Egy hatvanéves apuka pont azt az állítást húzza alá, hogy a férfiaknak „több jut”, hisz hatvanévesen is lehet gyermekük. S mikor azt mondja, hogy a „gyermekáldás a házasság motorja”, akkor a férfiaknak kiosztott előnyt húzza alá. Hogy gondolkodik, hogyan él egy 67 éves apa, aki nem fél – mert nem kell félnie – a biológiai óra ketyegésétől, s örül a kései gyermekáldásnak?
Köböl Ferenc (67, Fülek) jócskán túl van már a hatodik X-en. A háromgyermekes édesapa életbölcsességeit érdemes elolvasni, hisz olyan életet él, amit mindig is akart, illetve amit szeret. Ki ne álmodna hasonlóról?
Köböl Ferenc és családja. „Az egyik legfontosabb dolog az életben a gyermekáldás. Valamint az, hogy a baba boldog családba szülessen” – vallja Ferenc, aki túl a hatvanon lett friss apuka. A hagyományos apaság elkötelezettje; azt vallja, hogy a férfi dolga a pénzkeresés, a nőé pedig a gyerekekről való gondoskodás. Ferenc egy év különbséggel lett apa és nagyapa. (Fotó: Rabec László)
„Három gyermek boldog édesapja vagyok. Öt évvel ezelőtt pedig megszületett az első unokám. Mégsem érzem magamat klasszikus nagypapának. Nemigen érzem még a koromat, a derékfájást és a frontérzékenységet leszámítva. A családban nem én vagyok az egyedüli, aki túl az ötvenen kezdett új életet. A gyermekáldás megfiatalítja a szülő lelkét. Ismét gyakorló apa vagyok, családfő, s a teendőm rengeteg, hisz be kell biztosítanom kis családom megélhetését. Magyarán: meg kell alapoznom a gyermekeim életét, hisz kicsikét időszűkében vagyok. A velem egykorú férfiak legtöbbje a karosszékben hintázva éli nyugdíjas éveit, míg én most is buzgólkodom. De nem bánom, bizony nem!”
– Vágjunk mindjárt a közepébe. Ön szerint van ideális kor az apaságra?
– Hogyne. Úgy gondolom, a nőknek, de a férfiaknak is a legideálisabb 25 és 35 éves kor között gyermeket vállalni. Ha az ember húszévesen válik apává, még nincs megalapozva az élete, s a család terhével a vállán nehezebben tudja megállni a helyét, nem tud karriert építeni.
– Mire gondol pontosan?
– A családot eltartani a férfi számára elsőrendű felelősség. A család sok időt, energiát követel és szív el a férfitől – tisztes anyagi háttér nélkül bizony felelőtlenség gyermeket vállalni. Manapság pedig bizonytalan világot élünk. Egy fiatal apukának sosem a tudása kevés, hanem az élettapasztalata. A mai rohanó világban apaság szempontjából nem is a kor számít, inkább az, hogy az apa az együtt töltött kevéske idő alatt mivel vértezi fel az utódjait.
Amúgy meg nem az a legfontosabb, hány évesen lesz az emberből szülő, hanem hogy kialakul-e benne a szülőség ösztöne... Szerintem az a lényeg, hogy a baba boldog családba szülessen.
– Ha jól látom, Ön sosem fárad bele az apaszerepbe!
– Abba igazán nem lehet belefáradni! Életünk motorja a gyermek. Mindig is egy hagyományos apafigura voltam. Én vagyok az, aki pénzt keres, aki kicseréli a villanykörtét, aki elvégzi a ház körüli teendőket. A feleségem pedig gondoskodik rólunk. Haladok persze a korral, én is kiveszem a részemet a gyermekgondozásból, segítek, ahol tudok.
– Ezek szerint ma már nem az a hagyományos, szigorú apa?
– Régen szigorú voltam. Mára nem zavar a gyerekzsivaj, a maszatos kéz vagy a szanaszét heverő játékok; szóval sokat változtam. Mikor a dolgozószobámban ülök, s a szomszédban épp zajlik az esti fürdetés, ott örömködöm a papírjaim felett: milyen jó, hogy gyermekzsivajtól hangos a ház! El se tudnám képzelni az életemet a gyerekeim nélkül. Ezt kívánnám mindenkinek!
– Mit jelent Önnek az apaság?
– Elköteleződést. Elköteleződést a család, a gyermekek iránt. Boldog családba születtem. Anyukám aranyszívű ember volt, az édesapám gondoskodó családapa. Mindig is apám volt a példaképem. Kiállásával önkéntelenül is megtanította velem, hogy mi a férfi feladata az életben. Az első fiam 1980-ban született, huszonöt éves koromban lettem először apa. Akkoriban gondtalan éveket éltünk, nem volt ilyen hangos és zajos a világ. Akkoriban egy apának sokkal több ideje volt a családjára és a gyermekeire, mint mostanság. A szocializmusban meg volt adva, meddig nyújtózkodhatunk, cserébe nem kellett attól rettegni, vajon mit hoz a holnap. Mindenkinek megvolt a maga szerepe a családban, az apának és az anyának is. Sokat szidjuk a múltat, de egyvalamit figyelmen kívül hagyunk: az akkori rendszer igenis családbarát volt, ellentétben a maival. Egy szó, mint száz, mást jelentett az apaság negyven évvel ezelőtt, mint most.
