Kedves Emese! Az életem teljesen a feje tetejére állt. Kiesett a kezemből az irányítás. Tanácsra van szükségem.
Nem volt ez mindig így! Azelőtt, fiatalkoromban tele voltam vidámsággal, hittel és bizakodással. Akkor kezdődött a baj, mikor hirtelen meghalt az édesapám, akit imádtam. Még kamasz voltam. 10 évre rá meghalt édesanyám is. Hirtelen magunkra maradtunk testvéremmel, aki, sajnos, elég messze lakik tőlem.
(© morysetta)
Akkor már férjnél voltam, épp állapotos első gyermekünkkel. Férjem családja nemigen fogadott be. Később az apósom is meghalt, anyósom pedig pórázon rángatja a páromat: füttyent, ő meg fut, rohan haza, pedig nincs közel, hisz anyósom 50 kilométerre lakik tőlünk.
Még most, 12 évvel az esküvőnk után is. Ebből persze konfliktusok vannak, mert általában idegesen jön haza. Anyósom telebeszéli a fejét, nem szeret engem. Hiába igyekeztem sok éven keresztül, ez az áldatlan viszony megmérgezi életünket. S nekem már nincs támaszom, aki segíteni tudna.
Mindig csak a szüleimre gondolok, nem tudom őket elfelejteni. Mivel magányosnak érzem magam, szemrehányásokat teszek Istennek, hogy ha szeret, ahogy a hittanon tanultam, akkor miért vette el tőlem őket.
Most ráadásul az egyetlen barátnőm is meghalt! Ez nekem már sok! Ebben a kétségbeejtő helyzetemben már arra gondolok, hogy Isten nem is létezik, mert akkor nem engedné, hogy ilyen szörnyűségek történjenek velem. Hisz látnia kellene, mennyire egyedül vagyok. A kollégáimmal is mindig csak konfliktusba keveredem. Ott sem tudok helytállni.
Hiába harcolok, úgy néz ki, én már sehol se tudok teljesíteni. Egészségügyi problémák is gyötörnek. Gyakran járok orvoshoz. Fáj a vállam, a hátam, aranyerem van, állandóan fáj a torkom, lassan semmire sincs energiám. Azt hiszem, én már nem hiszek se magamban, se másokban, sem az Istenben! Hát hogy lehet így élni?
Üdvözlettel: Kati
Kedves Kati!
Amiket itt leírt, azok bizony mind emberpróbáló élethelyzetek. Most teljesen el van keseredve, hisz úgy érzi, minden Ön ellen dolgozik. Elhunyt szüleit képtelen elengedni, mert fél, hogy ez az elengedés azt jelenti, hogy elfelejti őket. Pedig ez csak energetikailag elengedés. A szívében örökre megmaradnak. Haragszik Istenre, haragszik mindenkire és magára is. Mélyponton van. Nem látja, hogy ugyanakkor válaszúton is van (mert néha nem látjuk a fától az erdőt). Csakis Öntől függ, merre indul el. A legfontosabb, mint még sohasem, hogy mennyire erős, és mekkora a hite. Ha most összeomlik, és nem lesz elég ereje kikapaszkodni a gödörből, akkor még mélyebbre kaparhatja magát. Ha feláll, higgye el, sok segítséget fog kapni – a környezetében lévő emberektől is, akiket most, kesergő „magányában” nem vesz észre.
Azt gondolja, már nincs is hite. A hitet nem hittanórákon tanuljuk: az vagy van, vagy nincs. Ajándék. S Ön ezt a legnagyobb ajándékot megkapta. Igen, most haragszik és szomorú. Sajnálja magát, meghalt szeretteit, elromlott házasságát, és már észre sem veszi az élet szépségeit. A gyermekeit – és a lehetőséget a változásra és változtatásra. A fejlődés lehetőségét. Van egy jó hírem! Az ember a gödör mélyétől lejjebb már nem kerülhet. Innen csak felfelé vezet az út. Itt és most lehetősége van átértékelni életét, számot vethet döntéseivel. Mindennek, ami eddig Önnel történt, meg kellett történnie. Véletlenek nincsenek.
Most a legfontosabb feladata: az elveszett hitét „előkeresni” és megerősíteni. Hit nélkül is lehet élni ugyan, de minek? A hit szárnyakat ad, megsegít, és előrevisz. Gondoljon vissza régi, „hites” éveire. Merítsen a szép emlékekből.
Most úgy érzi, egyedül maradt. Sosem vagyunk egyedül. Még akkor sem, ha magányosnak érezzük magunkat. Csak kérni kell, és megadatik. A hitnek és az imának hatalmas ereje van. Átsegít tűzön-vízen. Fogalmazzon meg kis imádságokat, írja le egy lapra, naponta többször olvassa el azokat. A segítség megérkezik! Ha hinni fog abban, hogy új barátokra tud szert tenni, és boldogulni fog az anyósával (ami nyilván a múltból hozott feladata), akkor nem lesz nagyobb baj.
Az lenne a legjobb (s ezt a legnehezebb megtenni!), ha rábízná az életét Istenre, eme egyszerű mondattal: Legyen meg az Isten akarata, hisz ő tudja a legjobban, mi kell nekem. Van a Bibliában egy gyönyörű történet, amit erősítésnek szívből ajánlok Önnek. Ez Jób története, aki nagyon nehéz élethelyzete ellenére (meghalt a felesége, a gyermekei, elpusztultak az állatai, fekélyek és más egyéb betegségek gyötörték, stb.) sem hagyta el a hitét. És mivel helytállt, ezért hatalmas égi jutalomban részesült. Élete újra rendbe jött, megújult. Áldásos lett. Ezt kívánom Önnek én is. Végül fogadja tőlem szeretettel ezt a szép idézetet, amely minden élethelyzetben segít: „Ne félj, csak higgy!” (Márk evangéliuma 5,36)
