A nyári helyek közül, amelyeket nem látogathatunk meg, Olaszországot sajnáljuk a legjobban. A könnyünk is kipottyant, amikor arról beszélgettünk, hogy mi lesz a mi szép Itáliánkkal...
Van a szerkesztőségünkben egy szép napló, még Velencében vettük, a gerince zöld bőrből készült, s az első oldalra az van írva: ÚJ NŐ ÉS OLASZORSZÁG.
A könyvet még az első körutazásunkon vette Esztike, aki az útiterveinket összeállította. A könyv olyan szép, hogy halhatatlan verssorokkal kellett volna teleírni csengő olasz nyelven, de mi inkább a legszebb képeinket ragasztottuk bele. Meg címeket fogadókkal és éttermek vignettáival, szobákat, fákat, madárcsicsergést. A lepréselt levelet Da Vinci szülőfalujából, Vinciből hoztuk, ahol magyar szállásadónőnk mindig extra adag sonkával vendégelt meg bennünket. Írtunk bele emberekről, akikkel találkoztunk, meg ételekről, az igazi nápolyi pizzáról. Benne van minden öröm és élvezet, amibe toszkánai vagy umbriai útjainkon alámerítkeztünk. Viva Italia! Az olaszok azt mondják, a szőlővesszőt a föld alá kell temetni, hogy friss hajtásokat hozzon. A vírus okozta nagy ijedségben a mi gondolataink is felfrissültek, most látjuk csak igazán, micsoda kincseket rejtenek az olasz falvak és városok. S milyen közel vannak, mi pedig mindig a világ végére vágyakozunk...
Újra kinyitom a zöld gerincű naplót, már az is öröm, hogy belelapozhatok. Fogjuk mi még látni az olajbogyót az első napon, mikor már olajbogyónak nevezhető... A poros kis olasz városkák házai alatt etruszk fal húzódik, bármerre ásunk, a múlt bukkan elő. Van időnk, mondják az emlékek. Nem tűnik semmi el. Úgy legyen! Az Új Nő sem utazik!
Minden tavasszal és nyáron körutazásokkal örvendeztettük meg olvasóinkat, sok ezer kilométert megtettünk már busszal és gyalog. Az egyik gyöngyszem most nyáron Capri lett volna. Az utazás elmarad, talán majd ősszel... A nyári helyek közül, amelyeket nem látogathatunk meg, Olaszországot sajnáljuk a legjobban. A könnyünk is kipottyant, amikor arról beszélgettünk, hogy mi lesz a mi szép Itáliánkkal...
FESTINA TARDE! LASSAN SIESS!
Legény Éva idegenvezető tárt karokkal visszavár bennünket Firenzébe. Fogunk mi még egy méregerős espresso mellett üldögélni a San Marco árnyékában, és a dolce far niente, az édes semmittevés művészetéről beszélgetni, amiben a firenzeiek nagy bajnokok! És hogy még miben? Azt Éva alább elmeséli.
Miért másak az olaszok?
Jó néhány évvel ezelőtt, egyetemista koromban egy ösztöndíjjal néhány hónapot Ascoli Piceno városában töltöttem. A 25 fős csoportban egyedül én voltam külföldi. Egyszer megkérdeztem az egyik srácot: Hogyan lehetséges az, hogy ti mindig ilyen jókedvűek vagytok, és vidámak? A válasz végtelenül egyszerű volt.
– Éva! Én is tele vagyok gondokkal, de miért beszéljek erről? Nem lesz jobb akkor sem, ha állandóan siránkozom.
Szerintem a srác tökéletesen leírta az olaszok gondolkodásmódját. Lezserek, lazák, életvidámak – néha hányavetiek –, de nem azért, mert minden ideális körülöttük. Tudják, hogy az állandó panaszkodással csak a saját életüket keserítenék meg. Ezt a mentalitást kellene valahogyan elsajátítani, s mindjárt napfényesebb lenne a világ.
Az olaszok szeretik megmutatni, hogy ők most éppen mit éreznek.
Elegendő megnézni, ahogy két barát üdvözli egymást. Megveregetik egymás vállát, megölelgetik egymást, és rengeteget beszélnek. S minél délebbre haladunk az olasz csizmán, annál hevesebben gesztikulálnak. Na igen, hibájuk is van, a szabálykövetéssel hadilábon állnak (ezért nem fogják őket soha megérteni a hűvös északi népek). Az olaszok nem éppen fegyelmezett nép, nem szeretik, ha korlátok közé szorítják őket. Ám most ezt a karantént jócskán kiböjtölték.
Hogyan tudtak ennyi kultúrát felhalmozni?
Bella, bella! Szeretik a szépet. Az olaszok kreatívak, tele vannak ötletekkel, remek a fantáziájuk, és hihetetlenül cizellált a szépérzékük. A szép iránti vonzalmuk nem mai keletű, itt évszázadok óta „a szép az, ami érdek nélkül tetszik”.
Mennyire kozmopoliták?
