A Tardoskedden élő Sánta Mária az azsúrozott tojás mestere. Törékeny művei a csipketerítőket idézik. Marika néni csipkézett tojásait mindenkinek látnia kell!
– Húsvétra sosem marad tojásom! – mondja nevetve Marika néni. Kivételt képeznek a kiállításra szánt darabok, amelyek az ebédlőt díszítik. Marika néni már régen nyugdíjba ment. Előtte 43 évig tanítóként szolgált, ebből a legtovább a tardoskeddi alapiskolában. A horgolás, a hímzés és a festés életre szóló hobbija. (Annak idején még azon is elgondolkodott, hogy képzőművészeti főiskolára jelentkezik.) Ma főleg a saját örömére buzgólkodik, és szeretteinek is készít kifúrt, áttört ajándéktojásokat.
– 15 évvel ezelőtt egy újságban láttam először azsúrozott technikával készült tojásokat. Egy lévai férfi készítette őket – emlékezik a kezdetekre Marika néni. – Nosza, én is megpróbáltam, és annyira örültem az első kifúrt lyuknak! A mostani fúrógépem már a harmadik. Az első egy jóval kisebb gép volt, már tönkrement, és egy ilyet is már elhasználtam. Úgyhogy vennem kell egy újabbat, mert a mostani inkább a nagy és vastagabb héjú tojásokra jó, mint a strucc és az emu.
Kedvünkért elővesz egy kifújt tyúktojást, és belekezd a „csipkézésbe”. Percek alatt lyukakat és szíveket fúr belé. Majd Savo tisztítószerben kimossa, mielőtt még viaszolná: ez feloldja a tojás belső hártyát. Így a belseje évek múltán is szép fehér marad. Miután megszáradt, jöhet a viasz. A fehér díszítés gyertya fölött megolvasztott viasszal készül, a színessel már másként jár el.
Meggyújtja az alkoholba mártott kanócot, a ceruza végébe szúrt gombostű fejét a tűz fölött felmelegíti, és ezzel a forró gombostűvel viszi fel a színes viaszt a tojásra. Egy szempillantás alatt készen van a piros szívecske! Szép vékonyan körbejárja a kifúrt lyukakat.
– Jé, ez csak ilyen egyszerű?! – csodálkozunk a látottakon, ám gyorsan rájövök, hogy ez mégsem olyan egyszerű. Marika néni keze magabiztos, a sokévnyi tapasztalat tette azzá.
– Mindent magamtól tanultam, nem volt kitől tanácsot kérjek. Akik hasonló technikával foglalkoztak, azok nemigen akarták megosztani a tudásukat velem – mondja, miközben folyamatosan jár a keze. A tojás pedig „kicsinosodik”! Megtudom, hogy a színeket is ő maga keveri, hogy lágyabb színekkel tudjon dolgozni. Marika néni szívesen „kiadja” az azsúrozott tojások titkát, mégpedig azért, mert szeretné átadni a tudását.
Marika néni szenvedéllyel készíti a tojásokat
– Örülnék neki, ha megtaníthatnék erre másokat is! Ez persze nem egy olyasmi, amit ha megtanulok, akkor majd ebből meggazdagodom. Az azsúrozást csak szenvedéllyel lehet űzni – magyarázza. Azt is hamar megtudjuk, hogy húsvét előtt miért nincs egyetlen eladó tojás sem.
A csipkézett tojások ugyanis nyáron készülnek! Volt idő bizony, mikor több mint 400 tojás készült a panellakás pincéjében. A lakás ugyanis nem alkalmas műhelyként erre a hobbira.
– Ilyenkor két hónapig csak tojást fúrok! Közben maszkot használok, ugyanis asztmás vagyok. Ez a hobbi bizony nem kedvez a betegségemnek. A viaszozást már ősszel is tudom végezni – vallja a tojásművész, aki hozzáteszi, hogy a kora miatt már nem akarja nagyban csinálni. (Ám ha egy ismerős megkéri, annak szívesen készít azsúrozott tojást.)
És Marika néni egészsége megőrzése érdekében minden évben elmegy az újtátrafüredi gyógyfürdőbe. Ott naponta túrázni jár, a friss levegő jót tesz a lelkének. Három éve (72 évesen!) az unokájával még megjárták a gerinctúrát. Idén szeptember helyett júniusban utazik, ugyanis augusztus végére várható az első dédunoka érkezése. Addigra otthon szeretne lenni.
Miközben mesél, én azon gondolkodom: vajon hova kerül a sok tojásbelső? A válasz egyszerű: a legtöbb tojást már üresen vásárolja.
– A strucctojásokat egy farmról kapom. Az illetőnek keltetője van, és a nem fias tojásokat eladja nekem. Van, aki kimondottan a tyúktojásból készült díszeket keresi. A libatojásokat is kifúrva kapom. A faluban pedig sokaknak van kacsatojásuk. A tojásbelsőket visszaadom, még fel tudják használni horgászathoz – magyarázza. A bonyolultabb díszek általában egynapos munkák.
– Bizony, az is megesik, hogy a végén megpattan a héj! Amíg nem mosom ki tisztítószerrel, addig nem látni a hajszálvékony repedéseket. Az elején nemegyszer fél napig fúrtam a tojást, és csak akkor derült ki, hogy bizony sérült. Ám a legtöbbször már fúrás közben kiszűröm a hibát. Olyankor a fúrónak megváltozik a hangja...
Közben felfigyelek a hosszúkás tojásokra. Kiderül, hogy azok kétsárgájú libatojások. A ritka példányokat egyik volt kolléganője hozta egy libafarmról.
– Volt egy lepkemintával díszített libatojásom is, de azt, sajnos, portörlés közben összetörtem – jegyzi meg Marika néni, aki a mintákat saját fantázia alapján alakítja. Szereti a magyaros mintákat a Richelieu-vel párosítani. A viaszt sem a klasszikus viaszírással viszi fel a tojásra, az is egyedi találmánya! A nappali polcain pedig ott sorakoznak a különleges, törékeny művek. A lúdtojások mellett a csodaszép ékszerdobozok strucctojásból vannak, az azsúrozott feketék pedig emutojások. Az ékszertojásokat a méltán híres Fabergé-tojások ihlették. A selyemmel kibélelt ékszertartó gyöngyeit és díszeit húrral rögzíti.
– A Richelieu-tojásból kettőt Amerikába készítettem. Ezeken legalább egy hétig dolgoztam, és egy fúróm bánta – mutatja a Richelieu-mintával csipkézett legértékesebb strucctojást. A bonyolultabb mintákat előrajzolja. Ám a strucctojás héja fényes, és nem igazán tűri a ceruzát. Így a mintát csak apránként lehet rárajzolni. Azt is megtudom, hogy Európa szinte összes országába vittek tőle tojásokat, de Ázsiába és Dél-Amerikába is kerültek már.
– Sok tojást elvisznek azok, akik külföldön dolgoznak, illetve az elszármazott magyarok – mondja. A sok szép tojás láttán a végére igazi húsvéti hangulatom kerekedik, és megfogadom, bizony idén készítek pár hímes tojást is!
