sok lemondás aztán konfliktust szül, és a házaspárok vitatkozni kezdenek a pénzen. Szerintem ez lehet a válások egyik oka.

– Mi is szeretnénk gyereket, és a házasság is szóba került már, de a berendezkedés után már nem maradt pénzünk arra, hogy megtartsuk az esküvőt. Egy egyszerű vacsora 20 euró/fő. Ha szép ruhát akarsz, legalább fél évvel előre le kell foglalni, 50–100 euró előleggel. A kölcsönzési díj 150-300 euró között mozog. A videós 270–330 euró, a fényképész kb. 270 euró. A cipő 30-60 euró, a gyűrűk ára 250-500 euró. (Csak arra lennék kíváncsi, mitől drágább a jegygyűrű, mint a sima gyűrű.) Esküvői tortát 60 eurótól lehet kapni, de van 500 eurós is. És még nem számoltuk a süteményt, az italokat, az öltönyt, a vőfélyt, az esküvői értesítőket, az esküvői csokrot, frizurát és a sminket (persze, ezeknek is borsosabb az ára, mint a sima csokornak, sminknek, frizurának).

Vannak persze, akik az esküvővel kezdik, és amíg nem jön össze a lakásravaló, nem költöznek össze, ugyanúgy külön laknak a szülőknél, este mindig szépen elbúcsúzkodnak...

Mi a helyzet tőlünk nyugatra?

– A fiatalok általában hamarabb a saját lábukra állnak, bár ott is akad olyan, aki még huszonévesen is a szüleinél lakik, főleg, ha egyetemista – mondja István, aki több mint tíz éve Németországban él. – Aki elvégzi a szakmunkásképzőt, nem biztos, hogy a lakhelyén talál munkát. Ezért a munka után költözik. Persze, nem sokan engedhetik meg maguknak, hogy rögtön lakást béreljenek. Elterjedtek a lakóközösségek, amikor is több fiatal osztozik meg egy lakáson. Mindenkinek van külön szobája, a konyha, a nappali és a fürdőszoba pedig közös. Akad, aki még harmincévesen is így lakik.

– Ott nem az a célja a fiatalnak, hogy vegyen egy saját lakást. Nem úgy gondolkodnak, mint itt, nem tartják azt, hogy abból a pénzből, amit a bérletre adnak, akár a saját lakás részleteit is fizethetnék. Nyugat-Európában az emberek nagyjából 80 %-a bérlakásban lakik. Egyrészt, mert nem engedhetik meg maguknak, hogy saját lakást, házat vegyenek. (A saját lakásra mindig rá kell költeni, és nem biztos, hogy a kiválasztott lakás hosszú távon jó befektetés.) Másrészt nem is lenne praktikus, mert az embernek időről időre költöznie kell, ha más városban kap (jobb) munkát. Persze, arrafelé sok bérlakás épül.

– Ott sincs egyszerű dolga azoknak a fiataloknak, akik nem keresnek kiemelkedően jól. De azért egy, a húszas évei végén járó bolti eladó is megengedheti magának, hogy béreljen egy pici lakást, anélkül, hogy a bérletre költené szinte az egész fizetését. A gyerekvállalás sem egyszerű: a gyermekgondozási szabadság általában három hónapig tart. A nő utána vagy visszamegy dolgozni, és a kisbabáját bölcsődébe adja, vagy továbbra is otthon marad. Annyi az előny, hogy az anya sok helyütt dolgozhat részmunkaidőben is. Tehát a családjával is tölthet elég időt, és a munkából sem esik ki évekre. A bölcsőde viszont nagyon drága, akár az anya egész bére is rámehet. Ilyenkor a nő inkább otthon marad. A szociálisan rászorulók állami bölcsődébe adhatják a gyereket, ám aki viszonylag jól keres, maga kell, hogy fizesse a teljes bölcsődei ellátást.

(© Tanaka Tatsuya)

Gyurgyík László szociológus, a Selye János Egyetem oktatója

– A rendszerváltás előtti fiatalok gondolkodásmódja még egészen más volt – mondja a szociológus. – Akkor szinte természetes volt, hogy közös életüket a szülőknél kezdik. Ennek a két-három éves átmeneti időszaknak azonban megvoltak a maga „előnyei”. Akik ezt kibírták, mondhatni: egy életre megedződtek, összekovácsolódtak, és stabil érzelmi kapcsolat alakult ki köztük. Ma viszont a fiatalok gondolkodásmódja ettől eltérő. Egyrészt nagyobb anyagi biztonságra, másrészt a szülőktől függetlenebb életre törekednek. A szocialista rendszer jóval kisebb kísértést jelentett az anyagi javak szempontjából, hiszen akkor hetekig, néha hónapokig kellett várni egy hűtőszekrényre, az autókra pedig még ennél is hosszabb várólista volt. Az emberek rendelkeztek ugyan pénzzel, de mivel hiánygazdaság volt, az üzletekből rengeteg árucikk hiányzott, a pénzt nem volt egyszerű elkölteni.

Nem az volt a kérdés, hogy milyen márkájú tévét, magnót, rádiót vegyünk, hanem hogy hol lehet hozzájutni. Ezzel szemben ma a média egy olyan hamis képet sugároz felénk, hogy akkor leszünk elégedettek, boldogok, ha minél többet költünk, és a házasságkötés pillanatában már mindenünk megvan.

– Lehetséges, hogy a mai fiatalok jóval később válnak le a szülőkről?

– Valóban, régen a házasulandók átlagéletkora jóval alacsonyabb volt, amiről az a tény is árulkodik, hogy a házasságkötéskor igényelhető hosszú lejáratú, kamatmentes kölcsönt – amelyet csak háztartási berendezések, bútorok vásárlására lehetett felhasználni – huszonhat éves korig lehetett igényelni. Ennek segítségével a fiatal házasok viszonylag könnyen be tudták rendezni a lakásukat. S mivel előnyös feltételekkel adták, a visszafizetése sem jelentett túl nagy terhet. A rendszerváltás előtti években azonban sokkal kevesebb fiatal folytatott felsőfokú tanulmányokat, így korábban tudtak önállósulni. Az iskoláztatás folyamatos bővülése miatt ma már egyre hosszabb időt töltenek a fiatalok az iskolapadban.

– Ebben a szülők is támogatják őket, mert tudják, hogy az iskolában töltött évek számával szorosan összefügg, hogy kinek mennyire lesz erős a munkahelyi pozíciója. Ha egy jó egyetemre jut be egy fiatal, akkor jó esélye van annak, hogy gyorsan jó állásra tesz szert. Ebből kifolyólag már az sem ritkaság, ha valaki két diplomát szerez egymás után. Másrészt sokan pontosan azért, hogy megteremtsék a saját egzisztenciájuk alapjait, külföldre mennek szerencsét próbálni. A felmérések azonban azt mutatják, hogy ezeknek a fiataloknak a nagy többsége aztán idővel hazajön, s ha viszonylag későn is, de itthon alapít családot. Ezzel azonban kitolódik a gyermekvállalás időpontja is.