Mert megtudtuk, hogy olyan is van. A 21. században egy csomó férfias, maszkulin tulajdonságot is a magunkénak tudhatunk. Öntudat, önmegvalósítás, ambíció, akaratérvényesítés... De biztos, hogy ezek férfias vonások? Nem inkább egyetemesen emberiek, és mindnyájunknál zsigeri módon adottak? A különböző kultúrák viszont kellően felszín alá nyomták őket századokon, ezredeken át. Nőknek tilos a belépés!
A nőt ma is alázatosnak, alkalmazkodónak, persze mellette mosolygósnak szeretik látni a patriarchális világban, és ez alól egy földrész sem kivétel. Oka talán leginkább a hatalomféltés, a presztízs és persze – a kényelem. Pedig mi, nők azért lobbizunk, hogy a mellérendelt társat is lássák bennünk, merthogy gondolkodó, véleményt formáló lények volnánk, önálló célokkal.
Legtöbbünkben nincs hataloméhség, nem szeretnénk földrészeket leigázni, más népek életét manipulálni, nagy meccseket játszani a pénzhajhászás körül... Inkább szeretnénk a női energiáinkkal élni. Teremteni! Otthont, étket, kertet, gyermekjellemet... meg tetszeni, csábítani, szeretni és szerettetni magunkat... együtt érezni, gondoskodni, de gondolkodni is.És kipróbálni magunkat a művészet vagy a tudomány számos területén.
Négy olvasónkat kérdeztük meg: melyik a női és melyik a férfias rész bennük? S melyik a mérvadó?
Kondás Mónika Nagykaposról származik, 25 éves, óvodai angoltanár
– Nem tudok felmutatni túl sok „férfias” jelleget. Bár azért irányítok is, hiszen tanítok, s a gyereknek tudnia kell, hogy ki a főnök, másként kitörne a káosz. Az oktatási módszerem mégis inkább játékos, szeretem, ha felszabadult a légkör. Mikor 4 évig irodában dolgoztam: az más terep volt, küzdelmes! Mintha mindenki a főnököt játszotta volna. Be kellett keményítenem – és új tulajdonságokkal felvértezve léptem ki. Megtanultam kiállni magamért. Örülök, hogy ebben is részem volt. Szerencsére a párom kellően el van látva férfias tulajdonságokkal. A jobb neveltetésű fiúk tudják, mit kell levenni a nő válláról.
– A nőies munkák rám várnak, a férfiasak rá. A döntéshozatal elvileg együtt megy, bár én alkalmazkodó típus vagyok. Ha más is a véleményem, a párom döntésében is meglátom a jót, és így már alá is írom. Ő pedig nem él vissza ezzel, nem csatanyerésre játszik, sőt, szeretné, ha akaratosabb lennék. Igazi női nevelést kaptam. A „Kislányom, ne te kezdeményezz, ne igyál alkoholt, legyél szexi, de azért módjával!” intelmek hasznomra váltak. A fiúknak ma is jobban tetszenek a visszafogott lányok. Sokat mosolygok, játékos vagyok, hiszen gyerekekkel foglalkozom. A külsőm nagyban meghatározza, hogy a nőiességet hogyan tudom hozni. Most elégedett vagyok magammal, de voltam duci is középiskolás koromban. Akkor ruházatban a sportos mögé rejtőztem, nem mertem kinyílni, kacér lenni.
Kondás Mónika
Ollé Katalin Madarról érkezett, egy nagy lánya és egy felnőtt fia van, 43 éves, magyar–angol tanár
– Én egy apró faluban élek, a nők ott általában megfelelnek az elvárásoknak. Vállalják azt a bizonyos klasszikus női szerepkört. Mert hiába élünk a 21. században, a nőnek élete valamely részét mindig háttérbe kell szorítania: egyszerre nem megy a karrier is meg a gyerekvállalás is. Erről szól a nő élete még ma is. Az én férfias énem erős. Határozottan ki tudok állni a véleményem mellett, önállóan döntök az életemről, és mindig véghezviszem azt, amit felvállalok. Az én életembe nem szól bele senki! Azt dolgozom, amit szeretek.
– Felnőtt fejjel végeztem el az egyetemet, s lettem tanár. Tudatosan élek, ritkán használok úgynevezett női praktikákat – bár időnként elkerülhetetlen, ha az ember lánya segítségre szorul. Mi, nők tudjuk, hogy a fiúknak hatalmas az egójuk, szeretik, ha megláthatják bennünk a gyönge nőt. Miután elváltan élek, nem szégyellek segítséget kérni. És a fiúbarátaim segítenek is! Ehhez jár egy kis mosoly, egy kis szóbeli udvarlás, hogy „Te milyen jól értesz ehhez vagy ahhoz...” Persze oda-vissza működik. Ők igazi barátok, mind a gyerekkorból. És lám, milyen érdekes, hogy a fiúk barátként sokkal lovagiasabbak, szolgálatkészebbek, mint férjként!
