Udvariasan társalogj, vagy inkább hallgass? Hogyan mondd meg, ha valami nem tetszik? Kinek és mennyi borravalót kell adni? Te is zavarban vagy a szépségszalonban, mert attól tartasz, hogy valamit nem jól csinálsz? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ.
Bármikor kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor nem tudjuk, hogyan viselkedjünk – akár először vagyunk kozmetikusnál vagy fodrásznál, akár sokadjára. Szóljak vagy ne szóljak, ha a masszőr megérinti a tarkómat? Nem fogja azt gondolni, hogy egy hisztis liba vagyok? Udvariatlanság szólni a fodrásznak, hogy ne vágja túl rövidre a hajam? Kényes kérdések ezek. Inkább összeszorítom a fogam, és hallgatok...
(© Sven Barucha)
Túlzott aggodalom volna mindez?
Bizony nem. Ha van valami, amit mi, nők igazán nem tudunk, hát az az, hogy képtelenek vagyunk nemet mondani vagy tiltakozni. Pedig a hallgatás nem a jólneveltség jele. Mindenki számára jobb, ha udvariasan megmondjuk, hogy mi a kifogásunk. Ne higgyük, hogy a mester nem veszi észre, ha bosszúsan felhúzzuk a szemöldökünket.
„Persze, hogy észrevesszük! – mondja a mesterfodrász. – Ha például a hölgy hajmosás közben összeszorítja a szemét, és görcsösen tartja a nyakát ahelyett, hogy ellazulna, akkor számunkra is világos, hogy a művelet kellemetlen neki. Az a jó, ha előre megmondja, hogy nem szereti a hajmosást. Nem ő az első, se nem az utolsó; nincs sértődés. Legfeljebb elhagyjuk a fejmasszázst, és a lehető legrövidebb idő alatt végzünk a mosással.”
Nem sokat segít, ha a feltett kérdésre azt válaszoljuk, hogy rendben, mehet. Mert attól még idegesek vagyunk, és az eredménnyel sem leszünk elégedettek. A fodrász pedig elbizonytalanodik, és arra gondol, vajon mit csinálhatott rosszul.
A kozmetikusoknál hasonló a helyzet. Ha arc- és testápolásra jelentkezünk, a kezelés külön kabinban zajlik, egy speciális masszázságyon. Ilyenkor a kozmetikus mindig előre megkérdezi az ügyféltől, hogy van-e olyan testrésze, amit nem akar kitenni a kezelésnek, mert az kellemetlen számára. Ilyen szokott lenni például a nyak. Természetesen masszázs közben a kozmetikus érzi a test feszülésén, ha a kliensnek valami nem tetszik. Ilyenkor változtat – akkor is, ha a kliens nem szól.
Külön figyelmet érdemelnek a szépészeti beavatkozások. Diszkomfortérzés esetén azonnal szólni kell. „Mindig megkérjük az ügyfeleinket, hogy rögtön jelezzék, ha a beavatkozás fáj vagy éget – mondja egy esztétikai klinika tulajdonosa. – Nálunk az a szokás, hogy az új művelet előtt megkérdezzük a klienst: Minden rendben? Mert sokan egyszerűen semmi miatt nem szólnak. Talán a fehér köpeny miatt, talán csak nem akarnak okvetetlenkedni. Pedig nagyon fontos, hogy a vendég ne hallgasson. Mi minden kérdésre készségesen válaszolunk.” Sokan vannak, akik a hialuronsavas feltöltést mindennapi dolognak tartják. Pedig ez is beavatkozás, és később nemkívánatos reakciója lehet, például gyulladás alakulhat ki. „Ezért azonnal szólni kell, ha valami nem tetszik. A feltöltés nem tréfa, az ember egészsége a tét.”
Beszéljünk vagy hallgassunk?
Ki látott már olyan szalont, ahol csend van? Talán senki. Mindenfelől halk duruzsolás hallatszik. Ezért meglepő a „csendes szalon”, amilyet néhányszor már láttunk külföldön: itt a belépéskor kapott kérdőíven fel lehet tüntetni, hogy kezelés közben kívánunk-e beszélgetni. Nálunk ilyesmire nincs igény, legalábbis a fodrászok szerint. „A mi ügyfeleink nem kérnek ilyesmit, bár vannak olyan napok, amikor nem bánnám, ha a vendég kevésbé volna közlékeny” – mondja az egyik ismerős fodrásznő. Ritkán téved be olyan ügyfél, aki azt mondja, most pihenni szeretne, esetleg előveszi az újságot, jelezvén, hogy nem óhajt beszélgetni.
Szóval, ilyen kliensből kevés van. A legtöbb nő beszélget, intim titkokat oszt meg, lerántja a leplet a férjéről, a bartánőjéről, a kolléganőjéről (egyik sem normális). „A frizurájáról már kevesebbet beszél, pedig annak volna értelme” – mondja az egyik cinikusabb fodrásznő. Ez azt jelenti, hogy a fodrász vagy a masszőr egy személyben pszichológus és gyóntatóatya, akinek a női nem kiönti a lelkét. (Vagy rázúdítja azt a zűrzavart, ami a fejében van.) A fodrász és a műkörmös előtt a nő szélesre tárja intim „szerája” kapuját... Talán abból a megfontolásból: hogyha már a teste közelébe engedi őket, akkor a lelkét is kötelezően feltárhatja előttük. Pedig némely fodrász vagy pillás szívesen kapun kívül maradna, mert elege van a fecsegésből és a női intrikákból.
