A Kecső község kataszterébe tartozó Domicai-cseppkőbarlangot 1995-ben választotta az UNESCO a Világörökség részévé. A magyarországi Baradla-barlanggal együtt 25km hosszú, összefüggő barlangrendszert alkot. Maga Domica 5140 m hosszú, melyből 1775 m látogatható a nagyközönség számára.
Mérete, valamint a cseppkőalakzatok kivételes sokfélesége és gazdagsága sorolja a barlangot a világ legszebbjei közé.
Nos, Kecső sorsa egyértelműen Domica környezetének fellendülésétől függ. Sajnos, a világ kincsének számító barlang bejáratánál a legutóbbi időkig még egy teát sem lehetett meginni. Nem csoda, hogy a kirándulók átmentek a szomszédba, az aggteleki Baradla-barlangba, ahol kiépített turistaközpont várja őket.
Példájukat látva, a kecsőiek mindent megtettek annak érdekében, hogy fellendítsék Domicát. Hogy mégsem sikerült, nem rajtuk múlott.
Az ördög vitte el?
A kecsőiek éveken keresztül intézték azt a barlangászoktól kapott lehetőséget, miszerint az asztmatikus panaszokban szenvedő gyerekeket itt a barlangban gyógyítanák.
Az engedélyt megkapták, a szanatórium épülete is elkészült, a legalsó szintet kivéve. Aztán egy szép napon eltűntek a munkások – és azóta se jöttek vissza. Domicán megint megállt az élet...
A barlangban 16 denevérfaj ezrei tanyáznak. Egykedvűen lógatják fejüket: sem a turisták, sem a fényképezőgép vakuja nem zavarja hideg álmukat.
Itt a föld alatti Styx-patakon csónakázunk. A látvány borzongatóan lenyűgöző: akár egy szentélyben, meg sem mertünk mukkanni.
Ez az alakzat az „Anyaság misztériuma” szép elnevezést kapta a barlangászoktól. Úgy látszik, már a kőkorszaki ember is látott benne fantáziát: a kutatók szerint itt lehetett az egyik főoltáruk.
Csak mese volt
– Nyolc évvel ezelőtt jelentkezett egy amerikai befektető, aki wellnessközpontot, gyermekparkot, éttermet – egyszóval: színvonalas turistaparadicsomot képzelt ide.
A kecsőiek is mindent megmozgattak. Három évig tartott csak az, míg a tájvédelmi körzetben sikerült építési engedélyt szerezniük.
Az épületek nagyrészt el is készültek, be is üzemelték őket.
– Másfél év alatt hatalmasat lendült a falu – emlékszik vissza csalódottan a polgármester. – A kecsőiek szemében remény csillogott, a turisták pedig kezdték felfedezni Kecsőt. Aztán az egyik nap, hipp-hopp, eltűntek az üzemeltetők, a befektetőkkel együtt... Az alkalmazottaknak több havi fizetéssel tartoznak a mai napig. Senki sem érti, mi történt.
