Megint olyan kort élünk, mikor boszorkányüldözés folyik írók ellen, s könyveket írnak át, mert nem felelnek meg a – nos, nem is igazán tudjuk, hogy minek. Most éppen annak a felismerésnek, hogy nincsenek is nők. Szóval „csakazértis” olvassatok J. K. Rowlingot (akit éppen ki akarnak lakoltatni az általa teremtett Harry Potter-varázsvilágból)! Ha ugyanis töröljük a nemeket, akkor azzal a nők által megélt valóságot is töröljük...
A szépirodalom, a regények, a novellák és a versek árnyaltan festik le a valóságot, illetve teremtenek új valóságokat. Az irodalom az életünkről szól – mondta Lackfi János költő. Azonban a jó íróknak és költőknek soha nincs jó dolga, mert az emberek sokszor félreértelmezik a szövegeiket, sőt ki akarják herélni azokat a műveket, melyek nem felelnek meg az éppen divatos kurzusnak. S mikor máskor írjunk erről a jelenségről, ha nem márciusban, a könyv hónapjában?!
Nekem az olvasás…
Az olvasás iránti szeretetemet a Harry Potternek köszönhetem. Emlékszem, amikor a falusi könyvtárból kikölcsönöztem az ötödik részt (ez a legvastagabb kötet), és az iskolatáskámban hordtam, hogy szünetekben is tudjam olvasni. Otthon már kivették a kezemből a könyvet, mert szó szerint nem tudtam elszakadni tőle. Hosszú éveken keresztül egyetlen regény sem tudott ennyire magával ragadni.
Hagyjátok békén!
Talán ez a rövid bevezető is mutatja, hogy az angol írónő varázsvilága fiatalok millióival szerettette meg az olvasást, s könyvmolyokat képzett szerte a világban (nem csupán az én világvégi kis falumban). A Harry Potter-sorozat megalkotója azonban néhány éve elkövetett egy súlyos hibát – már olyan értelemben, hogy hozzászólt egy cikkhez, kérdezvén: miért nem lehet azt leírni, hogy a nők menstruálnak? Ezzel olyan mértékben magára haragított bizonyos csoportokat, hogy azok a mai napig próbálják elgáncsolni, s mindent megtesznek azért, hogy kilakoltassák őt az általa teremtett varázsvilágból.
Az ominózus cikk a menstruációs szegénységről szólt, s benne nem menstruáló nőkről, hanem „menstruáló emberekről” írtak. Rowling elejtett egy költői kérdésnek szánt megjegyzést a közösségi oldalán, miszerint biztosan van megfelelőbb szó ahelyett, hogy „emberek”.
Ezt követően felsorolt néhány szóösszevonást (wumben, wimpund, woomud), amelyek az angol „nő” kifejezésre asszociálnak. Az írónő transznemű rajongóinak egy része támadásnak minősítette a megjegyzést. Rowling magyarázkodni kényszerült, s a végén ő került ki rosszul az egészből. Mindez még 2020 nyarán történt, de a botrány a mai napig nem csitult el.
Mi rosszat tett J. K. Rowling?
„Nem gyűlölet az, ha kimondjuk az igazságot” – az írónő ezzel a mondattal fejezte be az ominózus Twitter-bejegyzését. Rowling szerint, ha elfogadjuk a tényt, hogy nincsenek születési nemek, akkor nem létezhet azonos neműek közti vonzalom sem. Továbbá, ha töröljük a nemeket, akkor azzal a nők által megélt valóságot is töröljük. Valamint elvesztjük annak a lehetőségét is, hogy értelmesen megvitathassuk életünk nagy kérdéseit és dolgait...
Ámde J. K. Rowling számára nincs menekvés. Hiába írta le, hogy egyáltalán nem volt célja megbántani a transznemű közösséget, s hogy neki is vannak transznemű ismerősei. Hiába védte meg több, az LMBTQ-kisebbségbe tartozó követője, s hiába fejtette ki később egy több ezer szavas tanulmányban, miért gondolja azt, amit – a rajongók egy része elfordult az akkor már végzetesen transzfóbnak titulált írótól. Sokan bojkottba kezdtek, például használtan szerezték be a Harry Potter-könyveket.