Az idősebb nemzedék, a kis falvakban élő népek konzervatívak, ők jobban ragaszkodnak a szokásaikhoz. Tudják, hogy ki sem kell tenni a lábukat a félszigetről, nekik mindenük megvan otthon, s mindenből a legszebb van. A kitekintés legnagyobb akadálya az idegen nyelvek ismeretének a hiánya. Még ma sem a nyelvtudásukról híresek az olaszok (az okokat lásd fentebb: minek?), s két-három évtizeddel korábban még rosszabb volt a helyzet. Ám a fiatalok már nyitottak, a különböző ösztöndíjaknak köszönhetően eljuthatnak a világ minden részébe, ahol különféle kultúrákkal ismerkednek meg.
Hogy mit szeret legjobban Firenzében?
Firenze egy csoda, minden sarok, minden zug titkokat rejt. Lépten-nyomon szuggesztív szegletek, eldugott gyönyörűségek bukkannak elénk. Úton-útfélen elmúlt korok zsenijeinek lába nyomában lépkedünk. Emlékszem, amikor idekerültem, órákig barangoltam a belvárosban cél nélkül, élveztem a fenséges templomok, a reneszánsz paloták hangulatát. Hétvégente pedig a belvárost körülvevő dombokat vettem célba, gyalog vagy biciklivel jártam az olajfaligetekkel, ciprusokkal és villákkal megtűzdelt dombokat. Ma is ezek a kedvenc helyeim.
A lepréselt levelet Da Vinci szülőfalujából, Vinciből hoztuk, ahol magyar szállásadónőnk mindig extra adag sonkával vendégelt meg bennünket. Írtunk bele emberekről, akikkel találkoztunk, meg ételekről, az igazi nápolyi pizzáról.
Mi lesz a divattal? Olasz divat nélkül nincs élet tovább!
A nagy divatcégek türelmetlenül várják a korlátozó intézkedések feloldását. Az igazi divat ugyanis nem Kínában, hanem itt készül, Olaszországban. Ők az utolsó mohikánok! Kis lépésekben újra elkezdett már termelni néhány kisvállalat. Mától a híres Gucci cég (Firenze melletti, az új modelleket, a prototípusokat tervező részlege) is megnyitotta a kapuit. Természetesen betartják a különböző biztonsági szabályokat. Lassan nyitnak a kisebb bőrdíszműves, textilfeldolgozó és a nagy divatcégek számára bedolgozó kisüzemek. Ez az ágazat hozza ugyanis az exportbevételek nagy százalékát. Szükség van-e továbbra is az óvintézkedésekre? Van, aki azonnali nyitást szeretne minden ágazatban, mások óvatosabbak. Valószínűleg a turizmus marad utoljára, a vendéglátóiparral együtt. Ezen a nyáron az olaszok csak a belföldi turizmusra számítanak, csak ősztől reménykednek a külföldi vendégek visszatérésében.A leghíresebb múzeumok, például az Uffizi képtár Firenzében (az igazgató elmondása szerint) készen áll, és már megnyitotta a kapuit. Persze korlátozzák a bent tartózkodók számát.
A lazaságra szert lehet tenni?
Határozott igennel válaszolok erre a kérdésre. Az anyósom a legjobb példa egy fegyelmezett német átváltozására lezser olasszá. Tősgyökeres berlini, 1961-ben került Olaszországba, akkor ment férjhez a férjem apukájához. Az összes barát és ismerős egyöntetű véleménye szerint ma olaszosabb, mint maguk az olaszok. Most már a nyolcvanas éveit tapossa, de nem lehet lebeszélni a tilosban parkolásról.
Miért szeretem az olaszokat? Mi a magyar jegy bennem?
Szeretem bennük, hogy melegszívűek és rendkívül segítőkészek. Nem véletlen, hogy ebben a szomorú időszakban sem hagynak magára senkit. Egyébként is nagyon erősek az önkéntes szervezetek, legyen szó az idősek segítéséről, mentőszolgálatról. Önkéntesek dolgoznak az eldugott múzeumokban teremőrként, elkísérik a gyerekeket az iskolába, az élet szinte minden terén jelen vannak. Szinte minden családban van valaki, aki önkénteskedik a szabadidejében.
A másik eltanulandó vonás: ösztönzik a csapatszellemet. Óvodáskortól kezdve megpróbálnak közösséget kovácsolni óvodásokból, iskolásokból, minden munkahelyi teamből. Ezért sok iskolán kívüli tevékenységeket szerveznek, sokszor a szülőket is bevonják. Minden kívülállót a keblükre ölelnek, befogadnak, és elítélik a kiközösítést. Most, hogy online oktatás folyik, a lányom osztályfőnökeidőnként begyűjti a növendékeit természetesen csak virtuálisan. Beszélgetnek, nevetgélnek, segítik ébren tartani a közösségi szellemet. Ilyet otthon soha nem tapasztaltam. (Én persze magyarként nehezen tudom kiirtani sejtjeimből a pesszimizmust, de azért próbálkozom.)
