Kálmán Koczó Kata tapasztalt kétgyermekes anyuka, kis családjával Nemeshodosban él.
Kata a naszvadi kézilabdacsapatban játszik, volt válogatott kézilabdázó. (Emellett tanárként dolgozott.) Kisfia, Dani hatéves, lánya, Lili Klára másfél. Minden új gyermekgondozási trendet ismer, sok bevált módszert kipróbált: képletesen szólva, amiről ő nem tud, az nincs is. Alant a szoptatásról is megosztja velünk a tapasztalatait.
Tudjuk, hogy a gyermekágyas osztályon kellene lennie szoptatós nővérnek, de a kismama sokszor nem kap tanácsot. Pedig rengeteg múlik az első napokon, mikor belövell a tej. A lenőtt nyelv, más néven a rövid nyelvfék is meglehetősen gyakori jelenség a csecsemőknél, egy veleszületett eltérés. Eredményeként a nyelv nem tud megfelelően mozogni, a csecsemő ügyetlenül szopik, vagy egyáltalán nem megy neki a szopás. Ilyenkor a nyelvfék átvágása a megoldás. Ezt régebben megoldották azonnal, még az osztályon – ma sokszor csak jóval később, otthon vagy a gyermekorvosnál derül ki, hogy baj van. S ez azért gond, mert az anya addigra már felhagy a próbálkozással, hogy szoptassa a gyermekét.
– Meddig szoptassunk, mikor kezdjük a hozzátáplálást? – kérdezzük Katától.
– A szoptatás a világ legegyszerűbb dolga, de csak akkor, ha már megy – kezdi Kata. – Dani fiam két hétig félig tápszeres volt, s én is marcangoltam magam. Mit rontok el, miért nincs elég tejem? Aztán persze beindult. Hatalmas segítségemre volt a közösségi hálón működő helyi, szoptatást támogató csoport: itt végre praktikus útmutatáshoz jutottam.
A mai napig fontos edukáció zajlik a felületen. Ha az anyuka a kórházban nem kap segítséget, megkereshet egy szoptatási tanácsadót, aki ma már házhoz jön.
– Ha sebes a mell, rossz a szoptatási technika?
– A tanácsadóktól tudom, hogy helyes mellre tapadásnál nem fordulhat elő, hogy kisebesedjen a mell. Ilyenkor érdemes megnézetni a baba nyelvét, nem letapadt nyelvfék okozza-e a galibát.
– Baj, ha valaki nem szeretne szoptatni? Vannak, akik nem tartják komfortosnak, sőt gusztustalannak érzik az egész procedúrát.
– Nem mindenki egy szoptatós amazon. Az anyuka pszichés állapota rányomja a bélyegét a gyermek állapotára. Ha az anyukában visszás érzést kelt a szoptatás, akkor ne erőltesse csak azért, mert eleget akar tenni bármiféle társadalmi elvárásnak. Nem vagyunk egyformák, a teje és a szülése a nőnek magánügye.
– Te követtél bármiféle útmutatást?
– Maradéktalanul megbíztam a gyermekorvosunkban – és a tanácsaiban. Mindkét gyermekem hat hónapos koráig kizárólagos anyatejes baba volt. Nekem fontos volt a szoptatás. A hozzátáplálás kérdésében is az orvosunk tanácsait követtem, így leltem rá Riczu Anikó Babakonyhacímű könyvére, de nagyon szeretem a Manó Menü-könyveket is.
– Miért fontos a tudatos táplálás?
– Tudományosan bizonyított tény, hogy az első ezer nap mérföldkő a baba táplálása szempontjából: ez az időszak kihat a felnőttkori egészségre, illetve betegségekre is. A csecsemő- és kisgyermekkorban kialakuló táplálkozási szokások bevésődnek (a cukor, a só fogyasztása például), és egész életen át megmaradnak. Ebben a korszakban válik véglegessé a zsírsejtek száma is, ami meghatározza a későbbi elhízásra való hajlamot. Daninál, az első gyereknél odafigyeltem, hogy melyik hónapban milyen új ételt vezethetek be. Mindent pürésítettem: volt egy populáris, Avent márkájú, kifejezetten babaételek készítésére rendszeresített gépem. Abban szépen megpároltam a zöldséget, majd leturmixoltam.
Daninál kizárt volt, hogy egyéves kora előtt bármi sózottat kapjon, s hároméves koráig a cukrot is mellőztem. Azt mondják, a második gyereknél már engedékenyebb az ember, de én elvszerű maradtam Lilinél is. Egyéves kora után vezettem be nála a megszokott családi étlapunkat, fokozatos tempóban.
– Milyen hibát követtél el, amiből okultál?
– Daninál hagytam, hogy etessék, kínálják, nem szóltam rá senkire. Ezzel nem is lett volna baj, de ha valami lecsöppent, rögtön törölték a száját, a tányér szélét, az alátétet... Tehát mindent. Amikor Dani egyedül próbálkozott, értelemszerűen lecsöppent az étel, s ő nem volt hajlandó folytatni az evést, míg fel nem takarítottunk mindent. Lilinél ebből okultam, őt hagyom önállóan enni. Próbálok türelmes lenni, és arra gondolni: hisz van mosógépem és porszívóm... Lili már egyéves múlt, lassan eheti azt is, amit a család többi tagja... Nem eszik nagy mennyiséget, napközben és éjjel még szopizik. Már kap rizst, vagy ha épp fasírtot készítek, az övébe nem teszek fűszert. Forszírozom a közös étkezéseket, hogy együtt egyen a család, és lássa: ő is azt eszi, amit mi. Nála fontos az előkóstolás. Ha látja, hogy én is megkóstoltam, utána gond nélkül megeszik mindent. Én egyébként imádok főzni.
– A legtöbb kisgyermekes anyuka rémálma az édesség. A cukrot mennyire tudod kizárni az életükből?
– Redukálom. Daninál azért már jóval nehezebb, de a családi béke miatt a mamák házi készítésű süteményei engedélyezettek. Nem szeretem a bolti színes, cukros édességet. Felesleges. Mikor édesapám cukorvattát hozott Daninak, s egy pillanatig nem figyelt oda, Lili is belekóstolt. (Nevet.) Szóval mindent azért nem tudok kontrollálni, de nem is baj.
– A gyümölcsökkel és a zöldséggel mi a helyzet?
– A fiamnak volt egy időszaka, amikor nem evett meg semmilyen piros színű gyümölcsöt, persze épp akkor, amikor szezonja volt. Most már örül, ha ő szedi le a kertben. Az is megesett, hogy októberben még fügét evett, mert olyan bő volt a termés, de a következő évben nem volt hajlandó megkóstolni. Az ember azon kívül, hogy folyamatosan próbálkozik, mást nemigen tehet. Fontosnak tartom, hogy a gyerekek mindennap egyenek zöldséget. Dani a paprikáról, paradicsomról egyelőre hallani sem akar. Eljutottunk oda, hogy mindig tartok otthon uborkát, répát, karalábét és kelbimbót, mert azokat szereti. A zöldségleveseket gyakran együtt készítjük, imádja, mikor a betétet ő rakhatja a levesbe. Egyébként van egy titkos módszerem, ha egy szezonális zöldségre vagy gyümölcsre azt mondja, ezt ő „nem szereti”: veszem a mixert, s úgy, pürésen, lecsúszik neki bármi. Anyaként az ember megtanulja kijátszani a rendszerüket. (Felnevet.)
