A keleti régió egyes (magyar) falvaiban az iskolában a cigánygyerekek palesztin táncot járnak – és palesztin apukáról mesélnek. Aki ott van messze, Londonban az anyuval, őket meg a nagyszülők nevelik. S az anyu pénzt küld, amiből nagy házat vehetnek a faluban. Azt is tudják, hogy az anyjukat eladták. Hamar megtanulják, hogy a testet-lelket is pénzzé lehet tenni. Az anya pénzért ment férjhez, s igazából senki sem kényszerítette. A család meg a „hajtók” csak rábeszélték az esküvőre...
Évente több ezer álesküvőt jelentenek be a hatóságoknak. A vőlegények gyakran afrikai vagy ázsiai férfiak, akik nagy pénzeket fizetnek a Kelet-Európából származó menyasszonyokért. A házassággal könnyebben kapnak munkát, és jogosan igényelnek szociális juttatásokat az Európai Unióban. A feleségeket azonban sokszor kihasználják, prostitúcióra kényszerítik.
(© Lesedi Radebe / designinspiration.com)
Balog Klárának tizennyolc évesen nem volt egyetlen fillére sem, csak egy előrehaladott terhessége, amikor Szlovákiából a messzi Angliába utazott, hogy férjhez menjen egy olyan férfihoz, akit még sosem látott. Tudta, hogy a férfi sem őt, sem a gyerekét nem szereti – csak európai személyi igazolványt akar. A huszonhárom éves pakisztáni vőlegény azt várta a házasságtól, hogy joga legyen Európában élni és dolgozni – írta az AP hírügynökség. Balog Klárának azt ígérték, hogy Angliában kényelmes otthona lesz, s talán egy kevéske pénze is. Megérkezése után pár nappal Manchesterből elvitték a skóciai Glasgowba, jövendő férje lakásába. Amikor a fiatalember nem volt otthon, annak öccse felügyelt rá. Ráadásul az iratait is elvették tőle.
– Soha sem engedtek ki a lakásból. Azt mondták, nem lehet – mondja halkan a fiatal roma lány, és nem néz beszélgetőtársa szemébe. – Hetente egyszer közösen elmentünk sétálni. Egyedül nem mehettem ki...
A „vőlegények” használják a lányokat
Kelet-Európa szegényebb országaiból évente több tucat fiatal nőt csábítanak ki Nyugatra hamis házassági ígéretekkel. Az Afrikából (esetünkben Palesztinából) származó férfiak nagy összegeket hajlandók fizetni azért, hogy könnyebben éljenek, segélyeket kapjanak – és egyszerűbben utazhassanak Európában egyik országból a másikba.
A legnagyobb pénzeket azonban a szállítók, a szervezett bűnbandák zsebelik be. A becsapott nők üres kézzel és sokszor fogva tartva maradnak egy idegen országban.
És az emberkereskedelemnek ez az új formája akkor jelenik meg, amikor egyre jobban őrzik a határokat, s a politikusok is egyre szigorúbb bevándorlási intézkedéseket sürgetnek. Mégis szaporodnak a törvénytelen módon kötött házasságok, mert ez a legegyszerűbb módja a bevándorlási törvények megkerülésének. Ide tartoznak azok az esetek is, amikor a vőlegény és a menyasszony közvetlenül megegyezik egymással, de az is, amikor a lányokat egyszerűen eladják.
A kiutazás úgy történik, hogy a szállító megfizeti a menyasszony jegyét Írországba, Németországba vagy Hollandiába. A legtöbb lány csak a helyszínre érkezve döbben rá, hogy mibe keveredett. A nőket gyakran bezárva tartják, mindaddig, amíg az esküvői okmányok nincsenek aláírva. Ez alatt az idő alatt a „vőlegény” és barátai szexuális szolgálatokra kényszerítik őket, vagy prostituáltként, drogcsempészként kell dolgozniuk. Olyan esetek is előfordulnak – mondják az európai hivatalok és karitatív szervezetek dolgozói –, hogy egy nő többször is kénytelen „férjhez menni”...
Az üzlet sok pénzt hoz
Esetenként egy-egy lányért ezer eurót is fizetnek, tehát a lánykereskedelem előnyös vállalkozás. Nagy-Britanniában minden évben több ezer hamis házasságot jelentenek a belügyminisztériumnak. Ha a nő beleegyezik a pénzért kötött házasságba, tettestársnak minősül. A hivatalok tudatában vannak, hogy nehéz nyomon követni az emberkereskedelmet. „Csupán az esetek töredékéről szerzünk tudomást” – mondja Phil Brewer, a Scotland Yard emberkereskedelemmel és emberrablásokkal foglalkozó egységének vezetője.
A menyasszonyok roma településekről származnak
Elég ellátogatnunk arra a roma telepre, ahonnan Balog Klára származik, és máris megértjük, miért vállalkoznak a fiatal nők ilyen kockázatos utakra. Ő is, akárcsak a többi menyasszony, egy lepusztult roma faluban élt. A település a szlovák—ukrán—magyar határ közelében fekszik, és vagy 250 személy lakik benne. Ők alkotják Európa legszegényebb nemzetiségét. A bádoglapokból összetákolt kunyhókban nincs vízvezeték, az utcát elborítja a sár, a házak piszkosak, mocskosak, a kút vize szennyezett. A faluból több fiatalt is eladtak.
Az „üzlet” egy roma bűnbanda felügyelete alatt bonyolódik le – ők hajtják fel és szervezik be a nem dolgozó, tanulatlan roma lányokat és férfiakat a gazdag jutalom ígéretével. A fiatal nők álmenyasszonyként vagy prostituáltként végzik, a férfiakat pedig dolgozni kényszerítik, akár a rabszolgákat.
Az elkövetők leggyakrabban külföldön élő szlovákok vagy csehek. Felhajtóik otthon végzik el a „munkát”. A célországok közül igen kedvelt Skócia, mert ott a helyi törvények szerint 16 éves kortól szülői engedély nélkül is házasságot lehet kötni. Angliában 18 év a korhatár.
Balog Klára kislánya külföldön maradt
A huszonkét éves Balog Klára kint szülte meg gyermekét. A kórház személyzete ugyanis furcsának találta, hogy Klára nem tudja, hogyan jut el haza, holott a lakása csak pár háztömbnyire volt a kórháztól. A csalás kiderült – és a vőlegényt hazatoloncolták. Balog Klára egyetlen fillér nélkül maradt, ezért egy menekülttáborba szállították. Két év után a szociális dolgozók segítségével visszatért Szlovákiába. Kislányát, Aisát gyermekotthonban helyezték el, és ott is kell maradnia, mert a hivatalok nem látják biztosítottnak, hogy az anyja megfelelően tudna gondoskodni róla. Balog Klára az átélt szörnyűségek ellenére újra szerencsét próbálna. „Nem akartam hazajönni – mondja. – Kint sokkal jobban éreztem magam.”