Eme cikk apropója két olyan eset, amelyek az elmúlt hónapokban történtek. Tavaly decemberben a GameSpot magazin újságírója, Jessie Earl arra szólította fel követőit, hogy bojkottálják a nemrég megjelent, Harry Potter világában játszódó Hogwarts Legacy című videójátékot.
Az újságíró szerint ugyanis roppant káros volna, ha a J. K. Rowling transzfób nézeteivel egyet nem értők megvásárolnák a játékot, s a végén az írónő még pénzhez jutna belőle... (Azt csak halkan jegyzem meg, hogy Rowlingnak semmi köze a játékhoz.)
A másik apropó Laur Flom könyvkötő nevéhez fűződik, aki elhatározta, hogy fáradságos munka árán átköti a Harry Potter-kötetek borítóit, ezzel segítve azokat, akiknek etikai problémáik vannak Rowlinggal, épp ezért kényelmetlenül érzik magukat, miközben a könyveit olvassák. Az átkötött könyvek darabonként 160 euróért kaphatók, s Flom nemcsak a borítóról tüntette el Rowling nevét, hanem a könyv azon oldalait is eltávolította, ahol az írónő neve említve volt. S innen nézve Rowling „legfőbb bűne” talán nem is az, hogy elmondta, hogy mit gondol, hanem az, hogy azóta sem kért bocsánatot, és máig kitart a véleménye mellett.
Bűn és bűnhődés
Rowling kijelentései után természetesen megszólaltak a Harry Potter-filmek sztárjai is. A Harryt alakító Daniel Radcliffe aggódva jegyezte meg, hogy reméli, az írónő nem okozott túl nagy kárt az általa teremtett világban. Emma Watson pedig – aki Rowlinghoz hasonlóan szintén elszántan küzd a nők jogaiért – kijelentette, hogy a jövőben csak akkor vesz részt egy Harry Potter-produkcióban, ha abból az írónő kimarad. (Értsd: pont az marad ki belőle, aki megteremtette a lehetőségét annak, hogy Watson szerepelhessen az alkotásban.) Szerencsére akadtak olyanok is, akik védelmükbe vették az írónőt. A Voldemortot alakító Ralph Fiennes szerint nem véletlen, hogy a rajongók felháborodtak, de Rowling „...nem valami obszcén, überjobboldali fasiszta.
Ő egy nő, aki azt mondja: »Nő vagyok, és nőnek érzem magam, és azt akarom, hogy kimondhassam, hogy nő vagyok«”. Helena Bonham Carter színésznő pedig egyenesen boszorkányüldözésnek nevezte azt a hadjáratott, amit Rowling ellen folytatnak.
Ne feledjük: egy heves érzelmektől túlfűtött, szélsőséges réteg az, amely a mai napig nem hagyja nyugton az írónőt. Rowling ezért ma már TERF-nek, azaz transzkirekesztő radikális feministának számít az angolszász világban. Mindezek ellenére én személy szerint biztos vagyok benne, hogy a rajongók túlnyomó többsége azóta már csendben elrendezte magában a dolgot, s ha némelyek meg is bántódtak Rowling szavai miatt, legfeljebb csalódtak az írónőben.
Elevenen megégetni!
S aki azt hiszi, hogy felfújjuk az ügyet, íme néhány eset az elmúlt évekből. Rowling kijelentései után több halálos fenyegetést is kapott, továbbá az angol Hachette kiadó munkatársai nem akartak tovább dolgozni az írónő gyerekkönyvén. Egy transznemű író horrorregényben állt bosszút az írónőn: könyvében egy posztapokaliptikus világban transznők és -férfiak vadásznak J. K. Rowling lovagjaira, vagyis az olyan radikális feministákra, mint amilyen szerintük az írónő. A történetben Rowlingot és társait végül elevenen megégetik egy skóciai kastélyban...