– Van egy felnőtt fia, egy kamasz fia és egy hatéves kislánya. Mesélne kicsit az életéről?
– Mást jelentett fiatalon apává válni, és más érzés később, érettebb fejjel. Egyvalami biztos: minél idősebb egy férfi, annál felelősségteljesebben neveli a gyermekeit. Legalábbis nálam ez érvényes. Az első fiam tízéves volt, mikor az előző feleségemtől elváltam, de mindig is igyekeztem a gyermekemnek jó apja lenni. A kilencvenes években kezdtem vállalkozni, fuvarozással foglalkoztunk. Akkoriban a cégem Érsekújvárban székelt, keveset jártam haza, de a távolból is próbáltam a fiam életét egyengetni. Nem véletlenül folytatta Újvárott a tanulmányait, aztán a cégünkben helyezkedett el. Ma is mellettem dolgozik. Második feleségemtől is született egy fiam, majd egy lányom. Más kapocs fűz az első fiamhoz, mint a későbbi gyermekeimhez; de ez már a korukból is adódik. Az első fiam már túl van a negyvenen, őt már a felnőtt embernek kijáró tisztelettel kezelem. Már csak azért is, mert valakinek majd tovább kell vinni a családi céget. (Nevet.) A másik két gyerekem még kicsi, ezért is más a viszonyunk egymáshoz.
– Említette, hogy újraházasodott, s új életet is kezdett. Nem félt belevágni?
– Sosem féltem új dolgokba belevágni, ez érvényes mind a szakmai, mind a magánéletemre. Mivel akkoriban a cégem sikerén dolgoztam, nem igazán tudtam foglalkozni a lelki dolgokkal. A jelenlegi feleségem, Natália a cégünkben dolgozott. 2004-ben házasodtunk össze, és nemsokára szóba került a családalapítás. A világ legtermészetesebb dolga, hogy az ember közös gyermeket szeretne azzal, akit teljes szívéből, lelkéből szeret... Nati nagyszerű feleség és gondoskodó édesanya.
Visszatekintve az elmúlt húsz évre: jól tettem, hogy vettem a bátorságot, és belevágtam a második házasságomba, hiszen rengeteg csodában van részem. A második feleségemtől kaptam két egészséges, szép gyermeket. S ezért nap mint nap hálás vagyok.
– Milyen a gyerekei között a kapcsolat?
– Mikor megtudtam, hogy ismét fiam születik, örültem, hogy a nagyfiamnak lesz egy kisöccse. Nem jó egyedül lenni a világban! Az ember legközelebbi családtagja a testvére, aki a bajban segít, a boldogságban pedig vele örül. Nekem is van egy húgom. Annak ellenére, hogy messze lakik tőlem – pontosabban egy óceán választ el bennünket egymástól –, mégis jó érzés, hogy van egy testvérem. A nagyfiam és Tomika között huszonhét év a korkülönbség, ennek ellenére testvérként tekintenek egymásra. És ez a legfontosabb! Tomika már iskolás volt, mikor kiderült, hogy újabb gyermekkel bővül a család. Hogy őszinte legyek, az elején kicsit bizonytalankodtam. Hogyne, hiszen a feleségem a harmadik gyermekemet hordta a szíve alatt, közben a nagyfiam a menyemmel a családalapítást fontolgatta... A fiam végül 37 éves korában vált apává, míg én 61 éves voltam, mikor a kislányom megszületett. Egy év különbséggel lettem apa és nagyapa. Ma már nem számítok csodabogárnak, mert olyan sokat változott a világ és a felfogás. Régen ritkaságszámba ment, ha valakinek egyszerre lett unokája és gyermeke. Korábban a negyvenes férfiak már nagypapaszerepbe bújtak.
– Mennyire változtatta meg az életét a kislánya?
– Az ember az első gyermeke születésekor azt hiszi, hogy ennél jobban nem is lehetne szeretni... De úgy vagyunk beállítva, hogy a szeretet nem osztódik, hanem megszorzódik. Tamarka születése hatalmas öröm forrása volt számunkra. Egy kislány! Úgy éreztem, szívesebben fésülnék már egy hajas babát, mint hogy egy eleven fiúcskával focizzak a kertben... Tamarka a kedves mosolyát, a csillogó szemét a nagymamájától örökölte. Még babakorában elneveztem „Miszisz”-nek: azóta ő az én Mrs.-em. Titkon azért bevallom, hogy ennyi évesen azért furcsa volt a kispapaszerep. A lányom rádöbbentett arra, hogy minden nap egy ajándék... Születésével az értékrendemben kizárólagosan a család került az első helyre. Azóta jobban odafigyelek az egészségemre, mert szeretnék még tartalmas éveket eltölteni a gyermekeimmel. Bízom abban, hogy hosszú életű leszek, s kapok időt arra, hogy felneveljem a gyermekeimet.