„A mi kezeléseink a pihenéshez, a relaxáláshoz kapcsolódnak, ezért nem mi kezdjük a társalgást.” Alapvetés, hogy a világjárvány óta az emberek jobban igénylik a beszélgetést. A kliensek nyolcvan százaléka (sokat) beszél: elmeséli a bánatát, a „covidos szakítását” (Kiderült, hogy nem illetünk össze...), azt, hogy kije halt meg vagy betegedett meg. S azt is, hogy egyre több gondja van a gyerekeivel, de ő is szorong ezerrel, már nem képes végigaludni az éjszakát, s egyre többet aggódik a háború és a felfelé kúszó rezsiárak miatt.
A pillás vagy a körmös természetesnek veszi, hogy a kliens „sokat beszél”. De a profi akkor sem sértődik meg, ha a vendég kedvesen jelzi, hogy most inkább pihenni szeretne. Hiszen ki olyan szerencsés, hogy időről időre alkalma van arra, hogy lehunyja a szemét, és egy-két óráig ne csináljon semmit? Az okos nő tehát így cselekszik: kikapcsol és pihen a kezelőfotelben.
A borravaló nem sértő
A vendéglőben automatikusan adunk borravalót. De a pillásnak? Neki is illik borravalót adni? S ha igen, mennyi legyen az? Mikor és hogyan adjuk oda? Sajnos, nincsenek kőbe vésett szabályok. Általában érvényes, hogy a kozmetikai és fodrászszalonokban nem sértő borravalót adni, és nem is kell titokban tartani az aktust. „A mi klienseink általában négy-öt vagy több eurót adnak. Volt olyan vendégem is, aki első alkalommal egy nagyobb összeget adott. Igyekeztem lebeszélni róla, hogy ez túl sok, de ő azt mondta, ennyit akar adni.” Az emberek megszokták, hogy intim szféráik őreit külön megjutalmazzák.
Sokan nem tudják, hogyan, mi módon adják át a borravalót. „Van olyan ügyfelünk, aki búcsúzáskor a kezembe adja. Van, aki a recepción hagyja a fizetés alkalmával, és van olyan, aki simán belecsúsztatja az asztalfiókba. Egyik megoldás sem rossz” – mondja a fodrásznő. Azokon a helyeken, ahol a fodrász csak széket bérel, nem szeretik a fodrásznők a pénzügyeket egymás előtt intézni: ezért itt jobb titokban odacsúsztatni azt a plusz három eurót. Ha pedig mondjuk két fodrász foglalkozik a vendéggel – például az egyik befesti a hajat, a másik nyírja –, akkor a borravalón megosztoznak.
„A borravaló nem sértő, sőt örülünk neki. De hangsúlyozni szeretném, hogy soha nem várjuk el. A szalonban vannak olyan vendégek, akik a köpenyem zsebébe csúsztatják a pénzt, hogy senki ne lássa. Talán azért, mert tudják, hogy a tulajdonos tiltja, hogy elfogadjuk.”
(© Sven Barucha)
Egész más a helyzet az egészségügyi intézményekben. Az orvosesztétikai klinika tulajdonosa kifejezetten hangsúlyozza:
„Meggyőződésem szerint itt nem illik borravalót adni. Persze jómagam is találkoztam azzal, hogy a kliens borravalót akart adni, de ezt én udvariasan visszautasítottam.” Pedig, ugye, nagy különbség van a kozmetikai szalon és a szépségsebészeti klinika között. Ám mind a két helyen valami „többletet” kapunk a pénzünkért (szépséget, csinosságot, ami objektívan, pénzben nem mérhető): ezért az ügyfelek hajlamosak ugyanolyan mércével mérni az orvosokat és az asszisztenseket, mint a fodrászokat.
„Egy-egy csokor virág jólesik, de az én legnagyobb örömem az, ha a kliens elégedetten távozik, és visszatér hozzám. A törzsközönség kiépítése a fő célom” – mondta az egyik fiatal fodrásznő.
Ne féljünk kinyitni a szánkat!
Érdekes, hogy bár mindegyik szakember kinyilvánította, hogy azt szereti, ha az ügyfél szól, ha valami nem tetszik neki – ők maguk sem mindig képesek erre. A fodrásznő elárulta, hogy fiatal lány korában hagyta, hogy a fodrásznő a főnnel elégesse a haját, mert nem mert szólni neki. A kozmetikus elmondta, hogy nemrég egy vendéglőben lasagnét rendelt, ám kaporszószt hoztak helyette. „Nem szeretem a kaprot, mégsem küldtem vissza, inkább megettem. Gyávaság volt tőlem, tudom, de én nem tudok kötekedni. Amikor pár nap múlva visszamentem a vendéglőbe, azzal fogadtak, hogy »visszajött a lasagnéért?«. Mert persze rájöttek, hogy tévedtek, mint ahogy én is észreveszem, ha a vendégem nem egészen elégedett.” Hát, mindannyiunknak van még mit tanulni az öntudatos önérvényesítő, vagyis asszertív kommunikáció témakörében.
Összefoglalva kijelenthetjük: a szalonbeli udvarias és etikus viselkedéshez talán nem is az etikettet kellene tanulmányozni. Inkább talán a kapcsolatterapeuták tanácsát fogadhatnánk meg, miszerint: tanuljunk meg kommunikálni egymással. Mondjuk meg udvariasan, de egyértelműen, hogy mit szeretnénk, illetve mit nem; mi kellemetlen számunkra, esetleg min szeretnénk változtatni. Kérdezzünk rá, ha valamit nem értünk, és szóljunk, ha valami fáj. Udvarias modorban persze...