A tavalyi év elején Jon Stewart amerikai komikus és író egy műsorban elejtett egy humorosnak szánt megjegyzést, miszerint a Harry Potterben ábrázolt koboldok egy antiszemita pamflet illusztrációira hasonlítanak. (A Cion bölcseinek jegyzőkönyveiről van szó, amely 1903-ban jelent meg.) Bár a komikus később helyesbített, hogy csupán viccnek szánta a megjegyzést, az internet és a Rowling-ellenesek kaptak az alkalmon, és immár az antiszemita billogot is rásütötték az írónőre. Szóval ma már, ha nem is mindenről, de sok rosszról a világban a Harry Potter írója tehet.
Kit akar itt ki tönkre tenni?
A korábban említett újságíró, Jessie Earl később kifejtette, hogy őt nem az zavarja, hogy a jogdíjak miatt Rowling pénzt és jogdíjakat kap a Harry Potter-produkciók után. Baj viszont (mint mondja), hogy az írónő folyamatos népszerűsége megerősíti transzellenes nézeteinek jogosságát. S ez olyasmi, ami ellen vehemensen fel kell lépni! Az effajta megjegyzésekből világosan kitűnik, hogy egyeseknek egyenesen már azzal van baja, hogy J. K. Rowling neve még mindig ott szerepel a Harry Potter-könyvek címlapján.
A történetben az a legszomorúbb, hogy még mindig nem elég: vagyis nem hagyják annyiban a dolgot. Nem elég, hogy Rowling már így is sokat veszített a népszerűségéből. Ezzel a bosszúszomjas mentalitással igazából ártani szeretnének az írónőnek; ki akarják őt toloncolni az általa teremtett világból. Abból a világból, amelynek alapjait frissen elvált kismamaként rakta le, amikor kávézókban és pubokban ülve a Harry Potter első részén dolgozott, miközben a kávéját is alig tudta kifizetni, s néha csak egy hajszál választotta el a hajléktalanságtól...
Elválasztható-e a mű az írótól?
A felháborodott rajongók leggyakoribb érve az, hogy nem értik, Rowling hogyan gondolkozhat ennyire másként, hisz a Harry Potter-regényekben éppen egymás elfogadására buzdít. Nos, aki ismeri a történetet, az tudja, hogy mindent lehet rá mondani, csak azt nem, hogy Rowling rasszista és kirekesztő, hisz műveivel egy sokszínű világot hozott létre.
Azt sem tudom hova tenni, hogy miért írnak velős elemzéseket arról, hogy elválasztható-e a Harry Potter és világa J. K. Rowling nevétől... Igen, külön lehet választani, miért is ne, ha éppen ezt szeretnénk – ám az elválasztás nem egyenlő az eltörléssel.
Egy irodalmi mű nem feltétlenül tükrözi alkotója véleményét, s ez fordítva is igaz. Máskülönben elkezdhetnénk visszamenőleg megvizsgálni például a magyar írók, költők vagy festők erkölcsi bizonyítványát, hogy ki mit nyilatkozott anno, vagy igazából hogyan is gondolkodott a világról, hányszor verte meg vagy csalta meg a feleségét, mint vélekedett a szíve mélyén a kommunistákról vagy épp a kapitalistákról. Egészen biztosan sokat kellene radírozni...
Talán a tavaly elhunyt brit színész, Robbie Coltrane (Hagrid megformálója) tapintott rá a lényegre: szerinte létezik egy „Twitter-generáció”, amely mintha csak arra várna, hogy mindig valamin megsértődhessen. Szóval csűrhetjük-csavarhatjuk az ügyet akármeddig, tény, hogy J. K. Rowling szembekerült egy végtelenül korlátolt gondolkodással, amely nem képes leválasztani az alkotót az alkotásáról. „Ha mindenki tisztára seperné a maga portáját, az egész világ tiszta lenne” – mondta egykor Teréz anya. Talán tényleg ez lenne a legjobb mindannyiunk számára, akik szeretik vagy nem szeretik az írónőt és nagy hatású művét, a Harry Pottert.
