Még pár évvel ezelőtt, ha egy kislánynál vagy fiatal nőnél daganatos betegséget fedeztek fel, az egyetlen kívánság az volt: csak gyógyuljon meg, csak maradjon életben. Hiszen nemcsak maga a betegség, hanem annak sugárkezelése, kemoterápiája annyira károsította a petesejteket, hogy nem maradt esély a felgyógyulás utáni megtermékenyülésre.
Az orvostudomány, s azon belül az onkológia (a daganatokkal foglalkozó tudomány) haladása azonban ma már lehetővé teszi, hogy a rákbetegségből kigyógyult nő ne csak teljes értékű életet élhessen, hanem gyermeket is szülhessen.
(© CACTUS Creative Studio)
2005-ben az amerikai Teresa K. Woodruff alkotta meg az „onkofertilitás” kifejezést a daganatra utaló onko- és a termékenységet, fogamzóképességet jelentő fertilitás szavakból. Ezáltal nemcsak új szakkifejezés, de egy új, interdiszciplináris tudományág is létrejött. Ebben az onkológus, nőgyógyász stb. együttműködését a meddőség megelőzésére és kezelésére specializálódott szakorvos irányítja.
Daganatos betegség esetén a meddőségi specialista orvos feladata petesejteket vagy petefészekszövetet nyerni a későbbi (gyógyítás/gyógyulás utáni) sikeres felhasználás érdekében.
A kísérleti stádiumból a mindennapos gyakorlat részévé vált a petesejt, ill. az embrió gyorsfagyasztás általi tárolása. E módszer akkor alkalmazható, ha a daganat korai stádiumában kerül felismerésre, és 2-4 héttel el lehet halasztani a daganatkezelés megkezdését. Az így nyert idő alatt a mesterséges megtermékenyítéssel, azaz in vitro fertilizációval (IVF) foglalkozó intézetben petesejtérést elősegítő gyógyszert adagolnak, majd az altatott betegen, hüvelyen át végzett beavatkozással petesejteket szívnak le a petefészekből. Az így nyert petesejteket lefagyasztják és tárolják.
A későbbi petesejtfelolvasztás során azonban kicsi a fogamzás valószínűsége. E valószínűség viszont sokszorosan növelhető, ha a leszívott petesejtet azonnal az említett IVF technikával megtermékenyítik, majd ezt követően, tehát már embrió állapotban történik a gyorsfagyasztás.
Ha a rákbetegség gyógyítása nem halasztható, akkor petefészekszövet-mintavétel és fagyasztás történhet. A pubertás kor előtti kislányon csak ez a módszer alkalmazható. Hasüregi tükrözés (laparoszkópia) során eltávolítják a petefészek több kicsiny szeletét. A petesejteket tartalmazó szövetet a beteg testébe, a sugárzásnak ki nem tett részbe ültetik át. Ez történhet azonnal olyan testrészbe, amely nem lesz kitéve a sugárkezelésnek.
Kislány esetében azonban a szövetet lefagyasztják, tárolják, majd a kis beteg felgyógyulása után a felolvasztott szövetmintát ültetik vissza a testébe. Az újra működőképes petefészekszövet-mintából petesejteket nyerhetnek, és azok az IVF-módszerrel megtermékenyíthetőek. Természetesen az említett módszerek petefészekrák esetén nem alkalmazhatóak. Az onkofertilitás fogalma és gyakorlata tájainkon még alig ismert. E kis írás az ismertetésén túl arra figyelmeztet, hogy e ma még utópisztikusnak tűnő módszer csak a nagyon korán felismert rákbetegség esetén lesz használható. Az onkofertilitás tehát egy újabb, nyomós érv a rendszeres rákszűrésen való részvételre.