Ollé Katalin
Bede Renáta Vásárútról jött, három gyermek anyja, 43 éves, vállalkozó, virág- és ajándékbolt tulajdonosa
– Miután az asztalos férjem kora reggeltől késő estig dolgozik, sokszor hárul rám az apaszerep. A két fiam és a lányom kezdettől fogva részt vesznek a munkamegosztásban. A nagyfiam – 22 éves – kedvvel tevékenykedik a kertben. Füvet nyír nagy precizitással. A fiatalabb fiú meg az apukája műhelyében segít egész nyáron. Így a klasszikus férfias szerepektől meg vagyok mentve. Ami marad, az a házimunka, az meg nem esik nehezemre. Minden nap főzök, ráadásul imádom, mikor látom, hogy eltüntetik az ételt, mert ízlik... A másik fontos dolog a munkám. Örömmel végzem, mert virággal foglalkozni nőies dolog. A házvezetés meg a vállalkozásom kiegészítik egymást: mindkettőben feloldódom. Az igazi nő tudja: neki a napos oldalt, a harmóniát kéne biztosítania, lehetőleg konfliktusok nélkül. Ehhez a legfontosabb női tulajdonság az alkalmazkodni tudás.
Bede Renáta
Pörsök Márta csákányi, egy lánya, egy fia és már két unokája van, 51 éves, bútoripari vállalkozó
– Szeretek úgy kinézni, mint egy nő. Ruházkodás, smink, kultúrélet, tánc – ezekhez váltig ragaszkodom. Mindezek mellett kemény ember vagyok. Minden minőségemben: mint anya, mint munkaadó... Rák énem is igencsak jelen van: akit megfogok, megszeretem, azt nem engedem el. Sajna, kemény világunk van, az ember csaknem kifordul önmagából. A munkában iszonyúan nehéz helyzeteket kellett megoldanom. Sokszor kell felvenni a páncélt, és nem nézhetem, hogy a velem szemben álló férfi vagy nő... Családi vállalkozásunkban férjemé a szakmai rész, enyém a gazdasági, értékesítési.
Nehéz nőnek maradni. Míg anno külön munkahelyen dolgoztunk, délután négykor letettem a lantot, és maximálisan nő lehettem. Most egész nap férfi vagyok. Ma már nem tudok elképzelni megoldhatatlan helyzetet, de régen sokszor elsírtam magam.
– Lányomat, Timit nőnek neveltem. Hosszú haj, szoknyák, ékszer, parfüm... Egyszer fordult elő a gimnazista évei alatt, hogy trógermód, kockás ingben láttam. Egyszer, s utoljára. Elvártam, hogy tudjon megjelenni, nőként viselkedni a templomtól kezdve a családi összejövetelekig, szórakozásig. Hogy soha ne ő udvaroljon, hanem a férfi. Volt, hogy könnyek közt ment a nevelés, de nem bántam meg. Nálunk szóba nem jöhetett a házasság előtti együttélés, ott alvás is csak ritkán. Ebben konzervatív vagyok. Szerintem ez a nőnek gerincet, tartást ad.
– Nem szeretnék papucs mellett élni. Nekem uram van. Mondják is viccelődve a kollégák, hogy nektek, magyar nőknek, uraitok vannak. Nem kell alatta drámát érteni, hiszen munkamegosztás van, és szabad akarat. A férjem is tud önellátó lenni, besegít a takarításnál, sokat vállalt a gyereknevelésből is. Vannak elvárások: persze vasárnapi ebéd, tipp-topp rend a házban... Ez megegyezésen alapszik.
Pörsök Márta
– Egyedül nem tudom tartani a színvonalat, ha nem segít. Az sem volt kezdetben könnyű menet, hogy legyen egy pici önálló életem: kirándulni 3-4 napra a régi munkahelytől, színház, barátnős programok... Neki természetes volt a külön elvonulós vadászlét, foci... Sokat változtam kívül-belül a házasságunk alatt. Érvényes, hogy mi pillanatnyi helyzeteket oldunk meg, nem a múltban élünk, és nem is nosztalgiázunk, hogy mi volt, és most mi hiányzik belőlünk... Megszoktuk egymást, és az uram megszerette azt a kemény nőt is, aki most vagyok.
