A mai testpozitivitás tévedése, hogy csak a kilókból indul ki. Az, hogy elégedettek vagyunk a testünkkel és a súlyunkkal, még nem jelenti azt, hogy elégedettek vagyunk magunkkal. Az önelfogadás nem csak a testen múlik.
A szakemberek azt mondják: ha a testünk miatt kisebbrendűségi érzésünk van, akkor más területeken is rosszabbul teljesítünk... A matek- és logikai tesztekben, de a sportokban is. A kisebbségi érzés még a szexre is hatással van, mert nehezebben mondunk nemet. Felmérések igazolják, hogy a kinézetük miatt aggódó lányok inkább nem jelentkeznek az órán, nehogy magukra vonják a figyelmet. A negatív testképpel rendelkező nők nem pályáznak meg vezető pozíciókat.
(© Jorge Arévalo)
Mi, nők rengeteget foglalkozunk a testünkkel, amivel csak lebénítjuk magunkat, a testünket és a lelkünket. Önbecsülésünk igenis kihatással van az egész életünkre (vigyázat, az önbecsülés nem egyenlő az önbizalommal!). Az önbizalom esetében arról van szó, hogy hiszünk a képességeinkben, abban, hogy meg tudunk valamit csinálni: el tudjuk végezni az egyetemet, képesek vagyunk gondoskodni egy orchideáról és így tovább. Önbecsülésünk már a véleményünket tükrözi saját magunkról.
Az egészséges önértékeléssel rendelkező nők tisztában vannak azzal, hogy igen, vannak hibáik. Ám biztosak abban, hogy hibáikkal együtt is elfogadhatóak és szerethetőek. Önbecsülésük része az is, hogy mit tartanak a testükről. A lélekbúvárok szerint a testkép nagyon fontos: ha önbecsülésünket egy kerek almához hasonlítjuk, az alma egyharmadát a testkép teszi ki. Nagyon nem mindegy tehát, hogy mit gondolunk a külsőnkről. Vannak persze nők, akiket nem nagyon foglalkoztat a külsejük (sajnos, a legtöbben nem azért közömbösek, mert ők érett személyiségek, hanem mert már feladták a harcot). A nők többsége számára viszont még mindig a külsőn áll vagy bukik minden.
Testképünket mellesleg azok az üzenetek is formálják, amelyeket gyermekkorunktól fogva összegyűjtünk a kinézetünkről. Sok nő mondja ugyanazt: akkor gondolkodtak el először azon, hogy valami nincs rendben a testükkel, amikor gyermekkorukban valaki megjegyzést tett rájuk. Például sértő gúnynévvel illette őket.
Aki kilóg a sorból – alacsony vagy magas, túl testes vagy vékony, az átlagosnál sötétebb vagy világosabb bőrű –, az nem úszhatja meg, hogy pellengérre állítsák. Tény, hogy nehezen fogunk pozitív képet kialakítani a testünkről, ha egy állandóan fogyókúrázó anyuka lányaként növünk fel, vagy egy olyan apával ver meg a sors, aki állandóan a nők külsejét vizslatja. A barátnőm például akkor kezdett krónikus diétába, mikor az egyik nagymamája megjegyezte: Hisz te mindig olyan vékony voltál. Mi történt veled, hogy most így megvastagodtál?
Valójában nem is a szépség az, amire olyan nagyon vágyunk, hanem az elismerés, a szeretet, a szerelem és a siker. Azt gondoljuk, hogy a szép és karcsú nők sikeresebbek. Vigyázat, ne essünk át a ló túloldalára: ha mantraként azt fogjuk ismételgetni, hogy szépek vagyunk minden szépséghibánkkal együtt, akkor azzal csak azt mondjuk, hogy a külső az egyetlen, ami számít. Ha felkeresünk egy szakembert azzal, hogy rosszul érezzük magunkat a testünkben, az nem azt fogja mondani: „Nézz a tükörbe, hisz gyönyörű vagy!” (Persze csak akkor, ha ő egy jó szakember.) Ehelyett majd arra próbál rávezetni bennünket, hogy nem a tökéletes külső a boldogság záloga. Rengeteg gyönyörű ember sikertelen és boldogtalan. Hogy is van ez akkor?
A testsemleges mozgalom
Az új mozgalom, a body neutrality azt sugallja, hogy ne foglalkozzunk túl sokat a külsőnkkel. Egyszerűen csak fogadjuk el a testünket olyannak, amilyen. Persze, ez nem azt jelenti, hogy ezentúl hanyagoljuk el magunkat, és semmit ne tegyünk annak érdekében, hogy vonzóbbnak érezzük magunkat, sőt! Ám az sem kell, hogy világszépének érezzük magunkat. A body neutrality célja, hogy önbecsülésünk ne csak attól függjön, hogyan nézünk ki.
Beszéljünk másról is! Felmérések szerint a nők közötti beszélgetések negyede a külső körül forog. Ezt a nőirodalom „body talk”-nak nevezi: felsoroljuk, mivel nem vagyunk elégedettek, és hogyan javíthatnánk a külsőnkön. Ha a barátnőnk mond valami nem éppen hízelgőt a testéről, mi általában rákontrázunk, s még negatívabbat mondunk a saját testünkről.
A pszichológiában van egy alaptétel: nemcsak a gondolataink befolyásolják a cselekedeteinket, hanem a cselekedeteink is befolyásolják a gondolatainkat.
Ha sokat kritizálom magamat, az oda vezet, hogy kevésbé jónak fogom magam érezni. Ezért ne csak testről, alakról, súlyról, kalóriákról beszélgessünk, mikor együtt vagyunk!
Követésre méltó a Lindsay és Lexie Kite alapította Beauty Redefined (Újragondolt szépség) szervezet. Az ikerpár arra próbálja felhívni a figyelmet, hogy többek vagyunk, mint a testünk. Mindegy, hogyan nézünk ki – erősek vagyunk vagy véznák –, nem a külsőnk határozza meg, hogy mennyit érünk. Sokkal fontosabb ennél, hogy legyenek jó tulajdonságaink, legyen humorunk, szép lelkünk, tudjunk ezt-azt a világról... A végső cél az, hogy bennünket, nőket ne csak a külsőnk szerint ítéljen meg a világ, hanem a teljesítményünk vagy a munkánk alapján, és a lelki habitusunk is fontos legyen. Ahogy az már szokás más, nem Barbie-kinézetű embereknél.
